Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Cohen, Ira: A Stauffenberg ciklus (The Stauffenberg Cycle Magyar nyelven)

Cohen, Ira portréja

The Stauffenberg Cycle (Angol)

for Julian Beck in Eternity

 

Was habe ich hier verloren in diesem Land

What have I lost here in this land

Hans Magnus Enzensberger

 

Left Kathmandu on winter solstice

Arrived Munich 10:30 a.m.

Dec.22, 1977

 

ARRIVAL

Herman Goring screamed at me demanding

one deutschmark for the use of a pushcart 

at German customs! He muttered to himself,

abashed, when I told him to shove it up his ass.

 

10 YEARS TOO LATE: A MONUMENT

 

23 December

     So Venus has 7 screws in her left leg &

     Orpheus has one screw in his heart

     which is left of center

     Only one block away is Baaderstrasse

     where a pregnant woman & two children

     pose with machine guns - -

     Can there be humor in terrorism?

     Will the first X over the picture of Wackernagel

     spread over the undisguised faces of Europe?

     Will the daughters of the pastors betray

     the sheep to the wolves prowling, hopeless?

     And Julian Beck, crawling in the dust,

     carries on a hopeless legacy

     like the reincarnation of Emma Goldman

     wandering in the streets shroudless & alone --

     I think Thomas is right,

     only the 300 kilo glue on the doors of

     Germany's banks

     could make them aware of the terror

     once sacred like sacrifice

     in the time of gods gone by.

 

24 December Christmas Eve

     She says I shouldn't leave Germany

     without making a poem free of malice,

     a poem celebrating something,

     as if it would not be the self evident

     statement of a man who cannot,

     by blood, refuse the conventional

     grievance nurtured by history -

     We spoke of a curtain rising

     knowing it bore the word Hysteria

     in place of History & of course there were

     always those same fat figures making their

     vulture songs on the currency of greed -

     & so I willingly accept the pain & guilt

     not on knees but on feet of gold

     & know that there is a flame yet unignited,

     a laser staircase on which such gods

                       might ascend

     to strains of glory Kriemhild never dreamed of

     but then awake to these extra cerebral knots of

                                     nostalgia

     & the thrilling fear suspicious

     of what awaits a single Parsifal

     in a world careless of horses

     Still in love with Klingsor, tied

     to an impossible past &

     a lust for survival at any expense,

     they shlep their corsages of approval

     from Bahnhof to Bahnhof & I was moved

     enough by the face of Friederike Krabbe

     to make a crooked star shine above her

     head on the WANTED poster pasted on the

     front door of the Schwabinger Krankenhaus

     It is Christmas Eve & I realize I am in

     a country where one can count on angels

     hiding in surprising places,

     & that the potential gleam exceeds your request,

     shines by necessity in a way only I can know,

     a brilliant flash

                      in the oven of your soul

     taking on the karma of unpublished love &

     ready to fall on knees broken by Fate.

     There will never be a last day of this war,

     my love, and he who was shot

     will rise in Eternity to praise the open heart

     which forgets itself in recognition of doom

     covering the kindred.

                         The Elephant need not be caged

    A circle of steel spikes is enough to keep it from

    escaping but there is noplace to hide,

    seltsam & loaded with ivory --

 

Night of the 25th (Christmas)

    A mad hatters meeting

    with Otto, Joachim, Wolfgang Amadeus &

                                Thomas

    tearing apart a half jewish chicken

    Suddenly on the TV screen,

    an Xmas special, The Merchant of Venice

    Joachim likes to take LSD

    when he works as a machinist,

    Otto dreaming of Bangkok

    turns up the schlager musik &

    makes Wolfgang run out screaming:

              Sadism Sadism

    Thomas smokes a cigarette with conscious

    elegance and asks dialectical questions as

    hypothetical Davids stand frozen in Eternity.

 

                 CHAPLIN IS DEAD!

 

Dec. 26th

       Better to be carrying bananas in Africa

       than to be the god of Europe -

       Goebbels too might be digging Rhapsody in Blue

       or even Charlie Parker in 1977.

       

       München ist für Hündchen

       Every true German knows he must have a dog

       & there his soul runs from silver or golden leash

       to the whimpering kiss of his heart's reflection

       Training can be draining

                               & the trainer conditioned

                               by the dog's reflex

       empties another can of dogfood

       to feed an ego chained by hunger.

       Mein hof (My hope) is greater than any traitor

       & Baader was better, let the dogs bark later

 

       'The Glory of the World is like a rustle of wind

       which coming, first from here, then from there,

       usually confuses the Name with the Judgment.'

       Dante, Purgatorio 11, 100

27th December

       The point of course was not to make it good again

       (wiedergutmachen) but to make it good

       & what you lost, brother, you still don't know

       nor did you dare to venture forth to search

                           songless in other lands

       What you lost & cursed your elders for -

       only your children know,

       The meaning of false apologies

       curdling like mother's milk gone sour,

       the lines of rectitude sowing hatred in the

       stuttering dawn these gravepits you stand

       in as if they were level land,

       and still wondering what you lost

       without the courage to die

       Not here, you cried, brother, not here

       Why not hear then the sound of bullets

       fired by the children? Why not hear the

       anguish nurtured by grasping hands?

       For here is the song you have been waiting for,

       O brother, here is the song of your

       siren screaming in the night

       & now without understanding still, brother,

       you condemn your children's cry

       Love them as you despise your elders

       or you will live to know why

       Believe me, you will live to know why

       Don't make it good again, brother,

       you need your police cars for other things

       These are not real synagogues, brother,

       only cultural replicas you cannot go near they are

       not sellable like your plaster pharaohs & your

       bedpans are overflowing with cheap champagne

       Just make it good, brother,

       but make it good in here

       This Wunderpanzer is the doom of your heartland,

       brother, better let your armor down,

       Wilhelm Reich may be dead, brother, & panthers

       prowl your streets, your women are lusting for the

       TURKS, brother, & your men are full of fear

       Your winning was always your losing, brother,

       & your losing was no losing, brother

       O heirs of Hagen in black leather,

       be undeceived by the wet tongues of your dogs

       It is time to celebrate your own mongrel longings,

       brother, time to love the terror you left to your

       children, for they are your only hope, brother,

       sons & daughters of a cowardly despair,

       the arbiters of justice, they bring you

       the truth you never could bear.

       I tell you Hitler is alive & feeding fish

       in the Ganga!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.unlikelystories.org

A Stauffenberg ciklus (Magyar)

Julian Becknek az örökkévalóságban

 

’Was habe ich hier verloren in diesem Land…’

’Mit vesztettem itt, ezen a földön…’

Hans Magnus Enzensberger

 

A téli napfordulón hagytam el Katmandut

1977. december 22-én reggel 10:30-kor érkeztem

Münchenbe

 

Megérkezés

Herman Göring üvöltve követelt tőlem

egy német márkát a kofferkuliért a német határon!

Zavartan mormogott az orra alá, amikor

közöltem vele, hogy dugja fel magának.

 

10 év túl késő: a műemlék

 

December 23

Tehát Vénusznak hét csavar van a bal lábában

Orfeusznak egy csavar a szívében

középről balra

Egy saroknyira van a Baaderstrasse

ahol egy terhes nő és két gyerek

gépfegyverrel pózol –

Lehet, hogy van humor a terrorizmusban?

Elterjed a Wackernagel arcképét áthúzó X

Európa lepelnélküli arcain?

Elárulják a pásztorok lányai a bárányokat

a reménytelenül doromboló farkasoknak?

És Julian Beck, reménytelen örökségét cipelve

kúszik a porban, mint Emma Goldman

reinkarnációja, szemfedő nélkül csavarog az utcán

magányosan –

Azt hiszem, Thomasnak van igaza,

csak a németországi bankok ajtóin

levő 300 kiló enyv nyithatja

fel szemüket a terrorra, ami valaha

oly szent volt, mint az áldozathozatal

a rég letűnt istenek idejében.

 

December 24 Karácsony este

Azt kéri, ne hagyjam el úgy Németországot

hogy ne írjak egy rosszhiszeműségtől mentes verset,

egy verset, ami ünnepel valamit,

mintha ez nem volna magától értetődő számadása

egy embernek, aki vére miatt nem utasíthatja el

a történelem táplálta konvencionális sérelmet –

Egy függöny felemelkedéséről beszélgettünk

tudván, hogy a Hisztéria szó helyettesíti rajta

a Hisztória szót, és természetesen állandóan

ott voltak azok a a pénzéhségről szóló

keselyűdalaikat énekelő dagadt alakok –

Így önként vállalom a fájdalmat és a bűnt

de nem térdepelve, hanem arany lábakon

tudom, hogy még létezik egy fel nem lobbantott láng

egy lézer lépcsősor, ahol az ilyen istenek

felemelkedhetnek

a dicsőség oly feszültségeibe, amelyekről még

Kriemhild sem álmodott

de aztán felébrednek a nosztalgia extracerebrális

csomóira

és arra az izgató, gyanakvó félelemre

hogy vajon mi vár egy magányos Parsifalra

ily lovakkal nem törődő világban

Még mindig szerelmes Klingsorba

hozzákötözve egy lehetetlen múlthoz

és a mindenáron való túlélés testi vágyához

cipelik jóváhagyás-fűzőiket Bahnhofról Bahnhofra és én

annyira elérzékenyültem Friederike Krabbe arcától,

hogy rajzoltam a feje fölé egy fénylő görbe csillagot

a Schwabinger Krankenhouse bejárati ajtajára ragasztott

WANTED plakáton

Karácsony este van, és rádöbbenek

hogy egy olyan országban vagyok,

ahol számíthatok meglepő helyeken rejtőzködő

angyalokra

és hogy a lehetséges ragyogás felülmúlja kívánságodat

szükségből csillog és úgy, ahogy csak én tudom

ragyogó villanás lelked tűzhelyében

magára vállalja a kiadatlan szerelem karmáját

készen áll, hogy Sors-törte térdére essen

Szerelmem,

ennek a háborúnak sohasem lesz utolsó napja

és akit lelőttek, az

az Örökkévalóságba emelkedik, hogy dicsőítse

a kitárt szívet, mely megfeledkezik önmagáról

felismerve a rokonságát védelmező végzetet

Az elefántot nem kell ketrecbe zárni

egy fém karókból készült kör elég ahhoz, hogy

ne szökjön meg

ugyanakkor te sehove nem menekülhetsz

seltsam és elefántcsonttal felpakolva…

 

December 25-én éjjel (Karácsony)

Az őrült kalaposok találkozója

Ottóval, Joachimmal, Wolfgang Amadeussal és

Thomassal

kettétépnek egy fél zsidó csirkét

A tévéképernyőn hirtelen,

karácsonyi meglepetésműsor, A velencei kalmár

Joachim szeret LSD-t nyomni

amikor mozdonyvezetőként dolgozik

Ottó Bangkokról álmodozik

slágert hallgat a rádión

mire Wolfgang üvöltve kirohan:

Szadizmus Szadizmus

Thomas tudatos eleganciával dohányzik

és olyan dialektikus kérdéseket tesz fel

mint örökkévalóságba fagyott hipotetikus Dávidok

 

Chaplin halott!

 

December 26

Jobb banánt rakodni Afrikában

mint Európa istenének lenni –

1977-ben lehet, hogy Goebbels is csípte volna a

Kék rapszódiát s talán még Charlie Parkert is.

 

München ist für Hündchen

Minden igaz német kutyát tart

és a lelke az ezüst vagy arany póráztól

a szíve tükörképének nyüszítő csókjáig szaladgál

A kiképzés fárasztó lehet

a kiképzőt a kutya reflexei edzik

kiürít egy újabb konzerv kutyakaját

hogy éhség-láncon tartott egóját megetesse

Mein hof (Reményem) többet ér egy semmi árulónál

Baader jobb volt, ugassanak a kutyák később annál…

 

„Szélre hasonlít, lenge fuvalomra

e földi hírnév – mely nevét cseréli

a tájjal, amint erre fúj vagy arra.”

Dante-Purgatórium

December 27

Nem az volt a lényeg, hogy jóvátegyük

(wiedergutmachen) hanem hogy jól csináljuk

és azt sem tudod, testvér, mit vesztettél

és nem mersz utánajárni sem

Mi az, mit vesztettél és átkoztad szüleid miatta –

csak gyermeked tudja

A hazug bocsánatkérések értelme megalvaszt

anyatej savanyodik meg így

a becsület arcvonala gyűlölettel veti be a dadogó hajnalt

úgy állsz e sírgödrökben, mintha egyenes lenne a talaj

és egyre azon jár az eszed, amit vesztettél

de meghalni félsz

Ne itt, zokogtad, testvér, ne itt

miért nem hallod a gyermekek kilőtte töltények zaját?

Miért nem hallod a görcsbe rándult kezek kínját?

Mert itt van az a dal, amire vártál

Ó, testvér, itt van az éjszakában sikító sziréna éneke

és most, még mindig semmit nem értve

elítéled gyermeked zokogását

Szeresd őket úgy, ahogy szüleidet megveted

mert ha nem, azért fogsz élni, hogy megtudd, miért

Hidd el nekem, azért fogsz élni, hogy megtudd, miért

Ne tedd jóvá, testvér

rendőrautóid másra kellenek

Ezek nem valódi zsinagógák, testvér

csupán számodra megközelíthetetlen kulturális másolatok

Ezek nem árusíthatók, mint a gipsz fáraóid

ágytálaidból olcsó pezsgő bugyog

Csak csináld meg jól, testvér,

de itt csináld meg jól

Ez a Wunderpanzer országod végzete, testvér

jobb lesz, ha leteszed a fegyvert

Lehet, hogy Wilhelm Reich halott, testvér,

párducok dorombolnak utcáidon,

asszonyaid törökök után vágyódnak, testvér

és a férfiak tele vannak félelemmel

Győzedelmed mindig a vereséged volt, testvér

és a vereséged nem volt vereség, testvér –

Ó, Hagen fekete bőrbe öltözött utódai

ne higgyetek kutyáitok nedves nyelvének

Itt az idő, hogy megünnepeld korcs vágyaidat, testvér

itt az idő, hogy imádd a gyermekeidnek hátrahagyott

terrort

mert ők a te egyetlen reményed, testvér

a gyáva kétségbeesés fiai és lányai

Ők döntenek felőled, ők hozzák el neked

azt az igazságot, amit elviselni képtelen vagy.

Én mondom neked, Hitler él, és a pecázik

a Gangeszban!

 

 

Jegyzetek:

 

Claus von Stauffenberg gróf, ezredes (1907–1944): egyike azon tiszteknek, akik sikertelen merényletet követtek el Hitler ellen. Tettéért lassú halálra ítélték. Halálba kínzását Hitler az utasítására készített filmen élvezettel nézte végig.

Julian Beck (1925–1985): A legendás Living Theatre alapítója, rendező, színész, festő, költő

Emma Goldman (1869-1940): litván anarchista-kommunista

Friederike Krabbe (1950– ): A Vörös Hadsereg Frakció (RAF) nevű terrorista szervezet volt tagja

Baader-Meinhof csoport: német terrorista szervezet az 1960–70-es években

Dante: Isteni színjáték. Purgatórium 11. 100 Babits Mihály fordítása

Wilhelm Reich (1897–1957): osztrák származású amerikai pszichiáter, az „orgon”-elmélet kidolgozója. Véleménye szerint létezik egyfajta pszichikai energia (‘orgon’) a légkörben és az élő szervezetekben, melyet megpróbált kondenzálni és gyógyászati célokra használni (pl. a rák ellen).



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bigbridge.org

minimap