Donne, John: Első Szent Szonett (Holy Sonnets I. Magyar nyelven)

Thou hast made me, and shall Thy work decay ?

Repair me now, for now mine end doth haste ;

I run to death, and Death meets me as fast,

And all my pleasures are like yesterday.

I dare not move my dim eyes any way ;

Despair behind, and Death before doth cast

Such terror, and my feeble flesh doth waste

By sin in it, which it towards hell doth weigh.

Only Thou art above, and when towards Thee

By Thy leave I can look, I rise again ;

But our old subtle foe so tempteth me,

That not one hour myself I can sustain.

Thy grace may wing me to prevent his art

And thou like adamant draw mine iron heart.

Teremtőm vagy, hát elenyészhet műved?

Javíts meg hamar, a vég siet felém

Korán találkozunk halálom éjjelén

A gyönyörök emléke tegnapokba süllyed.

Szemeimen hályog, magasba nézni félek

Mögöttem Csüggedés, előttem a Halál

A romlás mohó férge gyenge húst talál

Vele száll alá pokolra a lélek.

Egyedül te tartod a reményt bennem

Újra lábra kapok, ha nézhetek terád

Ős ellenségem megint kísért engem

Egy óráig sem bírom állni ostromát.

Kegyelmed szárnya a bűntől messze vigyen

Mágnesként ragadd magadhoz vas szívem.