Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Coleridge, Samuel Taylor: Ének a vén tengerészről / Második rész (The Rhyme of the Ancient Mariner / Part II Magyar nyelven)

Coleridge, Samuel Taylor portréja

The Rhyme of the Ancient Mariner / Part II (Angol)

"The sun now rose upon the right:
Out of the sea came he,
Still hid in mist, and on the left
Went down into the sea.

And the good south wind still blew behind,
But no sweet bird did follow,
Nor any day for food or play
Came to the mariners' hollo!

And I had done a hellish thing,
And it would work 'em woe:
For all averred, I had killed the bird
That made the breeze to blow.
Ah wretch! said they, the bird to slay,
That made the breeze to blow!

Nor dim nor red, like God's own head,
The glorious sun uprist:
Then all averred, I had killed the bird
That brought the fog and mist.
'Twas right, said they, such birds to slay,
That bring the fog and mist.

The fair breeze blew, the white foam flew,
The furrow followed free;
We were the first that ever burst
Into that silent sea.

Down dropped the breeze, the sails dropped down,
'Twas sad as sad could be;
And we did speak only to break
The silence of the sea!

All in a hot and copper sky,
The bloody sun, at noon,
Right up above the mast did stand,
No bigger than the moon.

Day after day, day after day,
We stuck, nor breath nor motion;
As idle as a painted ship
Upon a painted ocean.

Water, water, every where,
And all the boards did shrink;
Water, water, every where,
Nor any drop to drink.

The very deep did rot: O Christ!
That ever this should be!
Yea, slimy things did crawl with legs
Upon the slimy sea.

About, about, in reel and rout
The death-fires danced at night;
The water, like a witch's oils,
Burnt green, and blue, and white.

And some in dreams assured were
Of the Spirit that plagued us so;
Nine fathom deep he had followed us
From the land of mist and snow.

And every tongue, through utter drought,
Was withered at the root;
We could not speak, no more than if
We had been choked with soot.

Ah! well-a-day! what evil looks
Had I from old and young!
Instead of the cross, the Albatross
About my neck was hung."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.wonko.info

Ének a vén tengerészről / Második rész (Magyar)

És most jobbról jött fel a nap,
tengerből jött fel ő;
köd fedte el, és balra tünt,
tengerben tűnt el ő.

Hajtott a szél; de hol a madár?
és szava, a messzire-halló?
Nem csalta el játék, eledel,
s hiába hívta a Halló!

Óh pokoli dolgot tettem én
és tettem átkozott:
Megölted a madarat, - mondták -
ki jó szelet hozott.
Bitang! - mondták - megölted őt,
ki jó szelet hozott!

Nem vér, nem ón: kibukott ragyogón
az Isten szeme, a Nap:
Az én nyilam ölte le, - mondta mind -
a gonosz viharmadarat.
Jó volt megölni, - mondta mind -
az ilyen vészmadarat!

Hűs szél suhogott, hab elsusogott
a tünő barázda nyomán,
legelőször minket ringatott
a csöndes óceán.

A szél elállt, vitorla leszállt;
kín volt, óh szörnyű kín!
Szó is csak a csöndet elűzni kelt
a hajósok ajkain.

Réz s tűz az ég, mint vér korong:
délben fönt haldokolt
a Nap az árbocon, de nem
volt nagyobb, mint a Hold.

Nap nap után, nap nap után:
csönd, ernyedt s végtelen;
festett hajóként álltunk ott
a festett tengeren. 

Tenger, tenger mindenütt;
dongánk korhadva romol.
Tenger, tenger mindenütt,
s egy korty sincs inni sehol!

A víz megrothadt: Krisztusom!
nincs nálad kegyelem?!
Nyálkás puhányok csúsztak át
a nyálkás tengeren.

Köröskörül táncos halál-
tüzektől villog a mély;
s a víz, mint boszorkány szeme:
kék és zöld és fehér.

S néhányunk éjszaka látta már
a haragvó Szellemet,
aki minket a Jéghonból kilenc
öl mélységben követett.

Szomj sorvasztá nyelvünk gyökerét
s kiszáradt minden ideg;
a szó belénk halt, mintha vad
kéz fojtott volna meg.

Óh jajj! hogy szúrta szemembe szemét
a fiatal s a vén!
- Nyakam körül az Albatrosz
csüngött a kereszt helyén.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://epa.oszk.hu

minimap