Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Clampitt, Amy: Dodona: az orákulumra-kérdés (Dodona: Asked of the Oracle Magyar nyelven)

Clampitt, Amy portréja

Dodona: Asked of the Oracle (Angol)

The female body, its creases and declivities
leading to the sacred opening, the hollow
whose precincts, here, neither seduce nor threaten:
bee-hum, birdsong, side-oats' leaning awns,
the blowing grasses (one vivid
lizard flickers on gray stone,
is gone); the drifting
down of poplars; harebells,
convolvulus. The triumph-song,
far off, of strutting cocks
no threat, merely ridiculous Olympus
mountain range away: huge valleys
charged with gargantuan
foreshadowings, new-minted
laser glints of force.
                            From such bluster
was this once a place of refuge? Before Dione,
the dim earlier consort, gave place
to bitchy Hera (who for her nagging
had, of course, good cause),
was there a season when
the unraised voice, attuned
to civic reticence by whisperings
among totemic oak leaves,
might gain a hearing?
                           Or did that wounded,
melismatic howl, heard now from
the taxicab casette, or filtered
through the heat of the debate
above the tric-trac - wheter
of shaman, priest, muezzin
or lying, half-self-deceived seducer -
countervail: this siren
tremor, male, ancient,
mindless, that raises
Armageddons from within the doddering
sheep run of politics - this echo
of recesses deeper, even, than
the archetypal cleft of sex?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Dodona: az orákulumra-kérdés (Magyar)

A női test, lejtései s redői, melyek
a szent nyíláshoz vezetnek, a mélyedéshez,
hol - itt - nem csábít s nem is fenyeget semmi:
méh döng, madár zeng, zabkalász fénylik szélről,
fű fut telkein (egy fürge gyík
megvillan egy szürke kövön,
tűnik); jegenyenyárfák
sodródó sudarai; harangvirágok,
folyondár. Messzi, peckes
kakasok diadalrikoltása: nem
fenyegető, csak mulatságos. Olümposz
amott egy hegyvonulat: jókora völgyek,
rajtuk gargantuai árnyak
vetülése, az erő friss-veretű
lézer-csillogása.
                      Ilyen élénkség, s még
ez a hely, egykor, menedék volt? Mielőtt Dione,
a borongós, korábbi hitves, átadta
helyét a szukás Hérának (akinek, persze,
volt jó oka zsörtölődésre), volt
itt oly idény, amikor a hang,
a visszafogott, ahogy illendő
tartózkodással suttogásig
merészkedett totem tölgylevelek közt,
meghallgatásra talált?
                             Vagy ez a sebzett,
melizmatikus üvöltés, mely épp a taxi
kazettájából hangzik, vagy átszűrődve
a csip-csup dolgok heves
vitatásának gőzén - vajon
sámáné, papé, müezziné, netán
hazug, félig-öncsaló csábítóé -,
ez diadalmaskodott: e sziréni
hisztéria, e hím, ez ősi,
ez értelem-híja, mely felrázza az
Armageddonokat a politika birkás
bóklászlétéből - e visszhang,
mélyebb szakadékoké talán, mint
akár a szexus ősképvilága?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

minimap