English and Scottish Popular Ballads: Az Usher's Well-i asszony (The Wife of Usher's Well Magyar nyelven)

There lived a wife at Usher's Well,

And a wealthy wife was she;

She had three stout and stalwart sons,

And sent them over the sea.

They hadna been a week from her,

A week but barely ane,

Whan word came to the carline wife,

That her three sons were gane.

They hadna been a week from her,

A week but barely three,

Whan word came to the carlin wife

That her three sons were gone.

"I wish the wind may never cease,

Nor fashes in the flood,

Till my three sons come hame to me,

In earthly flesh and blood."

It befell about the Martinmas,

When nights are long and mirk,

The carlin wife's three sons came hame,

And their hats were o the birk.

It neither grew in syke nor ditch,

Nor yet in ony sheugh;

But at the gates o Paradise,

That birk grew fair enough

"Blow up the fire my maidens,

Bring water from the well;

For a' my house shall feast this night,

Since my three sons are well."

And she has made to them a bed,

She's made it large and wide,

And she's taen her mantle her about,

Sat down at the bed-side.

Up then crew the red, red, cock,

And up the crew the gray;

The eldest to the youngest said,

'Tis time we were away.

The cock he hadna crawed but once,

And clappd his wings at a',

When the youngest to the eldest said,

Brother, we must awa.

The cock doth craw, the day both daw,

The cahannerin worm doth chide;

Gin we be mist out o our place,

A sair pain we maun bide.

"Fare ye weel, my mother dear!

Fareweel to barn and byre!

And fare ye weel, the bonny lass

That kindles my mother's fire!"

Élt Usher's Wellben egy asszony,

pénzét számlálni se bírta;

elküldte az három derék

fiát a tengeren túlra.

Egy hete se jártak távol még,

túl hetedhét határon,

hogy hírét vette az öregasszony:

odalett mind a három.

Egy hete mentek, három hete csak

a tengernek túljára,

hogy hírét vette az öregasszony:

fiait többé sose látja.

„Fújjon hát, fújjon egyre a szél,

nagy vízár rengedezzen,

míg visszatér három fiam

hús-vér e-földi testben.”

És történt Márton-nap körül,

egy sötét, vége-se éjen,

hogy megjöttek hárman, mindnek

nyírfa-föveg a fejében.

Nem nőtt ez a fa patak partján,

se árkon, se vizes réten;

a paradicsom kapujánál csak,

ott nőtt ez a nyírfa szépen.

„Szolgálók, szítsatok tüzet,

húzzatok vizet, száz vödröt,

ma éjjel a házam ünnepel,

a három fiam megjött."

Ő maga vetett ágyat nekik,

jó szélesre vetette,

aztán az ágy szélére leült,

köpönyege körbevette.

A kakas kukorított, rőt, rőt, rőt,

a szürke is vele kukorított,

s az öregebb báty az öcsnek szólt:

„Mi akkor elmennénk most."

Egyet kukorékolt épp a kakas,

egyet csattantott szárnya,

hogy az öcs az öregebb bátyhoz szólt:

„Indulnunk kell most, bátya!

Kakas kukorít, új nap virrad,

a féreg már szól értünk;

ha nem leszünk ott, ahol a helyünk,

nagy-nagy kínban lesz részünk.

Legyen áldás, kedves anyám, rajtad,

pajtán, csűrön, kapufélfán!

Ki anyám tüzét megraktad,

Isten veled, te szép lány!"