Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Donne, John: Elégia VIII Összehasonlítás (Elegy VIII The Comparison Magyar nyelven)

Donne, John portréja
Imreh András portréja

Vissza a fordító lapjára

Elegy VIII The Comparison (Angol)

As the sweet sweat of roses in a still,

As that which from chafed musk cat's pores doth trill,

As the almighty balm of th' early east,

Such are the sweat drops of my mistress' breast ;

And on her neck her skin such lustre sets,

They seem no sweat drops, but pearl carcanets.

Rank sweaty froth thy mistress' brow defiles,

Like spermatic issue of ripe menstruous boils,

Or like the scum, which, by need's lawless law

Enforced, Sanserra's starvèd men did draw

From parboil'd shoes and boots, and all the rest

Which were with any sovereign fatness blest ;

And like vile lying stones in saffron'd tin,

Or warts, or wheals, it hangs upon her skin.

Round as the world's her head, on every side,

Like to the fatal ball which fell on Ide ;

Or that whereof God had such jealousy,

As for the ravishing thereof we die.

Thy head is like a rough-hewn statue of jet,

Where marks for eyes, nose, mouth, are yet scarce set;

Like the first chaos, or flat seeming face

Of Cynthia, when th' earth's shadows her embrace.

Like Proserpine's white beauty-keeping chest,

Or Jove's best fortune's urn, is her fair breast.

Thine's like worm-eaten trunks, clothed in seal's skin,

Or grave, that's dust without, and stink within.

And like that slender stalk, at whose end stands

The woodbine quivering, are her arms and hands.

Like rough-bark'd elm-boughs, or the russet skin

Of men late scourged for madness, or for sin,

Like sun-parch'd quarters on the city gate,

Such is thy tann'd skin's lamentable state ;

And like a bunch of ragged carrots stand

The short swollen fingers of thy gouty hand.

Then like the chemic's masculine equal fire,

Which in the limbec's warm womb doth inspire

Into th' earth's worthless dirt a soul of gold,

Such cherishing heat her best loved part doth hold.

Thine's like the dread mouth of a fired gun,

Or like hot liquid metals newly run

Into clay moulds, or like to that Ætna,

Where round about the grass is burnt away.

Are not your kisses then as filthy, and more,

As a worm sucking an envenom'd sore?

Doth not thy fearful hand in feeling quake,

As one which gathering flowers still fears a snake?

Is not your last act harsh and violent,

As when a plough a stony ground doth rent?

So kiss good turtles, so devoutly nice

Are priests in handling reverent sacrifice,

And such in searching wounds the surgeon is,

As we, when we embrace, or touch, or kiss.

Leave her, and I will leave comparing thus,

She and comparisons are odious.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.online-literature.com/donne/428/

Elégia VIII Összehasonlítás (Magyar)

Mint édes rózsanedv-eszencia,

Felhevült pézsmák izzadt pórusa,

Mint Mindenható Balzsama Keletnek,

Úgy gyöngyöznek Úrnőm mellén a cseppek;

S mivel nyakán a bőre is ragyog,

Verejtéke, mint fénylő gyöngysorok.

Nőd szemöldöke habzó, bűzös árok,

Mint menstruációs véren ondó szivárog,

S mint az éhínséges sancerre-i vész

Alatt abált cipő- s bakancs-penész

Vagy bármi, amiből a zsírt leszűrték

– Mert törvény helyett törvény volt a szükség –;

S mint sárga bádogban hamis kövek,

Nőd bőréről szemölcsök függenek.

Feje kerek, mint a Föld vagy a labda

Vagy mint a lehullt Ída-hegyi alma,

Vagy ama másik, amit Isten úgy

Féltett, s mely miatt halandók vagyunk.

Gagátszobor, amit durván faragtak,

Csak jele van szemeknek, szájnak, orrnak;

Mint az Őskaosz, a síkarcu Hold,

Mikor a Föld árnyéka ráhajolt.

Mint Psyché fehér ládája; szerencse-

Hordója Zeusznak, olyan a melle.

Fókabőrbe húzott szuvas tagok,

Sírbolt, mely poros és áporodott.

Nőd karja, keze, mint a karcsu indák,

Melyeken a vadszőlő rengve himbál.

Mint kérges szilfaág vagy őrület

Miatt halálra purgált emberek

Vagy mint a városkapunál vörösre

Égett felnégyelteké, csúf a bőre.

Mint rücskös répák csokra, kedvesed

Öt csúzos, tömpe ujja úgy mered,

S mint az Alkímia hím tüze lobban

És a felizzott méhü lombikokban

A rossz földbe arany lelket lehel,

Legimádottabb tagja úgy tüzel.

Nőd szája elsült puskához hasonló,

Vagy mint az agyagformákban a forró,

Folyékony fém, a kopár tetejű

Etna, amely körül kiég a fű.

Szennyes csókotok hát nem szennyesebb-e,

Mint hogyha féreg nyal a gennybe, sebbe?

Rettegő kezed nem pont úgy remeg,

Mint kígyótól virágszedő kezek?

Aktusaid nem erőszakosabbak,

Mintha az Eke köves földbe szaggat?

Szép, jámbor gerlék, csókolózzatok,

Kegyesen, mint az Áldozópapok,

S mint Sebész, mikor a sebbe kutaszt márt,

Vagyunk, ha öleljük-csókoljuk egymást.

Abbahagyom, ha te is elhagyod,

Hisz úgy sántít, mint a hasonlatok.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap