Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Crane, Hart: Chaplinesque

Crane, Hart portréja

Chaplinesque (Angol)

We make our meek adjustments,
Contented with such random consolations
As the wind deposits
In slithered and too ample pockets.

For we can still love the world, who find
A famished kitten on the step, and know
Recesses for it from the fury of the street,
Or warm torn elbow coverts.

We will sidestep, and to the final smirk
Dally the doom of that inevitable thumb
That slowly chafes its puckered index toward us,
Facing the dull squint with what innocence
And what surprise!

And yet these fine collapses are not lies
More than the pirouettes of any pliant cane;
Our obsequies are, in a way, no enterprise.
We can evade you, and all else but the heart:
What blame to us if the heart live on.

The game enforces smirks; but we have seen
The moon in lonely alleys make
A grail of laughter of an empty ash can,
And through all sound of gaiety and quest
Have heard a kitten in the wilderness.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Chaplini (Magyar)

Elvégezzük a merő számítást,
s megelégszünk a véletlen vigaszával,
ahogy a szél is elunja, hogy örökké
üresen lebegő zsebeinken fújjon át.

Mert mégis nekünk édes a világ,
akik megtaláljuk a kiéhezett kismacskát a lépcsőn,
s búvóhelyet kínálunk neki az utca tébolya elől:
zúzos könyökünk puha fészkét.

Kiállunk hát a porondra, és a végső vigyorig ingereljük
a kérlelhetetlen hüvelyk balvégzetét,
míg vésztjóslón lassan ránk nem mutat -
a kancsal butasággal szemben milyen tisztaság
és milyen áhítat!

Nem hazugabb a gyönyörű bukás,
mint bármely sétapálca piruettje;
halálunk talán mégsem nagyvállalkozás...
Kitérünk előled, de szívünk befogad -
milyen bajos, hogy még mindig dobog!

Tréfád megröhögtet, de látva látjuk
hogy a néptelen úton az üres hamvvederből
a nevetés grálját teremti a hold,
s kihalljuk a tömeg cirkuszi ricsajából,
hogy az erdőben eltévedt kismacska árván nyivákol.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaO. O.

Kapcsolódó videók


minimap