Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Coleridge, Samuel Taylor: A vén Tengerész regéje I (The Rhyme of the Ancient Mariner / Part I Magyar nyelven)

Coleridge, Samuel Taylor portréja

The Rhyme of the Ancient Mariner / Part I (Angol)

It is an ancient Mariner,
And he stoppeth one of three.
`By thy long grey beard and glittering eye,
Now wherefore stopp'st thou me?

The bridegroom's doors are opened wide,
And I am next of kin;
The guests are met, the feast is set:
Mayst hear the merry din.'

He holds him with his skinny hand,
"There was a ship," quoth he.
`Hold off! unhand me, grey-beard loon!'
Eftsoons his hand dropped he.

He holds him with his glittering eye - 
The Wedding-Guest stood still,
And listens like a three years' child:
The Mariner hath his will.

The Wedding-Guest sat on a stone:
He cannot choose but hear;
And thus spake on that ancient man,
The bright-eyed Mariner.

"The ship was cheered, the harbour cleared,
Merrily did we drop
Below the kirk, below the hill,
Below the lighthouse top.

The sun came up upon the left,
Out of the sea came he!
And he shone bright, and on the right
Went down into the sea.

Higher and higher every day,
Till over the mast at noon -"
The Wedding-Guest here beat his breast,
For he heard the loud bassoon.

The bride hath paced into the hall,
Red as a rose is she;
Nodding their heads before her goes
The merry minstrelsy.

The Wedding-Guest he beat his breast,
Yet he cannot choose but hear;
And thus spake on that ancient man,
The bright-eyed Mariner.

"And now the storm-blast came, and he
Was tyrannous and strong:
He struck with his o'ertaking wings,
And chased us south along.

With sloping masts and dipping prow,
As who pursued with yell and blow
Still treads the shadow of his foe,
And foward bends his head,
The ship drove fast, loud roared the blast,
And southward aye we fled.

And now there came both mist and snow,
And it grew wondrous cold:
And ice, mast-high, came floating by,
As green as emerald.

And through the drifts the snowy clifts
Did send a dismal sheen:
Nor shapes of men nor beasts we ken - 
The ice was all between.

The ice was here, the ice was there,
The ice was all around:
It cracked and growled, and roared and howled,
Like noises in a swound!

At length did cross an Albatross,
Thorough the fog it came;
As it had been a Christian soul,
We hailed it in God's name.

It ate the food it ne'er had eat,
And round and round it flew.
The ice did split with a thunder-fit;
The helmsman steered us through!

And a good south wind sprung up behind;
The Albatross did follow,
And every day, for food or play,
Came to the mariner's hollo!

In mist or cloud, on mast or shroud,
It perched for vespers nine;
Whiles all the night, through fog-smoke white,
Glimmered the white moonshine."

`God save thee, ancient Mariner,
From the fiends that plague thee thus! - 
Why look'st thou so?' -"With my crossbow
I shot the Albatross."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.wonko.info

A vén Tengerész regéje I (Magyar)

Van egy kivénhedt Tengerész.
Nász-Vendéget kap el.
"Te fényes szem, te nagyszakállú agg,
Épp engem tartsz te fel?
 
Az a vőlegény háza ott,
Én az atyafia;
Telve a tál, már áll a bál
S vele zenebona."
 
A kiaszott kéz nem ereszt.    
S mond: "Egyszer egy hajót..."
"Eressz, te ős, te eszelős!"
A kéz enged legott.
 
De fogva tartja lángszeme –
A vendég csendben áll,         
Figyelve mint egy kisgyerek,
S mint megbéklyózva már.
                                              
A Nász-Vendég bűvölten állt,
De most egy kőre ül;
S beszél a vén, a tengerész,
A villámló szemű.
 
"A kikötőt magunk mögött
Hagytuk mi örömest.
Eltűnt világítótorony,
Domb, templom, ne keresd.  
 
Balfelől kelt mindég a nap,
A tengerből kele!
Ott jobbra lent nyugodni ment,
És tűzfénye vele.
 
Napról-napra följebb delelt,
S fejünk fölé került –
A Vendég csak mellére csap,
Mert megszólalt a kürt.
 
A menyasszony mint rózsaszál
Pirulva belebeg,
Bólogatnak előtte mind
A vidám igricek.
 
A Vendég bár mellére csap,
Hallgatni kényszerült;
Hallgatta, ki regélt tovább,
A vént, a lángszeműt.
 
"Szörnyű vihar kerekedett,
Bősz, zsarnok szélcsoport:
Kitárta órjás szárnyait
S minket délnek sodort.
 
A víz árbócot vízbe mos;
Mint egy üvöltő haragos
Ellene sarkára tapos,
Hajónk úgy terelé,
Szólt vészharang, hajónk rohant
Mindegyre dél felé.
 
És jött a köd, a hó, a fagy,
Szavunk is elakadt,
Jégtorlaszok, hogy nézni sok,
Mind oly zöld, mint smaragd.
 
A jéghegyek vad képeket,
Baljósakat vetők:
Száz furcsa lényt fest ott a fény –
S a jég zajlik, dörög.  
 
A kezdet jég és jég a vég,
És jég köröskörül;
Zaj, csattanás és semmi más,
Csak bömböl ördögül.
 
Ködben motoz egy Albatrosz,
Majd két nagy szárny suhog:
Mint Keresztényt fogadtuk azt,
Mondtuk: Isten hozott.
 
Megette, mit soh'sem evett   
És körbe-körbe szállt.
Riant a jég, nyílt hosszu lék –
Hajózhatánk tovább!
 
Jó déli szél hátunkba' kél –   
Velünk tart a madár;
Játszani ott és enni jót           
Matrózhívásra leszáll!
 
Árboc, kerék, hajóderék:       
Odaül estelen,
Az éjszakát a ködön át
Ragyogja Hold be lenn.
 
"Óvjon az Úr, vén Tengerész,
És űzze el a Gonoszt!
Mi bánt, mi baj?" – "Nyilammal, aj,
Megöltem az ALBATROSZT!"



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját

minimap