Frost, Robert: Kellemes órák (Good Hours Magyar nyelven)

I had for my winter evening walk—
No one at all with whom to talk,
But I had the cottages in a row
Up to their shining eyes in snow.

And I thought I had the folk within:
I had the sound of a violin;
I had a glimpse through curtain laces
Of youthful forms and youthful faces.

I had such company outward bound.
I went till there were no cottages found.
I turned and repented, but coming back
I saw no window but that was black.

Over the snow my creaking feet
Disturbed the slumbering village street
Like profanation, by your leave,
At ten o’clock of a winter eve.

Télesti sétám néma maradt —
Csevegni senki sem akadt,
No de ott volt egy sor házikó,
Szemeiktől csillogott a hó.

Véltem, lakóikkal vagyok ím:
Hegedű szól, vannak hangjegyeim;
A függönyön át nézhetem
Az ifjú arcokat odabenn.

Ily külső társaságom akadt.
Mentem s már nem voltak falak.
Megbántam, ámde visszajövet
Az ablakoknak fénye veszett.

Ropogott léptem s a havas út,
Zavartam a már alvó falut.
Elnézést, ez szentségtelen
Tízkor egy téli estelen.