Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Day Lewis, Cecil: Táncrahívó (A Time to Dance Magyar nyelven)

Day Lewis, Cecil portréja

A Time to Dance (Angol)

For those who had the power

of the forest fires that burn

Leaving their source in ashes

to flush the sky with fire:

Those whom a famous urn

could not contain, whose passion

Brimmed over the deep grave

and dazzled epitaphs:

For all that have won us wings

to clear the tops of grief,

My friend who within me laughs

bids you dance and sing.

 

Some set out to explore

earth's limit, and little they recked if

Never their feet came near it

outgrowing the need for glory:

Some aimed at a small objective

but the fierce updraught of their spirit

Forced them to the stars.

Are honoured in public who built

The dam that tames a river;

or holding the salient for hours

Against odds, cut off and killed,

are remembered by one survivor.

 

All these. But most for those

whom accident made great,

As a radiant chance encounter

of cloud and sunlight grows

Immortal on the heart:

whose gift was the sudden bounty

Of a passing moment, enriches

the fulfilled eye for ever.

Their spirits float serene

above time's roughest reaches,

But their seed is in us and over

our lives they are evergreen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.telegraph.co.uk

Táncrahívó (Magyar)

Értük, kik erejükkel

akár az erdőtüzek

lobogtak s hamvuk láttán

az ég is elpirult.

Őértük, akiket

nem fedhet urna, lángjuk

túlcsap a mély síron,

kripták föliratán;

értük, kik szárnyat adtak

- szállni a kín csúcsán át

a bennem nevető társ

hív, táncolj és dalolj!

 

Értük, akik a föld

határát kutatva mit se

bánták, ha el nem érik,

hagyva dicsőség vágyát,

kicsiny célokra törtek,

ám szellemük tüze az égig,

csillagokig hatolt.

A tisztelt építőkért,

kik gátat emeltek az árra,

s kik órákig védték a csúcsot,

önmaguk halálra szánva,

csak egy tanu élte túl őket.

 

Értük, de főleg miattuk,

kiket a perc tett naggyá,

minthacsak röpke találkán

felhő, nap összecsillan,

s e futó pillanat

a szívnek halhatatlan:

ajándék, mely betölti

a tágra nyílt szemet.

Derűsen leng a lelkük

a háborgó időn át,

de bennünk sarjad a magvuk,

s nekünk lesz zöld örökké.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap