Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Collins, Billy: The Art of Drowning

Collins, Billy portréja

The Art of Drowning (Angol)

I wonder how it all got started, this business
about seeing your life flash before your eyes
while you drown, as if panic, or the act of submergence,
could startle time into such compression, crushing
decades in the vice of your desperate, final seconds.

After falling off a steamship or being swept away
in a rush of floodwaters, wouldn't you hope
for a more leisurely review, an invisible hand
turning the pages of an album of photographs-
you up on a pony or blowing out candles in a conic hat.

How about a short animated film, a slide presentation?
Your life expressed in an essay, or in one model photograph?
Wouldn't any form be better than this sudden flash?
Your whole existence going off in your face
in an eyebrow-singeing explosion of biography-
nothing like the three large volumes you envisioned.

Survivors would have us believe in a brilliance
here, some bolt of truth forking across the water,
an ultimate Light before all the lights go out,
dawning on you with all its megalithic tonnage.
But if something does flash before your eyes
as you go under, it will probably be a fish,

a quick blur of curved silver darting away,
having nothing to do with your life or your death.
The tide will take you, or the lake will accept it all
as you sink toward the weedy disarray of the bottom,
leaving behind what you have already forgotten,
the surface, now overrun with the high travel of clouds.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

A fulladás művészete (Magyar)

Azon töprengek, hogy kezdődött ez az ügy
a szemed előtt villanat alatt lepörgő életről
amíg fulladsz, mintha a pánik, vagy a merülés
az időt ennyire zsugorodni lephetné, összezúzva
évtizedeket az utolsó kétségbeesett pillanattá.

Miután leestél a gőzhajóról vagy elsodortak
rohanó árvizek, nem inkább szeretnél egy
kényelmesebb áttekintést, egy láthatatlan
kéz forgatva egy fényképalbum lapjait -
te egy lovon, vagy épp ünneplőben kifújva gyertyákat a tortán.

Vagy egy rövid rajzfilmet, egy diavetítéses bemutatót?
Az életed egy esszébe írva, vagy egy beállított fénykép?
Nem akármilyen forma lenne jobb mint ez a villanás?
Az egész létezés az arcodba repül
egy szemöldökösszehúzó élettani robbanással -
nem úgy egyáltalán mint a három kötet mit elképzeltél.

A túlélők elhitetnének velünk egy fényességet
itt, valami igazság villámát a vizen cikázni,
egy végleges fényt mielőtt az összes többi kialszik
rádnehezítve egy hatalmas kőhasábnyi súlyt.
De ha valami igazán elvillan a szemed előtt,
ahogy te lemerülsz, valószínűleg egy hal lesz

egy gyors elmosódott ezüst nyíl elsuhanva,
semmi közével az életedhez vagy a halálodhoz.
A dagály visz el, vagy a tó fogad el mindent
ahogy te a rendezetlenül hínáros fenékre mélyedsz,
magad után hagyva amit máris elfelejtettél,
a víz színét, belepve magasan szálló felhőkkel.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.litera.hu

Kapcsolódó videók


minimap