Coleman, Wanda: Today I am a Homicide in the North of the City

on this bus to oblivion i bleed in the seat

numb silent rider

bent to poverty/my blackness covers me like the

american flag over the coffin of some hero killed in action

unlike him i have remained unrecognized, unrewarded

eyes cloaked in the shroud of hopelessness

search advancing avenues for a noisy haven

billboards press against my face

reminders of what i can’t afford to buy

laughing fantasies speed past in molded steel luxury

i get off at a dark corner

and in my too tight slacks

move into the slow graceful mood of shadow

i know my killer is out there

ezen a feledésbe merülő buszon vérzek az ülésen

érzéketlen hallgatag sofőr

nyomorra irányítva / feketeségem úgy eltakar

mint az amerikai zászló a harcban elesett hőst

csak engem nem ismernek el, nem jutalmaznak meg

a reménytelenség leplével álcázott szemek

zajos menedékért fürkészik az előre tartó utakat

hirdetőtáblák feszülnek arcomnak

arra emlékeztetnek amit nem tudok megvenni

nevető látomások száguldanak el mellettem formatervezett acélluxusban

egy sötét sarkon leszállok

felhúzom szűk harisnyámat

belépek a lassú, kecses, méltóságteljes árnyba

tudom, valahol rám vár gyilkosom