Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Eliot, T. S.: Burbank with a Baedeker: Bleistein with a Cigar

Eliot, T. S. portréja

Burbank with a Baedeker: Bleistein with a Cigar (Angol)

Tra-la-la-la-la-la-laire--nil nisi divinum stabile

 est; caetera fumus--the gondola stopped, the old

 palace was there, how charming its grey and pink--

 goats and monkeys, with such hair too!--so the

 countess passed on until she came through the

 little park, where Niobe presented her with a

 cabinet, and so departed.

 

Burbank crossed a little bridge

Descending at a small hotel;

Princess Volupine arrived,

They were together, and he fell.

 

Defunctive music under sea

Passed seaward with the passing bell

Slowly: the God Hercules

Had left him, that had loved him well.

 

The horses, under the axletree

Beat up the dawn from Istria

With even feet. Her shuttered barge

Burned on the water all the day.

 

But this or such was Bleistein's way:

A saggy bending of the knees

And elbows, with the palms turned out,

Chicago Semite Viennese.

 

A lustreless protrusive eye

Stares from the protozoic slime

At a perspective of Canaletto.

The smoky candle end of time

 

Declines. On the Rialto once.

The rats are underneath the piles.

The jew is underneath the lot.

Money in furs. The boatman smiles,

 

Princess Volupine extends

A meagre, blue-nailed, phthisic hand

To climb the waterstair. Lights, lights,

She entertains Sir Ferdinand

 

Klein. Who clipped the lion's wings

And flea'd his rump and pared his claws?

Thought Burbank, meditating on

Time's ruins, and the seven laws.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.online-literature.com/ts-eliot/poems/2/

Burbank bedekkerrel Bleistein szivarral (Magyar)

Tra-la-la-la-la-la-la-lajra – nil nisi divinum stabile est;

caetera fumus – a gondola kikötött, ott állt a régi palota,

milyen elragadó szürkében és rózsaszínben – kecskék

majmok, és hová lett a fürtötök? –, de a grófnő csak

ment, amíg egy kis parkba érkezett, ahol Niobe meg-

ajándékozta egy szekrénnyel, aztán eltávozott.

 

Burbank egy kis hídon át

Ment a szálloda előtt;

Elbukott, amint meglátta

Volupina hercegnőt.

 

Tenger alatt gyászzene,

Lélekharang elmerül

A tengerbe: Herkules

Elhagyta őt hűtlenül.

 

A hajnalt Istria felől

Az érclovak felverik.

A hercegnő gondolája

Ég a vizen estelig.

 

Bleistein így fest valahogy:

Roggyant térde hajlata

S karja, kifordult tenyér.

Csikágó–Bécs-i szemita.

 

Protozoás iszapból

Fénytelen szem, dülledő,

Néz egy Canaletto-képre.

Füstös gyertyavég-idő

 

Lekonyul. A Rialtón rég.

Oszlop alatt patkány ás,

A zsidó meg a sors alatt,

Nagyszőrmés. A gondolás

 

Mosolyog. A hercegnő

Sovány kezén lila folt,

Tébécés. Kiszáll. Fény, fény.

Nevetgél Sir Ferdinand

 

Kleinre. A velencei

Szárnyas oroszlán megszökött?

Mereng Burbank a hét törvény

S az idő romjai fölött.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap