Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Fenton, James: Birtokbavétel (A Vacant Possession Magyar nyelven)

Fenton, James portréja

A Vacant Possession (Angol)

In a short time we shall have cleared the gazebo.
Look how you can scrape the weeds from the paving stones
With a single motion of the foot. Paths lead down
Past formal lawns, orchards, notional guinea-fowl
To where the house is entirely obscured from view.

And there are gravel drives beneath the elm-tree walks
On whose aquarium green the changing weather
Casts no shadow. Urns pour their flowers out beside
A weathered Atlas with the whole world to support.
Look, it is now night and there are lights in the trees.

The difficult guest is questioning his rival.
He is pacing up and down while she leans against
A mossy water-butt in which, could we see them,
Innumerable forms of life are uncurving.
She is bravely not being hurt by his manner

Of which they have warned her. He taps his cigarette
And brusquely changed the subject. He remembers
Something said earlier which she did not really mean.
Nonsense - she did mean it. Now he is satisfied.
She has bitten the quick of her thumb-nail, which bleeds.

What shall we do the next day? The valley alters.
You set out from the village and the road turns around,
So that, in an hour, behind a clump of oak-trees,
With a long whitewashed wall and a low red-tiled roof
Peaceful, unevenly they appear again.

The square, the café seats, the doorways are empty
And the long grey balconies stretch out on all sides.
Time for an interlude, evening in the country,
With distant cowbells providing the angelus.
But we are interrupted by the latest post.

'Of course you will never understand. How could you?
You had everything. Everything always went well
For you. If there was a court at which I could sue you
I should take you for every memory you have.
No doubt you are insured against your murdered friends.'

Or: 'We see very little of Hester these days.
Why don't you come home? Your room is as you left it.
I went in yesterday, looking for notepaper,
And - do you know - the noose is still over the bed!
Archie says he will bring it out to you this summer.'

On warm spring afternoons, seated in the orchard,
The smocked, serious students develop grave doubts
About Pascal's wager. Monsieur le Curé stays
Chatting till midnight over the porcelain stove.
The last of his nine proofs lies smouldering in the grate.

I have set up my desk in an old dressing-room
So that the shadow of the fig-tree will be cast
On this page. At night, on the mountain opposite,
The beam of approaching cars is seen in the sky.
And now a slamming door and voices in the hall,

Scraping suitcases and laughter. Shall I go down?
I hear my name called, peer over the bannister
And remember something I left in my bedroom.
What can it have been? The window is wide open.
The curtains move. The light sways. The cold sets in.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.jstor.org

Birtokbavétel (Magyar)

Máris kész a takarítás a nyárilakban.
Látod, a szegélykövekről lábbal így lehet
Letaposni a gazt. Ösvény fut lefelé,
Gyepágyak, gyümölcsösök, merengő gyöngytyúk
Mellett, ahol a ház a szem elől takart.

A szilfák alatt a kavicsos kocsiút
Akvárium-zöldjére nem vet a változékony
Idő árnyat. Kőurnák öntenek virágot
A málló Atlasz köré, ki egész világot tart.
Éj van, nézd, fények villannak az ágak között.

Terhes látogató faggatja ellenfelét.
Föl-alá járkál, a nő az esővízfogó
Mohás hordónak dől, melyben, ha láthatnánk,
Az élet megszámlálhatatlan ténye tekereg.
Dacosan tűri a férfi modortalanságát,

Mondták, hogy ilyen, most cigarettáját
Elnyomva nyersen témát vált. Visszautal
Valamire, hogy nem is ügy értette azt a nő.
Ostobaság - úgy értette. Erre megnyugszik.
A nő tövig rágta hüvelykujján a körmét, vérzik.

És holnap mihez kezdünk? A völgy megváltozik.
Kiérsz a faluból, az út elkanyarodik.
Így egy óra múlva egy tölgyfacsoport mögött,
Piros cseréptetős, meszeltfalú ház előtt
Tűnnek föl újra, békésen, össze nem illőn.

A tér, a kávéház-terasz, a kapualj üres,
Hosszú, szürke erkélysorok mindenfelől.
Közjáték ideje ez, vidéki este,
Távoli tehénkolomp hoz angyali üdvözletet.
De félbeszakítanak a legfrissebb hírek.

„Hát persze, nem fogod megérteni. Nem is
Lennél képes. Mindened megvolt. Neked jól ment
Minden. Ha létezne bíróság, hogy perbe fogjalak,
Beperelnélek minden emlékképedért.
Megölt barátaid ellen, nyilván, biztosítva vagy."

Vagy: „Alig látjuk mostanában Hestert.
Mért nem jössz haza? Szobád úgy van, ahogy hagytad.
Tegnap bementem jegyzetpapírért,
A pányva is még ott van az ágyad fölött.
Archie azt mondja, a nyáron kihozza neked."

Meleg nyárdélutánokon a gyümölcsösben
Overállos diákok kétségeket hangoztatnak
Pascal fogadását illetően. Monsieur le Curé
Éjfélig fecseg a cserépkandalló előtt.
Kilencedik érve a rostélyon hamvad el.

Asztalom a régi öltözőszobába állítottam,
Így a fügefa árnyéka épp erre a lapra
Esik. Éjszaka átellenben a hegy fölött
Autók fénycsóvája pásztázza az eget.
Most ajtó csapódik, hangok az előtérből,

Bőröndök puffanása, nevetés. Lemenjek?
Hallom, kiáltják a nevem, áthajolok
A lépcsőkarfán, a hálóban hagytam valamit,
Jut eszembe, de mit? Az ablak sarkig tárva.
Libben a függöny. A fény remeg. Beáll a hideg.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaF. Gy.

minimap