Cohen, Ira: A Stauffenberg ciklus (The Stauffenberg Cycle Magyar nyelven)
The Stauffenberg Cycle (Angol)for Julian Beck in Eternity
Was habe ich hier verloren in diesem Land What have I lost here in this land Hans Magnus Enzensberger
Left Kathmandu on winter solstice Arrived Munich 10:30 a.m. Dec.22, 1977
ARRIVAL Herman Goring screamed at me demanding one deutschmark for the use of a pushcart at German customs! He muttered to himself, abashed, when I told him to shove it up his ass.
10 YEARS TOO LATE: A MONUMENT
23 December So Venus has 7 screws in her left leg & Orpheus has one screw in his heart which is left of center Only one block away is Baaderstrasse where a pregnant woman & two children pose with machine guns - - Can there be humor in terrorism? Will the first X over the picture of Wackernagel spread over the undisguised faces of Europe? Will the daughters of the pastors betray the sheep to the wolves prowling, hopeless? And Julian Beck, crawling in the dust, carries on a hopeless legacy like the reincarnation of Emma Goldman wandering in the streets shroudless & alone -- I think Thomas is right, only the 300 kilo glue on the doors of Germany's banks could make them aware of the terror once sacred like sacrifice in the time of gods gone by.
24 December Christmas Eve She says I shouldn't leave Germany without making a poem free of malice, a poem celebrating something, as if it would not be the self evident statement of a man who cannot, by blood, refuse the conventional grievance nurtured by history - We spoke of a curtain rising knowing it bore the word Hysteria in place of History & of course there were always those same fat figures making their vulture songs on the currency of greed - & so I willingly accept the pain & guilt not on knees but on feet of gold & know that there is a flame yet unignited, a laser staircase on which such gods might ascend to strains of glory Kriemhild never dreamed of but then awake to these extra cerebral knots of nostalgia & the thrilling fear suspicious of what awaits a single Parsifal in a world careless of horses Still in love with Klingsor, tied to an impossible past & a lust for survival at any expense, they shlep their corsages of approval from Bahnhof to Bahnhof & I was moved enough by the face of Friederike Krabbe to make a crooked star shine above her head on the WANTED poster pasted on the front door of the Schwabinger Krankenhaus It is Christmas Eve & I realize I am in a country where one can count on angels hiding in surprising places, & that the potential gleam exceeds your request, shines by necessity in a way only I can know, a brilliant flash in the oven of your soul taking on the karma of unpublished love & ready to fall on knees broken by Fate. There will never be a last day of this war, my love, and he who was shot will rise in Eternity to praise the open heart which forgets itself in recognition of doom covering the kindred. The Elephant need not be caged A circle of steel spikes is enough to keep it from escaping but there is noplace to hide, seltsam & loaded with ivory --
Night of the 25th (Christmas) A mad hatters meeting with Otto, Joachim, Wolfgang Amadeus & Thomas tearing apart a half jewish chicken Suddenly on the TV screen, an Xmas special, The Merchant of Venice Joachim likes to take LSD when he works as a machinist, Otto dreaming of Bangkok turns up the schlager musik & makes Wolfgang run out screaming: Sadism Sadism Thomas smokes a cigarette with conscious elegance and asks dialectical questions as hypothetical Davids stand frozen in Eternity.
CHAPLIN IS DEAD!
Dec. 26th Better to be carrying bananas in Africa than to be the god of Europe - Goebbels too might be digging Rhapsody in Blue or even Charlie Parker in 1977.
München ist für Hündchen Every true German knows he must have a dog & there his soul runs from silver or golden leash to the whimpering kiss of his heart's reflection Training can be draining & the trainer conditioned by the dog's reflex empties another can of dogfood to feed an ego chained by hunger. Mein hof (My hope) is greater than any traitor & Baader was better, let the dogs bark later
'The Glory of the World is like a rustle of wind which coming, first from here, then from there, usually confuses the Name with the Judgment.' Dante, Purgatorio 11, 100 27th December The point of course was not to make it good again (wiedergutmachen) but to make it good & what you lost, brother, you still don't know nor did you dare to venture forth to search songless in other lands What you lost & cursed your elders for - only your children know, The meaning of false apologies curdling like mother's milk gone sour, the lines of rectitude sowing hatred in the stuttering dawn these gravepits you stand in as if they were level land, and still wondering what you lost without the courage to die Not here, you cried, brother, not here Why not hear then the sound of bullets fired by the children? Why not hear the anguish nurtured by grasping hands? For here is the song you have been waiting for, O brother, here is the song of your siren screaming in the night & now without understanding still, brother, you condemn your children's cry Love them as you despise your elders or you will live to know why Believe me, you will live to know why Don't make it good again, brother, you need your police cars for other things These are not real synagogues, brother, only cultural replicas you cannot go near they are not sellable like your plaster pharaohs & your bedpans are overflowing with cheap champagne Just make it good, brother, but make it good in here This Wunderpanzer is the doom of your heartland, brother, better let your armor down, Wilhelm Reich may be dead, brother, & panthers prowl your streets, your women are lusting for the TURKS, brother, & your men are full of fear Your winning was always your losing, brother, & your losing was no losing, brother O heirs of Hagen in black leather, be undeceived by the wet tongues of your dogs It is time to celebrate your own mongrel longings, brother, time to love the terror you left to your children, for they are your only hope, brother, sons & daughters of a cowardly despair, the arbiters of justice, they bring you the truth you never could bear. I tell you Hitler is alive & feeding fish in the Ganga!
|
A Stauffenberg ciklus (Magyar)Julian Becknek az örökkévalóságban
’Was habe ich hier verloren in diesem Land…’ ’Mit vesztettem itt, ezen a földön…’ Hans Magnus Enzensberger
A téli napfordulón hagytam el Katmandut 1977. december 22-én reggel 10:30-kor érkeztem Münchenbe
Megérkezés Herman Göring üvöltve követelt tőlem egy német márkát a kofferkuliért a német határon! Zavartan mormogott az orra alá, amikor közöltem vele, hogy dugja fel magának.
10 év túl késő: a műemlék
December 23 Tehát Vénusznak hét csavar van a bal lábában Orfeusznak egy csavar a szívében középről balra Egy saroknyira van a Baaderstrasse ahol egy terhes nő és két gyerek gépfegyverrel pózol – Lehet, hogy van humor a terrorizmusban? Elterjed a Wackernagel arcképét áthúzó X Európa lepelnélküli arcain? Elárulják a pásztorok lányai a bárányokat a reménytelenül doromboló farkasoknak? És Julian Beck, reménytelen örökségét cipelve kúszik a porban, mint Emma Goldman reinkarnációja, szemfedő nélkül csavarog az utcán magányosan – Azt hiszem, Thomasnak van igaza, csak a németországi bankok ajtóin levő 300 kiló enyv nyithatja fel szemüket a terrorra, ami valaha oly szent volt, mint az áldozathozatal a rég letűnt istenek idejében.
December 24 Karácsony este Azt kéri, ne hagyjam el úgy Németországot hogy ne írjak egy rosszhiszeműségtől mentes verset, egy verset, ami ünnepel valamit, mintha ez nem volna magától értetődő számadása egy embernek, aki vére miatt nem utasíthatja el a történelem táplálta konvencionális sérelmet – Egy függöny felemelkedéséről beszélgettünk tudván, hogy a Hisztéria szó helyettesíti rajta a Hisztória szót, és természetesen állandóan ott voltak azok a a pénzéhségről szóló keselyűdalaikat énekelő dagadt alakok – Így önként vállalom a fájdalmat és a bűnt de nem térdepelve, hanem arany lábakon tudom, hogy még létezik egy fel nem lobbantott láng egy lézer lépcsősor, ahol az ilyen istenek felemelkedhetnek a dicsőség oly feszültségeibe, amelyekről még Kriemhild sem álmodott de aztán felébrednek a nosztalgia extracerebrális csomóira és arra az izgató, gyanakvó félelemre hogy vajon mi vár egy magányos Parsifalra ily lovakkal nem törődő világban Még mindig szerelmes Klingsorba hozzákötözve egy lehetetlen múlthoz és a mindenáron való túlélés testi vágyához cipelik jóváhagyás-fűzőiket Bahnhofról Bahnhofra és én annyira elérzékenyültem Friederike Krabbe arcától, hogy rajzoltam a feje fölé egy fénylő görbe csillagot a Schwabinger Krankenhouse bejárati ajtajára ragasztott WANTED plakáton Karácsony este van, és rádöbbenek hogy egy olyan országban vagyok, ahol számíthatok meglepő helyeken rejtőzködő angyalokra és hogy a lehetséges ragyogás felülmúlja kívánságodat szükségből csillog és úgy, ahogy csak én tudom ragyogó villanás lelked tűzhelyében magára vállalja a kiadatlan szerelem karmáját készen áll, hogy Sors-törte térdére essen Szerelmem, ennek a háborúnak sohasem lesz utolsó napja és akit lelőttek, az az Örökkévalóságba emelkedik, hogy dicsőítse a kitárt szívet, mely megfeledkezik önmagáról felismerve a rokonságát védelmező végzetet Az elefántot nem kell ketrecbe zárni egy fém karókból készült kör elég ahhoz, hogy ne szökjön meg ugyanakkor te sehove nem menekülhetsz seltsam és elefántcsonttal felpakolva…
December 25-én éjjel (Karácsony) Az őrült kalaposok találkozója Ottóval, Joachimmal, Wolfgang Amadeussal és Thomassal kettétépnek egy fél zsidó csirkét A tévéképernyőn hirtelen, karácsonyi meglepetésműsor, A velencei kalmár Joachim szeret LSD-t nyomni amikor mozdonyvezetőként dolgozik Ottó Bangkokról álmodozik slágert hallgat a rádión mire Wolfgang üvöltve kirohan: Szadizmus Szadizmus Thomas tudatos eleganciával dohányzik és olyan dialektikus kérdéseket tesz fel mint örökkévalóságba fagyott hipotetikus Dávidok
Chaplin halott!
December 26 Jobb banánt rakodni Afrikában mint Európa istenének lenni – 1977-ben lehet, hogy Goebbels is csípte volna a Kék rapszódiát s talán még Charlie Parkert is.
München ist für Hündchen Minden igaz német kutyát tart és a lelke az ezüst vagy arany póráztól a szíve tükörképének nyüszítő csókjáig szaladgál A kiképzés fárasztó lehet a kiképzőt a kutya reflexei edzik kiürít egy újabb konzerv kutyakaját hogy éhség-láncon tartott egóját megetesse Mein hof (Reményem) többet ér egy semmi árulónál Baader jobb volt, ugassanak a kutyák később annál…
„Szélre hasonlít, lenge fuvalomra e földi hírnév – mely nevét cseréli a tájjal, amint erre fúj vagy arra.” Dante-Purgatórium December 27 Nem az volt a lényeg, hogy jóvátegyük (wiedergutmachen) hanem hogy jól csináljuk és azt sem tudod, testvér, mit vesztettél és nem mersz utánajárni sem Mi az, mit vesztettél és átkoztad szüleid miatta – csak gyermeked tudja A hazug bocsánatkérések értelme megalvaszt anyatej savanyodik meg így a becsület arcvonala gyűlölettel veti be a dadogó hajnalt úgy állsz e sírgödrökben, mintha egyenes lenne a talaj és egyre azon jár az eszed, amit vesztettél de meghalni félsz Ne itt, zokogtad, testvér, ne itt miért nem hallod a gyermekek kilőtte töltények zaját? Miért nem hallod a görcsbe rándult kezek kínját? Mert itt van az a dal, amire vártál Ó, testvér, itt van az éjszakában sikító sziréna éneke és most, még mindig semmit nem értve elítéled gyermeked zokogását Szeresd őket úgy, ahogy szüleidet megveted mert ha nem, azért fogsz élni, hogy megtudd, miért Hidd el nekem, azért fogsz élni, hogy megtudd, miért Ne tedd jóvá, testvér rendőrautóid másra kellenek Ezek nem valódi zsinagógák, testvér csupán számodra megközelíthetetlen kulturális másolatok Ezek nem árusíthatók, mint a gipsz fáraóid ágytálaidból olcsó pezsgő bugyog Csak csináld meg jól, testvér, de itt csináld meg jól Ez a Wunderpanzer országod végzete, testvér jobb lesz, ha leteszed a fegyvert Lehet, hogy Wilhelm Reich halott, testvér, párducok dorombolnak utcáidon, asszonyaid törökök után vágyódnak, testvér és a férfiak tele vannak félelemmel Győzedelmed mindig a vereséged volt, testvér és a vereséged nem volt vereség, testvér – Ó, Hagen fekete bőrbe öltözött utódai ne higgyetek kutyáitok nedves nyelvének Itt az idő, hogy megünnepeld korcs vágyaidat, testvér itt az idő, hogy imádd a gyermekeidnek hátrahagyott terrort mert ők a te egyetlen reményed, testvér a gyáva kétségbeesés fiai és lányai Ők döntenek felőled, ők hozzák el neked azt az igazságot, amit elviselni képtelen vagy. Én mondom neked, Hitler él, és a pecázik a Gangeszban!
Jegyzetek:
Claus von Stauffenberg gróf, ezredes (1907–1944): egyike azon tiszteknek, akik sikertelen merényletet követtek el Hitler ellen. Tettéért lassú halálra ítélték. Halálba kínzását Hitler az utasítására készített filmen élvezettel nézte végig. Julian Beck (1925–1985): A legendás Living Theatre alapítója, rendező, színész, festő, költő Emma Goldman (1869-1940): litván anarchista-kommunista Friederike Krabbe (1950– ): A Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű terrorista szervezet volt tagja Baader-Meinhof csoport: német terrorista szervezet az 1960–70-es években Dante: Isteni színjáték. Purgatórium 11. 100 Babits Mihály fordítása Wilhelm Reich (1897–1957): osztrák származású amerikai pszichiáter, az „orgon”-elmélet kidolgozója. Véleménye szerint létezik egyfajta pszichikai energia (‘orgon’) a légkörben és az élő szervezetekben, melyet megpróbált kondenzálni és gyógyászati célokra használni (pl. a rák ellen).
|