Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Dryden, John: Annus Mirabilis (részletek) (Annus Mirabilis (details) Magyar nyelven)

Dryden, John portréja

Annus Mirabilis (details) (Angol)

Night came, but without darkness or repose,--

A dismal picture of the general doom,

Where souls, distracted when the trumpet blows,

And half unready, with their bodies come.

 

Those who have homes, when home they do repair,

To a last lodging call their wandering friends:

Their short uneasy sleeps are broke with care,

To look how near their own destruction tends.

 

Those who have none, sit round where once it was,

And with full eyes each wonted room require;

Haunting the yet warm ashes of the place,

As murder'd men walk where they did expire.

 

Some stir up coals, and watch the vestal fire,

Others in vain from sight of ruin run;

And, while through burning labyrinths they retire,

With loathing eyes repeat what they would shun.

 

The most in fields like herded beasts lie down,

To dews obnoxious on the grassy floor;

And while their babes in sleep their sorrows drown,

Sad parents watch the remnants of their store.

 

While by the motion of the flames they guess

What streets are burning now, and what are near;

An infant waking to the paps would press,

And meets, instead of milk, a falling tea.

 

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

 

Methinks already from this chemic flame,

I see a city of more precious mould:

Rich as the town which gives the Indies name,

With silver paved, and all divine with gold.

 

Already labouring with a mighty fate,

She shakes the rubbish from her mounting brow,

And seems to have renew'd her charter's date,

Which Heaven will to the death of time allow.

 

More great than human now, and more august,

Now deified she from her fires does rise:

Her widening streets on new foundations trust,

And opening into larger parts she flies.

 

 

http://en.wikipedia.org/wiki/Annus_Mirabilis_(poem)



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gutenberg.org

Annus Mirabilis (részletek) (Magyar)

Éj jön, de homály s nyugság nincs sehol.

A végítélet zord képe ez itt:

felvert lelkek – míg a harsona szól –

fél-készületlen, testük cipelik.

 

Kinek van háza még – ha megleli –,

bolygó barátját hálni hívja be,

ám a gond rossz, korcs álmuk elveri,

s lesik: saját végzetük közel-e.

 

Kinek nincs háza, hol volt: üldögel,

tág szemmel nemrég tűnt szobát kutat,

vagy a még langy hamuban jár le-fel,

mint holta-helyt kísért az áldozat.

 

Szenet szít egy s bámul Veszta-tüzet,

más hiún fut a rémlátvány elől,

s míg égő útvesztőkben tévelyeg,

szeme, mit kerül, azt találja föl.

 

A tömeg mezőn, hordákban hever,

földön, mérges harmatú fű között,

s míg gyermek kínját álma nyomja el,

amijük maradt: őrzik a szülők.

 

S míg nézik, a láng utat merre vesz,

hol ég az utca, s ez melyik lehet,

egy kisded fölriad, emlőt keres,

s tej helyett ízlel hulló könnyeket.

 

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

 

Úgy vélem en, e kohótűz hevét

egy jobb öntetű város követi,

dús, mint mely adta Indiák nevét,

s ezüst utcakövű, aranyteli.

 

Dolgába hivatással belevág,

fejét fölüti s hull a törmelék,

újítja az Alapítás korát,

mit örökkévalóvá tesz az ég.

 

Már több, mint emberi, s fenségesebb,

tüzéből kelve istenült alak:

új alapú utcái szélesek,

s ő, nyílván, tágabb tagokba szakad.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap