Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Clough, Arthur Hugh: Amours de Voyage (részlet)* (Amours de Voyage (detail) Magyar nyelven)

Clough, Arthur Hugh portréja

Amours de Voyage (detail) (Angol)

Yes, we are fighting at last, it appears. This morning as usual,
Murray, as usual, in hand, I enter the Caffe Nuovo;
Seating myself with a sense as it were of a change in the weather,
Not understanding, however, but thinking mostly of Murray,
And, for to-day is their day, of the Campidoglio Marbles;
Caffe-latte! I call to the waiter,--and Non c'e latte,
This is the answer he makes me, and this is the sign of a battle.
So I sit: and truly they seem to think any one else more
Worthy than me of attention. I wait for my milkless nero,
Free to observe undistracted all sorts and sizes of persons,
Blending civilian and soldier in strangest costume, coming in, and
Gulping in hottest haste, still standing, their coffee,--withdrawing
Eagerly, jangling a sword on the steps, or jogging a musket
Slung to the shoulder behind. They are fewer, moreover, than usual,
Much and silenter far; and so I begin to imagine
Something is really afloat. Ere I leave, the Caffe is empty,
Empty too the streets, in all its length the Corso
Empty, and empty I see to my right and left the Condotti.
Twelve o'clock, on the Pincian Hill, with lots of English,
Germans, Americans, French,--the Frenchmen, too, are protected,--
So we stand in the sun, but afraid of a probable shower;
So we stand and stare, and see, to the left of St. Peter's,
Smoke, from the cannon, white,--but that is at intervals only,--
Black, from a burning house, we suppose, by the Cavalleggieri;
And we believe we discern some lines of men descending
Down through the vineyard-slopes, and catch a bayonet gleaming.
Every ten minutes, however,--in this there is no misconception,--
Comes a great white puff from behind Michel Angelo's dome, and
After a space the report of a real big gun,--not the Frenchman's!--
That must be doing some work. And so we watch and conjecture.
Shortly, an Englishman comes, who says he has been to St. Peter's,
Seen the Piazza and troops, but that is all he can tell us;
So we watch and sit, and, indeed, it begins to be tiresome.--
All this smoke is outside; when it has come to the inside,
It will be time, perhaps, to descend and retreat to our houses.
Half-past one, or two. The report of small arms frequent,
Sharp and savage indeed; that cannot all be for nothing:
So we watch and wonder; but guessing is tiresome, very.
Weary of wondering, watching, and guessing, and gossiping idly,
Down I go, and pass through the quiet streets with the knots of
National Guards patrolling, and flags hanging out at the windows,
English, American, Danish,--and, after offering to help an
Irish family moving en masse to the Maison Serny,
After endeavouring idly to minister balm to the trembling
Quinquagenarian fears of two lone British spinsters,
Go to make sure of my dinner before the enemy enter.
But by this there are signs of stragglers returning; and voices
Talk, though you don't believe it, of guns and prisoners taken;
And on the walls you read the first bulletin of the morning.--
This is all that I saw, and all that I know of the battle.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.fullbooks.com/Amours-de-Voyage.html

Amours de Voyage (részlet)* (Magyar)

Küzdünk végre, no lám. A kezemben Murray ma reggel
– mint máskor –, s várt szintekképpen a Caffé Nuovo;
úgy ültem le, akár ha időjárási szeszélytől
kellene félnünk, ám csak Murray járt az eszemben,
s az, hogy a Campidoglio Márványok napja ez. És  már
hívtam a pincért – Caffé-latte! –, de Non c'é latte,
hangzott válasza, és csatajel volt ez. No, ülök csak,
s mintha a pincér másra figyelne, akármire, engem
észre se venne. No, tej nélkül, várom feketémet,
így figyelek közben mis-más embert, ahogy épp jön,
polgárt és katonát, sok furcsa ruhát – besietnek,
csak le se ülnek, kortyolják kávéjukat, aztán
tűnnek is el, lépcsőn zörböl kardjuk, karabélyuk
verdesi válluk. S észreveszem, hogy most kevesebben
vannak, s nem zajosak; mi a kő, ej, nincs-e valóban
aggasztó ok; persze, miféle? Távozom, és lám:
kávéházam üres, de az utcák is, meg a korzó,
végig üres, s így látom a Condottit bal irányból.
Pontban délben, a Pincian Dombon, nap süt, időzünk:
angol, német, jenki, s francia is – s ez utóbbi
szintén mind védett –, s jaj, félünk, hogy jön a zápor;
így állunk, s látjuk, hogy a Szent Péter Bazilikától
balra fehér füst száll, ágyúból néha, sötét is:
feltesszük, Cavaleggieri-környék házai égnek;
s mintha kivennők néhány ember körvonalát, ott
szállnak alá, szőlődombon, szikrás bajonéttal.
Am tíz percenként – nem kétséges – bodorodva
száll csontszín felleg Michelangelo temploma túlján,
föl, s kis idő múltán nagy tűzfegyver dörög – ágyú?
Francia? Nem rest; és mi – találgatjuk, mi a helyzet.
Angol társ jön: a Szent Péterben járt, s a Piazzát
látta, hadak gyülekeznek; jó; mást mondani nem tud.
Hát figyelünk csak, ülünk, s kezdjük nagyon unni. –
Kívül e füst még; majd ha beszáll ide, épp idejében
tűnünk innen, megtérvén mind lakhelyeinkre.
Fél kettő, kettő. Most – puska-e? pisztoly-e? – pergő,
éles, vad kis zaj; nyilván lesz jó oka, persze.
Csak figyelünk, feltételezünk ezt-azt, s ez igencsak
fárasztó. Unjuk! Figyelés, sejtés, henye pletyka:
ördögbe! S megyek, ím, le, az utcák csendje fogad, 
sok polgárőr mászkál – járőrben! A házakon angol,
jenki s dán lobogók; felajánlom, hogy segítek most
egy en masse a Maison Serny-t költözve becélzó
ír pereputtynak; s két angol vénlány remeg itt, hát
balzsamot adnék, hátha nyugalmuk lenne – hiába;
rajta, legyen vacsorám, ellenség jötte előtt még:
állok odébb! Csellengők térnek vissza, beszélnek
mindenfélét, foglyokról, sarcról; no, hiszem, s nem.
Íme, az első hajnali falragaszok! – Nosza: tessék;
ez minden, mit láttam, s ezt tudom én a csatáról.

*Úti szerelmek



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap