Donelaitis, Kristijonas (1714–1780) Művek   hu lt

Életrajz

Kristijonas Donelaitis (donyelajtyisz), (1714-1780) hétgyermekes szabad parasztcsalád fiaként látta meg a napvilágot egy semmilyen térképen nem található kis tanyán, Kelet-Poroszországban. A jó eszű gyereket taníttatták, bár anyja korán özvegységre jutott. Donelaitis keményen dolgozva, nyomorogva, nemegyszer éhezve elvégezte a königsbergi egyetem teológiai fakultását. A fiatal papot Štalupenaiba küldték kántornak, majd két év múlva, 1742-ben kinevezték az ottani iskola rektorának. Innen vezet pályája Tolminkiemis, egy kis falu parókiájára, ahol azután haláláig, több mint harminchét éven át gyakorolta papi hivatását. Közben 1744-ben feleségül vette volt hivatali elöljárójának özvegyét, egy német nőt; prédikált (németül és litvánul), intézte híveinek ügyes-bajos dolgait, s élete utolsó öt évében pereskedett a helyi földesúrral a faluközösségi földek miatt. A tolminkiemisi pap Königsbergben megtanult latinul, görögül, héberül, franciául, s az antik szerzőkön kívül jól ismerte a korabeli francia és német klasszicizmus művészetét is. 1765 és 1775 között írta fő művét, a litván irodalom máig legnagyobb remekét, a körülbelül 3000 sor hexametert kitevő Metai-t (Évszakok).

(Az oldal szerkesztője: P. T.)