Coleman, Wanda: Second Class Angel

there’s a part of heaven

reserved for my kind. the sun don’t

grow there. the money don’t shine

it’s not about wings

altho chicken today feathers tomorrow

might be called a way of being

perodically

there’s a breakthru: one of us

gets over polishing halos

evidentially

status has endless ramifications

like an infinite pecking order

which suggest

the light

one moves toward ascending in death

in merely the non-reflective neon of God’s

corporate boardroom

a mennyeknek egy része

a hozzám hasonlóaknak van fenntartva

a nap ott nem termékenyít, a pénz nem fénylik

nem a szárnyakról van szó

bár a mai csirke holnap tollasodik

talán egy létezésmódnak nevezhető

időszakonként

van áttörés: egyikünk

túljut a sugárkorona fényesítésén

nyilvánvalóan

számtalan elágazása van e státusznak

olyan, mint egy végtelen hierarchia

mely azt sugallja,

az a fény,

melyet az ember halálában felfelé mozdít

csupán Isten testületi tanácstermének

vissza nem tükröződő neonfénye