Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Douglas, Lord Alfred: Rejected

Douglas, Lord Alfred portréja

Rejected (Angol)

Alas! I have lost my God,

My beautiful God Apollo.

Wherever his footsteps trod

My feet were wont to follow.

 

But Oh! It fell out one day

My soul was so heavy with weeping,

That I laid me down by the way;

And he left me while I was sleeping

 

And my soul awoke in the night,

And I bowed my ear for his fluting,

And I heard but the breath of the flight

Of wings and the night-birds hooting.

 

And the night drank all her cup,

And I went to the shrine in the hollow,

And the voice of my cry went up:

„Apollo! Apollo! Apollo!”

 

But he never came to the gate,

And the sun was hid in a mist,

And there came one walking late,

And he knew it was Christ.

 

He took my soul and bound it

With cords of iron wire,

Seven times round He wound it

With the cords of my desire.

 

The cords of my desire,

While my desire slept,

Were seven bands of wire

To bind my soul that wept.

 

And He hid my soul at last

In a place of stones and fears,

Where the hours like days went past

And the days went by like years.

 

And after many days

That which had slept awoke,

And desire burnt in a blaze,

And my soul went up in the smoke.

 

And we crept away from the place

And would not look behind,

And the angel that hides his face

Was crouched on the neck of the wind.

 

And I went to the shrine in the hollow

Where the lutes and the flutes were playing,

And cried: „I am come, Apollo,

Back to thy shrine, from my straying.”

 

But he would have none of my soul

That was stained with blood and with tears,

That had lain in the earth like a mole,

In the place of great stones and fears.

 

And now I am lost in the mist

Of the things that can never be,

For I will have none of Christ

And Apollo will none of me.

 

Paris, 1896



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

A kivetett (Magyar)

Jaj! elvesztettem istenem,

gyönyörűszép Apollót.

Követtem őt hűségesen,

lábam nyomán barangolt.

 

De ó, ez történt egy napon:

elcsüggedvén az útban

ledőltem, bús voltam nagyon,

s ő eltűnt, míg aludtam.

 

Lelkem fölrettent éjszaka,

fuvolájára lestem,

s csak bagolyszárny suhant tova,

huhogás szólt felettem.

 

Éj búcsúztán űztem nyomát,

s a hangom szállt a kongó

barlangban, hol szentélye állt:

„Apolló! Apolló! Apolló!"

 

Nem nyílt az ajtó; szürke köd

takart a napra leplet,

s valaki aztán arra jött,

tudtam: Krisztus közelget.

 

Kezébe vette lelkemet,

s vasdróttal megkötözte,

a vágyamból font kötelet

hétszer csavarta körbe.

 

Kötelével a vágynak,

míg vágyam szundikált,

lelkem, mely sírdogált csak,

hétszer kötötte át.

 

Rabul tartotta lelkemet

félelmek közt, sziklák alatt,

egy óra ott egy napba telt,

s egy hosszú évre nyúlt a nap.

 

Így töltvén sok napot,

az alvó fölneszelt,

a vágy lobogva fölcsapott,

s füstjében lelkem égre kelt.

 

Szöktünk a környékről tova,

nem vágyva visszanézni sem,

s az arcát rejtő angyal a

szél nyakán csüngött csöndesen.

 

S fennhangon szóltam, elérve a kongó

barlangot, ahol lant szólt, fuvoláztak:

„Tévelygésemből megtértem, Apolló,

hogy szentélyed elébe álljak."

 

De lelkem nem kellett neki,

vér, könny mocskolta mindenütt,

hisz mint a föld vakondjai,

kövek s félelmek közt feküdt.

 

Most ködbe veszve életem,

a lehetetlenség föd el,

mert Krisztust én nem szívelem,

s Apolló engem nem szível.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap