Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Dobson, Austin: A műértő (A virtuoso Magyar nyelven)

Dobson, Austin portréja

A virtuoso (Angol)

Be seated, pray. "A grave appeal''?

The sufferers by the war, of course ;

Ah, what a sight for us who feel, –

This monstrous mélodrame of Force !

We, Sir, we connoisseurs, should know,

On whom its heaviest burden falls ;

Collections shattered at a blow,

Museums turned to hospitals !

 

"And worse," you say ; "the wide distress !"

Alas, 'tis true distress exists,

Though, let me add, our worthy Press

Have no mean skill as colourists ;

Speaking of colour, next your seat

There hangs a sketch from Vernet's hand ;

Some Moscow fancy, incomplete.

Yet not indifferently planned ;

 

Note specially the gray old Guard,

Who tears his tattered coat to wrap

A closer bandage round the scarred

And frozen comrade in his lap; –

But, as regards the present war, –

Now don't you think our pride of pence

Goes – may I say it? – somewhat far

For objects of benevolence ?

 

You hesitate. For my part, ! –

Though ranking Paris next to Rome,

Aesthetically – still reply

That "Charity begins at Home."

The words remind me. Did you catch

My so-named "Hunt " ? The girl 's a gem ;

And look how those lean rascals snatch

The pile of scraps she brings to them !

 

"But your appeal 's for home," – you say, –

For home, and English poor ! Indeed !

I thought Philanthropy to-day

Was blind to mere domestic need –

However sore – Yet though one grants

That home should have the foremost claims,

At least these Continental wants

Assume intelligible names ;

 

"While here with us – Ah ! who could hope

To verify the varied pleas,

Or from his private means to cope

With all our shrill necessities !

Impossible ! One might as well

Attempt comparison of creeds ;

Or fill that huge Malayan shell

With these half-dozen Indian beads.

 

Moreover, add that every one

So well exalts his pet distress,

'Tis – Give to all, or give to none,

If you 'd avoid invidiousness.

Your case, I feel, is sad as A.’s,

The same applies to B.'s and C.'s ;

By my selection I should raise

An alphabet of rivalries ;

 

And life is short, – I see you look

At yonder dish, a priceless bit ;

You'll find it etched in Jacquemart's book.

They say that Raphael painted It ; –

And life is short, you understand ;

So, if I only hold you out

An open though an empty hand.

Why, you'll forgive me, I've no doubt.

 

Nay, do not rise. You seem amused ;

One can but be consistent. Sir !

'Twas on these grounds I just refused

Some gushing lady-almoner, –

Believe me, on these very grounds.

Good-bye, then. Ah, a rarity !

That cost me quite three hundred pounds,'

That Durer figure, – "Charity."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.archive.org/stream/collectedpoems

A műértő (Magyar)

Parancsoljon! Gyűjtés?.. Bizony,

a hadikárosultak! Ó,

e rút erőszak kész iszony,

minden jóérzést lázító.

Mi, műértők, tudjuk nagyon,

uram, legtöbb baj kikre száll:

hány gyűjtemény lett puszta rom,

s hány múzeumból ispotály!

 

„S az ínség!" – mondja. Ténydolog,

ínség valóban létezik,

ám hozzátenném: a lapok

ezt ügyesen túlszínezik.

Színekről szólva: Látja-e

fönt azt a Vernet-vázlatot

Moszkváról? Nem fejezte be,

de pompás tervet alkotott.

 

Egy ősz harcos széttépdesi

kabátját, hogy kötést tegyen

agyonfagyott társára, ki

ölében fekszik véresen.

Ám most, e háború okán

pénzt szórva – nem gondolja-e?

túl messzire megyünk talán,

hogy jót mívelhessünk vele.

 

Nem ért egyet? Bár jól tudom,

Párizs csupa esztétika,

s Rómával állhat egy lapon,

azt vallom: „Első a Haza!"

És azt a képet látta ott?

„Vadászat." Tünde lányalak,

s körötte cingár naplopók

maradékért tolonganak.

 

Hogy hazai gyűjtés ez itt?

Angol szegényekért. Aha!

Azt hittem már, nem létezik

hazai filantrópia.

Ám... Bárha mindenképp igaz:

a honi gond, szükség a fő –

a kontinensen kelt panasz

ma mégis inkább érthető.

 

Itthon ki mérlegelheti

a százhangú sirámokat,

zsebből ki elégíti ki,

ahány sürgős szükség akad?

Hiú vágy! mint hívők hitét

egymáshoz mérni nem lehet,

s e pár keleti gyöngy e szép

maláj vázát nem tölti meg.

 

És persze ahhoz értenek,

hogy fölfújják kedvenc bajuk.

Vagy mindnek adj, vagy senkinek,

irigységnek ne nyiss kaput!

A éppolyan bús, mint te, és

B meg C is sír oly nagyon,

s oly sok verseng, hogy az egész

ábécét felsorolhatom.

 

S az élet száll. – Ja, itt e tál?

Roppantul értékes lelet.

Jacquemart könyvében metszve áll,

dísze Raffaello lehet. –

S az élet elszáll. Ért, ugye?

Éppen ezért én most tehát

kezem nyújtom kinyitva, de

üresen – és ön megbocsát.

 

Várjon! Megmosolyogtatom?

De elveinket óvni kell!

A múltkor éppily alapon

egy kegyes hölgyet küldtem el,

éppígy megadva indokát.

Eg áldja!... Nézze: műremek!

Háromszáz font volt. Ritkaság!

Egy Dürer-kép: „Könyörület."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap