Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Dahl, Roald: Dear Friends, We Surely All Agree

Dahl, Roald portréja

Dear Friends, We Surely All Agree (Angol)


'Dear friends, we surely all agree
There's almost nothing worse to see
Than some repulsive little bum
Who's always chewing chewing gum.
(It's very near as bad as those
Who sit around and pick the nose).
So please believe us when we say
That chewing gum will never pay;
This sticky habit's bound to send
The chewer to a sticky end.
Did any of you ever know
A person called Miss Bigelow?
This dreadful woman saw no wrong
In chewing, chewing all day long.
She chewed while bathing in the tub,
She chewed while dancing at her club,
She chewed in church and on the bus;
It really was quite ludicrous!
And when she couldn't find her gum,
She'd chew up the linoleum,
Or anything that happened near–
A pair of boots, the postman's ear,
Or other people's underclothes,
And once she chewed her boy friend's nose.
She went on chewing till, at last,
Her chewing muscles grew so vast
That from her face her giant chin
Stuck out just like a violin.
For years and years she chewed away,
Consuming fifty packs a day,
Until one summer's eve, alas,
A horrid business came to pass.
Miss Bigelow went late to bed,
For half an hour she lay and read,
Chewing and chewing all the while
Like some great clockwork crocodile.
At last, she put her gum away
Upon a special little tray,
And settled back and went to sleep–
(She managed this by counting sheep).
But now, how strange! Although she slept,
Those massive jaws of hers still kept
On chewing, chewing through the night,
Even with nothing there to bite.
They were, you see, in such a groove
They positively had to move.
And very grim it was to hear
In pitchy darkness, loud and clear,
This sleeping woman's great big trap
Opening and shutting, snap–snap–snap!
Faster and faster, chop–chop–chop,
The noise went on, it wouldn't stop.
Until at last her jaws decide
To pause and open extra wide,
And with the most tremendous chew
They bit the lady's tongue in two.
Thereafter, just from chewing gum,
Miss Bigelow was always dumb,
And spent her life shut up in some
Disgusting sanatorium.
And that is why we'll try so hard
To save Miss Violet Beauregard
From suffering an equal fate.
She's still quite young. It's not too late,
Provided she survives the cure.
We hope she does. We can't be sure.'



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://www.poemhunter.com/poem/dear-friends-we-surely-all-agree/

Uraim, teli van ugye (Magyar)

Uraim, teli van ugye
Mindannyiuknak a begye
Azzal az izével, ami
Nem egyéb, mint rágógumi.
(Rágóját éppúgy felpofoznád,
Mint busz-utast ki túrja orrát.)
Amit most mondok, hiteles:
Gumit rágni nem érdemes.
Ha fogam ragacsos, gumis,
Ragacsos lesz a sorsom is.
Volt egy leány, Bunkó Yvette,
Talán hallották e nevet.
E szörnyszülött nem szégyele
Szájat vele tömni tele.
Rágott WC-n, zuhany alatt,
Szája tánc közben is ragadt,
Rágott templomban és buszon,
Már röhögni kellett azon.
Ha rágógumit nem kapott,
Rágta a linóleumot,
Vagy bármit, amit lelhetett,
Cipőket, postást, levelet,
A mások alsónemüjét,
Saját barátjának fülét.
Addig rágta e dolgokat,
Míg rágóizma megdagadt,
Olyan lett, mint a hegedű,
Vagy még inkább bödönszerű.
Rágta a gumit évekig,
Nem állt meg napi hetvenig.
Amíg végül egy szép napon
Megesett ez a borzalom:
Bunkócskánk nyugovóra tért,
De olvasgatott még azért.
A szája mint egy óramű,
Vagy inkább krokodilszerű.
Végül félretette, amin
Rágódott (a rágógumin),
Még elszámolt százig bután,
S álomba merült azután.
És lám! Bár aludt a barom,
Járt tovább a gumimalom,
És őrölt egész éjszaka,
Bár levegőt rágott foga.
Nem rágnia nem lehetett,
A rágás úgy eleme lett.
Hű, rémes volt azt hallani,
Hogy kattog-csattog valami,
Egy nagy, alvó egérfogó,
Vagy mint egy kovácsfújtató,
Egyre gyorsabban, csatt, csatt, csatt,
(És vége nem sza-, nem szakadt).
Végül a nyitott állkapocs
Szünetet iktatott be; most
Akkora, mint egy víziló –
S a nyelv le van harapva, ó!
A gumirágcsálás miatt
Bunkó Yvette néma maradt.
Rágódhatott aztán az árva:
A diliházba lett az zárva.
Azért beszélek zöldeket,
Hogy megmentsek más hölgyeket
A hasonló sorsra jutástól:
Ne rágjanak se itt, se máshol.
Remélem, ez használni fog,
Bár biztos benne nem vagyok.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap