Eliot, T. S.: Sweeney fölmered (Sweeney Erect Magyar nyelven)

              And the trees about me,

Let them be dry and leafless; let the rocks

Groan with continual surges; and behind me

 Make all a desolation. Look, look, wenches!

Paint me a cavernous waste shore

Cast in the unstilted Cyclades,

Paint me the bold anfractuous rocks

Faced by the snarled and yelping seas.

Display me Aeolus above

Reviewing the insurgent gales

Which tangle Ariadne's hair

And swell with haste the perjured sails.

Morning stirs the feet and hands

(Nausicaa and Polypheme),

Gesture of orang-outang

Rises from the sheets in steam.

This withered root of knots of hair

Slitted below and gashed with eyes,

This oval O cropped out with teeth:

The sickle motion from the thighs

Jackknifes upward at the knees

Then straightens out from heel to hip

Pushing the framework of the bed

And clawing at the pillow slip.

Sweeney addressed full length to shave

Broadbottomed, pink from nape to base,

Knows the female temperament

And wipes the suds around his face.

(The lengthened shadow of a man

Is history, said Emerson

Who had not seen the silhouette

Of Sweeney straddled in the sun).

Tests the razor on his leg

Waiting until the shriek subsides.

The epileptic on the bed

Curves backward, clutching at her sides.

The ladies of the corridor

Find themselves involved, disgraced,

Call witness to their principles

And deprecate the lack of taste

Observing that hysteria

Might easily be misunderstood;

Mrs. Turner intimates

It does the house no sort of good.

But Doris, towelled from the bath,

Enters padding on broad feet,

Bringing sal volatile

And a glass of brandy neat.

           És köröttem a fák

Száraz csupaszon álljanak; a sziklák

Szűntelen ártól nyögjenek; s mögöttem

Merő sivatag. Nézzétek, no, cafkák!

Fess nékem Cyklád-szigeti

Üreges puszta partfokot,

Fess nékem vad sziklák előtt

Tengert, mely bőgve vicsorog.

S Aeolust fönt figyelve, az

Ariadne haját duló

Felkélt viharral hogy repül

Esküt szegve egy hajó.

Reggel, kéz és láb riad

(Polyphemosunk s Nausikánk).

Gőzlő lepedők alól

Nyúl ki egy orángutáng.

E ványadt bőrcsomó-gumót

Meghasítja egy résnyi szem,

Foggal benőtt, ovális O;

Sarlózva mozdul élesen

A comb a térdig, majd sarok

S csípő közt fölfelé mered,

Vánkoshuzatba tép, taszít

Magán, recseg az ágykeret.

Sweeney borotválkozni kezd

- Nagy far, rózsás bőr - peckesen,

A női lelket ismeri

S szappanhabot arcára ken.

(Emerson történelmivé

Nyúlt emberárnyékról beszélt:

Még nem láthatta a napon

Szétvetett lábú Sweeneyét.)

Borotvát lábhoz fenve vár,

Míg a nő nem sikít tovább.

Hátraível eskórosan

S görcsben karmolja oldalát.

A ház hölgyei szégyelik,

Hogy közük van ehhez netán,

Hangoztatják elveiket

S azt mondják, ez ízléshiány

És könnyen félreérthetik

A hisztériát, úgylehet;

A háznak, Turnerné szerint,

Nem tesz majd jót ez az eset.

De Doris szárítkozva már

Nagy lábán befelé totyog

A fürdés után: repülő

Sót hoz és tiszta konyakot.