Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

English and Scottish Popular Ballads: Bonny Barbara Allan

English and Scottish Popular Ballads portréja

Bonny Barbara Allan (Angol)

It was in and about the Martinmas time,        

  When the green leaves were a falling,         

That Sir John Græme, in the West Country,  

  Fell in love with Barbara Allan.       

 

He sent his man down through the town,

  To the place where she was dwelling:         

“O haste and come to my master dear,          

  Gin ye be Barbara Allan.”   

 

O hooly, 1 hooly rose she up,

  To the place where he was lying,

And when she drew the curtain by,   

  “Young man, I think you’re dying.”

 

“O it’s I’m sick, and very, very sick, 

  And ’tis a’ for Barbara Allan:”        

“O the better for me ye’s never be,

  Tho your heart’s blood were a spilling.       

 

“O dinna ye mind, young man,” said she,     

  “When ye was in the tavern a drinking,       

That ye made the healths gae round and round,        

  And slighted Barbara Allan?”

 

He turned his face unto the wall,       

  And death was with him dealing:     

“Adieu, adieu, my dear friends all,    

  And be kind to Barbara Allan.”       

 

And slowly, slowly raise she up,

  And slowly, slowly left him,

And sighing said, she coud not stay,  

  Since death of life had reft him.      

 

She had not gane a mile but twa,       

  When she heard the dead-bell ringing,

And every jow that the dead-bell gied,          

  It cry’d, Woe to Barbara Allan!       

 

“O mother, mother, make my bed!    

  O make it saft and narrow!  

Since my love died for me to-day,

  I’ll die for him to-morrow.”



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bartleby.com/40/10.html

Deli szép Barbara Allan (Magyar)

Márton napja felé, hát akkor esett,

mar hulltak aszú levelek,

hogy jó John Greame, alföldi lord

Barbara Allanbe szeretett.

 

Küldé szaporán a lány után

szolgáját, futna sebten.

„Ó, édes uramhoz jöszte hamar,

ha te vagy a Barbara Allan."

 

Lassan, lustán indult a lány,

s lassan járt, kényesen,

és szóval mondja, hogy odaér:

„Biz te meg is halsz, úgy hiszem."

 

„Ó, jaj, beteg vagyok én, beteg,

jaj, sírba visz Barbara Allan!”

„Jobb lett volna, ha meg se születsz,

vagy a vér megfagyna eredben.

 

Jut még eszedbe? jusson is ám,

korcsmán hogy a bort vedelted

s körbe kocintott víg poharad,

de nem köszöntéd Barbara Allant!"

 

Be is béfordult falnak ő

és rajt a vég betellett:

„Isten veletek, víg cimborák,

szeressétek mind Barbara Allant!"

 

Ó, halkal kelt mellőle a lány

és halkal hagyta ott.

Sóhajtott, nincs mit várni tovább,

ha úgyis már halott.

 

Egy, két mérföldre ha járt alig,

lélekharang csendült a csendben,

s mind zengte a hang, így vert a harang:

„Jaj néked, Barbara Allan!"

 

„Ó, anyám, anyám, vesd meg ágyam,

vesd lágyra, hófehérre.

Ma meghalt értem a kedvesem,

s én holnap meghalok érte!"



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap