Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Flecker, James Elroy: Brumana (Brumana Magyar nyelven)

Flecker, James Elroy portréja

Brumana (Angol)

Oh shall I never never be home again!

Meadows of England shining in the rain

Spread wide your daisied lawns: your ramparts green

With briar fortify, with blossom screen

Till my far morning--and O streams that slow

And pure and deep through plains and playlands go,

For me your love and all your kingcups store,

And--dark militia of the southern shore,

Old fragrant friends--preserve me the last lines

Of that long saga which you sang me, pines,

When, lonely boy, beneath the chosen tree

I listened, with my eyes upon the sea.

 

O traitor pines, you sang what life has found

The falsest of fair tales.

Earth blew a far-horn prelude all around,

That native music of her forest home,

While from the sea's blue fields and syren dales

Shadows and light noon spectres of the foam

Riding the summer gales

On aery viols plucked an idle sound.

Hearing you sing, O trees,

Hearing you murmur, 'There are older seas,

That beat on vaster sands,

Where the wise snailfish move their pearly towers

To carven rocks and sculptured promont'ries,'

Hearing you whisper, 'Lands

Where blaze the unimaginable flowers.'

 

Beneath me in the valley waves the palm,

Beneath, beyond the valley, breaks the sea;

Beneath me sleep in mist and light and calm

Cities of Lebanon, dream-shadow-dim,

Where Kings of Tyre and Kings of Tyre did rule

In ancient days in endless dynasty,

And all around the snowy mountains swim

Like mighty swans, afloat in heaven's pool.

But I will walk upon the wooded hill

Where stands a grove, O pines, of sister pines,

And when the downy twilight droops her wing

And no sea glimmers and no mountain shines

My heart shall listen still.

 

For pines are gossip pines the wide world through

And full of runic tales to sigh or sing.

'Tis ever sweet through pines to see the sky

Blushing a deeper gold or darker blue.

'Tis ever sweet to lie

On the dry carpet of the needles brown,

And though the fanciful green lizard stir

And windy odours light as thistledown

Breathe from the lavdanon and lavender,

Half to forget the wandering and pain,

Half to remember days that have gone by,

And dream and dream that I am home again!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Brumana (Magyar)

Óh, soha már, sose jutok haza?

Óh, esőben tündöklő Anglia,

nyisd pitypang-rétjeid: virágba, vad-

rózsa-vértbe bujjatok, zöld falak,

míg felvirrad rám, – s mély, kristály folyók,

játéktereken lassan ballagók,

várjon szivetek s gólyahíretek,

s ti, zord őrség a déli part felett,

őrizzétek, szagos, vén cimborák,

fenyők, a rege hosszú végsorát,

melyre, árván, s választott fám alatt

figyeltem, a tengert bámulva csak.

 

Óh, hazug fenyves, dalod az idő

rég megcáfolta már.

Mialatt kürtjén Ősi, repeső

erdei zenét harsogott a Föld,

régi húrokon déli fény-meg-árny

szellemed zsongott és tovább bűvölt,

szirénhad, melyet kék hegy-völgy viz-ár

keltett s szellőin ringatott a nyár.

Hallom dalotok, régi fák,

mormogtok: „Vannak vénebb tengerek,

melyek nagyobb part gátját döngetik,

s ott bölcs csigahalak gyöngytornyai

tűznek kimart szirtekre koronát;"

suttogtok: „S földek, melyeket

álmokontúli tűzvirág diszít."

 

Alattam: völgy, pálmái ringanak,

alattam, messzebb, a tenger zokog;

alattam alszik, fényfátyol alatt,

Libánon száz álomköd-városa,

melynek királya egykor, valahány,

mind Tyrus Ura, Tyrus Ura volt,

s körül a messze hegyormok hava

mint hattyúsor lebeg az ég taván.

Átsétálok az erdős dombra : ott

fenyőliget áll, – óh, testvér fenyők! –

 s ha bolyhos szárnyát ejti majd az éj

s nem ragyognak hullámok s hegytetők,

hallgatózni fogok.

 

Mert csak fenyves a fenyves mindenütt,

s titkos regéket zeng, sóhajt, mesél.

Fenyvesből mindig édes nézni, a

kék-arany ég hogy mélyűl, feketűl.

Mindig édes elnyúlni a sima

tűlevelek rőt-száraz szőnyegén,

s bár az avaron zöld gyík zörren át

és szél lebbenti pehelykönnyedén

a ménta s a laudánum illatát:

félig felejtek kínt s vándorbotot,

félig idézem a tűnt napokat,

s azt álmodom, azt, hogy otthon vagyok.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap