Az a harminc mérföld a legközelebbi tűrhető étteremig
semmi sem volt, egy hunyorítása
véghetetlen hosszan Wyomingra meresztett szemünknek.
Félúton az ismeretlen de máris borzasztóan
fontos esszéista fölüvöltött Álljatok meg!
Bele akarom érezni magam ebbe; és ment
vagy tizenöt métert a földön,
mielőtt rászakadt volna az ég, és futólépésben, Jézust
kiáltva jött volna vissza – ott kint semmi sincs!
Egyszer meg találkoztam egy ausztrál regényíróval,
aki azt mondta, hogy azért nem tanult meg főzni,
mert az csökkentette volna az alkotó energiáját.
Leghőbb vágya az volt,
hogy megnémuljon; könyvoldalakból rakott kazlat;
fejszével kezdett minden napot.
Én ebben a versben kicsi akarok lenni,
szellemváros
a szándékok világtérképén.
Akkor héjaként bejelölhetsz engem:
a célpontot mutató, mozgó x jelet.