Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Endrezze, Anita: Birdwatching at Fan Lake

Endrezze, Anita portréja

Birdwatching at Fan Lake (Angol)

Our blue boat drifts

on the flat-shelled water.

 

In my lap: the red Book of Birds,

genesis of egg and feather

 

in the leavened air, begetting

the moist nests of osprey

 

and the mallard that floats

like bread on the water.

 

Around the lake are dark crowns

of granite and tall reeds with eyes

 

that burn gold in afternoon sun.

We eat salt crackers, green apples,

 

round cheese. On the shore,

a woman bends for a bright towel,

 

a white horse chews on wood.

The creek sings: dribblestone,

 

pebblelarvae. The red faces

of salamanders are wise

 

under the green bracken.

Waxwings sing to a chokecherry sun,

 

their throats shrill glass whistles.

We check our lists, compare.

 

Mine has notes like: the birds fly

into the white corridor of the sky.

 

Or: does the ruffled grouse's drumming

enter into the memories of trees?

 

Lately, we've talked less, been less

sure of each other. Love, why

 

travel this far to find rarity

and remain silent

 

in the curved wing of our boat?

Your hand on the oar is enough

 

for me to think of love's migration

from the intemperate heart to halcyon soul.

 

You point to a kingfisher,

whose eggs are laid on fish bones.

 

The fish are fin to the fisher's crest.

On a rocky beach, a killdeer keens,

 

orange-vested children pull up canoes,

camp smoke nests on the leafy water.

 

You take my hand and call it wing.

Sunlight is reborn in the heart

 

of the wild iris. Its purple shadows

sway over the root-dark fish.

 

Look: the long-necked herons

in the green-billed water

 

are pewter. Their wet-ash wings wear

medallions of patience. We drift on,

 

buoyed by the tiny currents between us,

the light long-legged, the wind

 

full of hearts that beat quick

and strong.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.hanksville.org

Madárlesen a Fan tónál (Magyar)

Sodródik kék csónakunk

a kagylósima vizen.

 

Ölemben a vörös Madárkönyv,

tojás és toll eredete

 

a formálódó levegőben, mely nemzi

a halászsas nedves fészkeit

 

és tőkésréce úszik,

mint kenyér a vízen.

 

A tó körül a gránit sötét koronái és a

magasodó nádas, melynek szemei

 

aranyként égnek a délutáni napsütésben.

Sós kekszet, zöld almát és

 

kerek sajtot eszünk. A parton egy nő

fénylő törülköző fölé hajol,

 

egy fehér ló faforgácsot rágcsál.

A patak énekel: gördülőkő

 

kavicslárva. A szalamandrák

vörös arca bölcs

 

a zöld páfrány alatt.

Csonttolúk énekelnek a vadcseresznye napnak,

 

torkuk üveghangon fütyül

Összehasonlítjuk jegyzeteinket.

 

Az enyém így ír: madarak repülnek

az ég fehér folyosóján.

 

Vagy: behajol a fák emlékezetébe

a nyírfajd dobolása?

 

Mostanában kevesebbet beszélünk, kevésbé

érezzük egymást. Szerelmem, miért

 

utazunk ilyen messzire, csak hogy

ritkaságra leljünk és némák maradjunk

 

csónakunk hajlított zugában?

Kezed az evezőn elég nekem, hogy

 

a szerelem vándorútjára gondoljak,

zabolátlan szívből derűs lélek felé.

 

Egy jégmadárra mutatsz,

mely tojásait halcsont közé rakta.

 

A hal uszonya a jégmadár taraja.

A köves strandon egy ékfarkú lile buzgólkodik,

 

narancs-mellényű gyerekek húznak partra egy kenut

tábortűz füstje fészkel a leveles vízen.

 

Megfogod a kezem, szárnynak nevezed.

A napfény újjászületik a vad írisz szívében.

 

Lila árnyai lebegnek

a gyökér-sötét halak felett

 

Nézd: a hosszú nyakú gémek

a zöld csőrű vízben akár az ónvázák.

 

Nedves-hamu szárnyaik a türelem

medáliáit viselik. Tovább sodródunk,

 

fenntartanak a köztünk feltörő apró

áramlatok,

 

a fény lába hosszú, a szél

szívekkel teli, melyek verése gyors és erős.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.nagyvilag-folyoirat.hu

minimap