Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Eliot, T. S.: Marina

Eliot, T. S. portréja

Marina (Angol)

Quis hic locus, quae regio, quae mundi plaga?*

 

What seas what shores what grey rocks and what islands

What water lapping the bow

And scent of pine and the woodthrush singing through the fog

What images return

O my daughter.

 

Those who sharpen the tooth of the dog, meaning

Death

Those who glitter with the glory of the humming-bird,

meaning

Death

Those who sit in the sty of contentment, meaning

Death

Those who suffer the ecstasy of the animals, meaning

Death

 

Are become insubstantial, reduced

by a wind,

A breath of pine, and the woodsong fog

By this grace dissolved in place

 

What is this face, less clear and clearer

The pulse in the arm, less strong and stronger --

Given or lent? more distant than stars and

nearer than the eye

Whispers and small laughter between leaves

and hurrying feet

Under sleep, where all the waters meet.

 

Bowsprit cracked with ice and paint cracked with heat.

I made this, I have forgotten

And remember.

The rigging weak and the canvas rotten

Between one June and another September.

Made this unknowing, half conscious, unknown,

my own.

The garboard strake leaks, the seams need caulking.

This form, this face, this life

Living to live in a world of time beyond me; let me

Resign my life for this life, my speech for

that unspoken,

The awakened, lips parted, the hope, the new ships.

 

What seas what shores what granite islands towards

my timbers

And woodthrush calling through the fog

My daughter.

 

* "What place is this, what region, what area of the world?" 

Seneca's Hercules Furens (The Mad Hercules), Act 5, line 1138



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://forum.mevsimsiz.net/index.php?showtopic=7586&st=50

Marina (Magyar)

Quis hic locus, quae regio, quae mundi plaga?*

 

Micsoda tengerek micsoda partok és szürke sziklák

és szigetek

Micsoda vízcsapkodás a hajóorr körül

As fenyőillat és a fenyőrigó füttye a ködben

Micsoda képek térnek vissza most

Ó én lányom.

 

Azok akik a kutya fogát hegyezik és azt mondják

Halál

Azok akik a kolibri dicsőségében csillognak és azt mondják

Halál

Azok akik az elégedettség disznóólában ülnek és azt mondják

Halál

Azok akik az állatok önkívületét szenvedik és azt mondják

Halál

 

Lényegtelenné váltak, semmivé csökkentette őket a szél,

A fenyő lehellete, a köd erdődala

Ez a kegyelem feloldotta őket e helyen

 

És ez az arc mi legyen, e nem olyan tiszta, de tisztább

Ez az érverés a karban, e nem oly erős, de erősebb —

Örökbe, kölcsönbe adták? távolibb mint a csillagok és

közelibb mint a szem

Levelek és siető léptek közt suttognak és halkan nevetnek

Az álom alatt, hol találkozása van minden vizeknek.

 

Az orrfa jégtől, a festék hőségtől repedt meg.

Én tettem ezt, én vagyok az, aki ezt elfeledte,

De most emlékezik.

Az árbocot a szú, a vitorlát a penész megette

Ama júniustól eme szeptemberig.

Nem tudva tettem ezt, félig akarva öntudatlanul azzal,

ami enyém.

A fenékpalánksor léket kapott, az eresztékek tömítésre várnak.

Ez a forma, ez az arc, ez az élet

Él, hogy túléljen egy rajtam túli idővilágban –

Mondjak le életemről ezért az életért, szavaimról

ama ki nem mondottakért,

Az ébredésért, a megnyílt ajkakért, az új hajókért.

 

Micsoda fenyvesek, micsoda partok és gránitszigetek

a vitorlarúdjaim felé

És fenyőrigó rikkantása a ködben

Ó lányom.

 

* „Mi ez a hely? Mily táj, mi sarka a világnak”

   Seneca – Hercules Furens



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap