Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Dickey, James: The celebration

Dickey, James portréja

The celebration (Angol)

All wheels; a man breathed fire,
Exhaling like a blowtorch down the road
And burnt the stripper's gown
Above her moving-barely feet.
A condemned train climbed from the earth
Up stilted nightlights zooming in a track.
I ambled along in that crowd

Between the gambling wheels
At carnival time with the others
Where the dodgem cars shuddered, sparking
On grillwire, each in his vehicle half
In control, half helplessly power-mad
As he was in the  traffic that brought him.
No one blazed at me; then I saw

My mother and my father, he leaning
On a dog-chewed cane, she wrapped to the nose
In the fur of exhausted weasels.
I believed them buried miles back
In the country, in the faint sleep
Of the old, and had not thought to be
On this of all nights compelled

To follow where they led, not losing
Sight, with my heart enlarging whenever
I saw his crippled Stetson bob, saw her
With the teddy bear won on the waning
Whip of his right arm. They laughed;
She clung to him; then suddenly
The Wheel of wheels was turning

The colored night around.
They climbed aboard. My God, they rose
Above me, stopped themselves and swayed
Fifty feet up; he pointed
With his toothed cane, and took in
The whole Midway till they dropped,
Came down, went from me, came and went

Faster and faster, going up backward,
Cresting, out-topping, falling roundly.
From the crowd I watched them,
Their gold teeth flashing,
Until my eyes blurred with their riding
Lights, and I turned from the standing
To the moving mob, and went on:

Stepped upon sparking shocks
Of recognition when I saw my feet
Among the others, knowing them given,
Understanding the whirling impulse
From which I had been born,
The great gift of shaken lights,
The being wholly lifted with another,

All this having all and nothing
To do with me. Believers, I have seen
The wheel in the middle of the air
Where old age rises and laughs,
And on Lakewood Midway became
In five strides a kind of loving,
A mortal, a dutiful son.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://books.google.hu/books

A szertartás (Magyar)

Nagy pörgés; s egy férfi tüzet nyelt,
Fújt, mint egy elsöprő lökös,
És a sztripi pucérkodó
Lábáról perzselte a ruhát.
Szellemvasút tört fel a földből,
Éji fényeken szökkent, zajosan.
Sodródtam a tömegben

A szerencsekerekek közt,
Karnevál-időn, ahol a dodzsemek
Reszkettek, szikráztak drót-hálón,
Ki-ki félig a járműve ura,
Fél-tehetetlen, hatalomittas,
Mint a kinti forgalomban, mely
Hozta. Rám se köptek ; akkor megláttam

Apámat, sokat nyűtt nádbotra dőlt,
És anyámat, holtra űzött menyétek
Prémjébe burkolózva állig.
Azt hittem, mérföldekkel odébb
Hevernek, abban a bizonyos ájult
Álomban, s nem is álmodtam,
Hogy épp ma éjjel kelljen követnem őket,

Akárhová, figyelni, merre
Vannak, dobogó szívvel, valahányszor
Meglátok egy gyűrt puhakalapot,
S anyámat a nyeremény macival,
Apám leffedő jobbján. Nevettek;
S anyám csüggött; akkor
A Kerekek Óriása hirtelen

Megforgatta a szines éjszakát.
Felszálltak, Úristen, fölém
Kerültek, megálltak, megint vagy ötven
Lábnyit lendültek; apám a cakkos
Botjával mutogatott, belefért
Az egész vurstli, aztán ereszkedni
Kezdtek, leértek, s megint el, föl és le,

Mind gyorsabban, a csúcsig, ott
Átbukva, zuhantak kör ívén.
A tömegből néztem őket,
Aranyfogaik villogtak,
Míg szemem elködösült forgó
Fényeiktől, s a hömpölygő tömeg
Felé fordultam, s mentem tovább:

Felismerés riadalma
Szikrázott, ahogy sok láb közt
Lábam néztem, tudván, ez – az,
S megértettem az örvénylő
Ösztönzést, melyre születtem,
Kusza fények nagy kegyelmét,
Hogy egymással emelkedünk,

S hogy ehhez mi közöm: minden
És semmi. Láttam, híveim,
A kereket a légben, ott,
Hol az ős-kor megáll s nevet,
És a lakewoodi vurstliban
Lettem maga-módján szerető,
Halandó, mégis hálás fiú.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap