Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Donne, John: The cross

Donne, John portréja

The cross (Angol)

Since Christ embraced the cross itself, dare I

His image, th' image of His cross, deny ?

Would I have profit by the sacrifice,

And dare the chosen altar to despise ?

It bore all other sins, but is it fit

That it should bear the sin of scorning it ?

Who from the picture would avert his eye,

How would he fly his pains, who there did die ?

From me no pulpit, nor misgrounded law,

Nor scandal taken, shall this cross withdraw,

It shall not, for it cannot ; for the loss

Of this cross were to me another cross.

Better were worse, for no affliction,

No cross is so extreme, as to have none.

Who can blot out the cross, with th' instrument

Of God dew'd on me in the Sacrament ?

Who can deny me power, and liberty

To stretch mine arms, and mine own cross to be ?

Swim, and at every stroke thou art thy cross ;

The mast and yard make one, where seas do toss ;

Look down, thou spiest out crosses in small things ;

Look up, thou seest birds raised on crossed wings ;

All the globe's frame, and spheres, is nothing else

But the meridians crossing parallels.

Material crosses then, good physic be,

But yet spiritual have chief dignity.

These for extracted chemic medicine serve,

And cure much better, and as well preserve.

Then are you your own physic, or need none,

When still'd or purged by tribulation ;

For when that cross ungrudged unto you sticks,

Then are you to yourself a crucifix.

As perchance carvers do not faces make,

But that away, which hid them there, do take ;

Let crosses, so, take what hid Christ in thee,

And be His image, or not His, but He.

But, as oft alchemists do coiners prove,

So may a self-despising get self-love ;

And then, as worst surfeits of best meats be,

So is pride, issued from humility,

For 'tis no child, but monster ; therefore cross

Your joy in crosses, else, 'tis double loss.

And cross thy senses, else both they and thou

Must perish soon, and to destruction bow.

For if the eye seek good objects, and will take

No cross from bad, we cannot 'scape a snake.

So with harsh, hard, sour, stinking ; cross the rest ;

Make them indifferent ; call, nothing best.

But most the eye needs crossing, that can roam,

And move ; to th' others th' objects must come home.

And cross thy heart ; for that in man alone

Pants downwards, and hath palpitation.

Cross those dejections, when it downward tends,

And when it to forbidden heights pretends.

And as the brain through bony walls doth vent

By sutures, which a cross's form present,

So when thy brain works, ere thou utter it,

Cross and correct concupiscence of wit.

Be covetous of crosses; let none fall ;

Cross no man else, but cross thyself in all.

Then doth the cross of Christ work faithfully

Within our hearts, when we love harmlessly

That cross's pictures much, and with more care

That cross's children, which our crosses are.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.luminarium.org

A kereszt (Magyar)

E keresztfát hordozta Krisztusom;

képmása, én: e fát tagadhatom?

Semmit sem ér az áldozat nekem,

a választott oltárt ha megvetem!

Hordozza vétkeink, ám illik-e

e gőgöt is magára vennie?

Képére nem tekintsz: tán azt hiszed,

fájdalmait így elkerülheted?

Keresztemet nem perli el sose

botránkozás, szószék, hamis ige.

Nem perli, nem perelheti, hiszen

gyötrőbb feszülni nincs-keresztemen.

Rosszabb a jobb: mivel a feszület

hiánya még keservesebb kereszt.

Amit az égi vacsorán adott

nekem az ÚR: keresztem tagadod?

Kétled talán, hogy van erőm elég

hordozni tárt karom feszületét?

Kereszt, ha úszol, minden mozdulat,

árboc s vitorlavég keresztet ad.

Nézz fel: madártest rajza is kereszt,

tekints alá: ott lenn is ezt keresd.

Kereszt feszül égbolt és föld körött:

az egyenlítőt metsző délkörök.

Jó balzsam a kereszt, ha látható;

a láthatatlan előbbrevaló:

titokzatos kenőcs, fiatalít,

elűzi testi-lelki gondjaid.

S midőn a kínok megtisztítanak,

nem kell kenőcs: ön-gyógyszered te vagy.

S ha hévvel hordozod keresztedet,

akkor leszel keresztrefeszitett.

S miként a szobrász is csak ezt teszi,

amit a szikla rejt, faragja ki,

gyötrődve bontsd ki lelked rejtekét,

s Megváltód mása, sőt: személye légy.

De mint a mágus is lehet hamis,

ön-megvetésed olykor gőgöd is.

S ahogy a jó ebédtől hasmenés,

lehet alázatodból kérkedés,

e torzszülött: ezért a jót, amit

a gyötrelemben lelsz, keresztre vidd

s az öt érzéket éppígy, mert ha nem,

közös romlásotok hamar leszen.

Mert ha a szem csak a jót keresi,

ama kígyót el nem kerülheti.

A többi négyen éppígy úr legyen

a vasnál is szigorúbb fegyelem.

S mivel e négy a térben nem mozog,

leginkább óvd a fürge szemgolyót

s a könnyen-hevülő ember-szivet,

e föld-rokont kell megfeszítened,

ha tiltott ég felé emelkedik,

s keresztre vonnod csüggedéseit.

S miként az agy a varratokon át

(képük: kereszt) tisztítja önmagát,

ne szólj, amíg a sóvár értelem

meg nem feszíttetik kereszteden.

Bármit találsz, kivánd keresztjeid,

keresztre sose mást: magad feszítsd.

A Szent Kereszt bennünk bőven terem,

ha képeit óhajtjuk szüntelen

s méginkább ha következményeit:

a test s a lélek feszületeit.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap