Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gascoigne, George: Gascoigne’s Lullaby

Gascoigne, George portréja

Gascoigne’s Lullaby (Angol)

Sing lullaby, as women do,

Wherewith they bring their babes to rest;

And lullaby can I sing to,

As womanly as can the best.

With lullaby they still the child,

And if I be not much beguil’d,

Full many wanton babes have I,

Which must be still’d with lullaby.

 

First, lullaby my youthful years,

It is now time to go to bed;

For crooked age and hoary hairs

Have won the haven within my head.

With lullaby, then, youth be still,

With lullaby, content thy will,

Since courage quails and comes behind,

Go sleep, and so beguile thy mind.

 

Next, lullaby my gazing eyes,

Which wonted were to glance apace;

For every glass may now suffice

To show the furrows in my face.

With lullaby, then, wink awhile,

With lullaby, your looks beguile,

Let no fair face nor beauty bright

Entice you eft with vain delight.

 

And lullaby my wanton will,

Let reason’s rule now reign thy thought,

Since all too late I find by skill

How dear I have thy fancies bought.

With lullaby, now take thine ease,

With lullaby, thy doubts appease,

For trust to this, if thou be still,

My body shall obey thy will.

 

Eke, lullaby my loving boy,

My little Robin, take thy rest;

Since age is cold and nothing coy,

Keep close thy coin, for so is best.

With lullaby, be thou content,

With lullaby, thy lusts relent,

Let others pay which have mo pence,

Thou art too poor for such expense.

 

Thus lullaby, my youth, mine eyes,

My will, my ware, and all that was!

I can no mo delays devise,

But welcome pain, let pleasure pass.

With lullaby, now take your leave,

With lullaby, your dreams deceive,

And when you rise with waking eye,

Remember Gascoigne’s lullaby.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Gascoigne bölcsődala (Magyar)

Dalolj bölcsődalt, mint a nők,

ha ringatják a kisdedük;

én is tudok, akárcsak ők,

versenyre kelhetnék velük.

Altatják gyermekeiket,

ám nékem is van egy sereg

könnyelmű, pajkos magzatom,

most nékik szól nyugasztalóm.

 

Először ífju éveim,

csicsíjjatok, az ágyba hát,

hisz görbe testben mennyi kín,

vén főn hány ősz haj vert tanyát:

csitt, ífjuság, elcsendesedj,

s mert már se bátorság, se kedv,

e tente-tentével beérd,

aludj, s lelked nyugtát reméld.

 

És tente, ámuló szemem,

hagyd izzó pillantásaid:

hisz minden tükrön, üvegen

ottlátod arcom ráncait:

kacsints e dalra, míg lehet,

bódítsa ez tekinteted;

sem szép arc, sem csábmosolya

ne szédítsen többé soha.

 

És tente, zsarnok akarat,

legyen a józan ész az úr,

mert, jaj, késő tapasztalat:

sokat áldoztam rád vakul.

Nyugtasson hát ez altató,

kétségeid eloszlató:

mert ha te most megcsendesedsz,

bizvást követ a gyenge test.

 

Kis Robinom, pihenj te is,

csicsíjj, kedves fiam;

s mert a vénség rideg, hamis,

a pénzt tartsd gondosan;

bölcsődallal érd hát be így,

bölcsődallal hűtsd vágyaid:

fizessen az, ki gazdagabb,

te ily költségtől óvd magad.

 

Csicsíjj hát, ífjuság, szemem,

erőm, árum s mim vala, mind!

Tovább nem késlekedhetem:

várom öröm multán a kínt.

Bölcsődal légyen búcsuzód,

bölcsődal álom-csalatód,

s ha nyílt szemmel kélsz odaát,

idézd Gascoigne bölcsődalát.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap