Gratulálunk! Az év fordítója Répás Norbert!
Hírek

Ginsberg, Allen: Üvöltés (Howl Magyar nyelven)

Ginsberg, Allen portréja

Howl (Angol)

                    For Carl Solomon

                            I

       I saw the best minds of my generation destroyed by

              madness, starving hysterical naked,

       dragging themselves through the negro streets at dawn

              looking for an angry fix,

       angelheaded hipsters burning for the ancient heavenly

              connection to the starry dynamo in the machin-

              ery of night,

       who poverty and tatters and hollow-eyed and high sat

              up smoking in the supernatural darkness of

              cold-water flats floating across the tops of cities

              contemplating jazz,

       who bared their brains to Heaven under the El and

              saw Mohammedan angels staggering on tene-

              ment roofs illuminated,

       who passed through universities with radiant cool eyes

              hallucinating Arkansas and Blake-light tragedy

              among the scholars of war,

       who were expelled from the academies for crazy &

              publishing obscene odes on the windows of the

              skull,

       who cowered in unshaven rooms in underwear, burn-

              ing their money in wastebaskets and listening

              to the Terror through the wall,

       who got busted in their pubic beards returning through

              Laredo with a belt of marijuana for New York,

       who ate fire in paint hotels or drank turpentine in

              Paradise Alley, death, or purgatoried their

              torsos night after night

       with dreams, with drugs, with waking nightmares, al-

              cohol and cock and endless balls,

       incomparable blind; streets of shuddering cloud and

              lightning in the mind leaping toward poles of

              Canada & Paterson, illuminating all the mo-

              tionless world of Time between,

       Peyote solidities of halls, backyard green tree cemetery

              dawns, wine drunkenness over the rooftops,

              storefront boroughs of teahead joyride neon

              blinking traffic light, sun and moon and tree

              vibrations in the roaring winter dusks of Brook-

              lyn, ashcan rantings and kind king light of mind,

       who chained themselves to subways for the endless

              ride from Battery to holy Bronx on benzedrine

              until the noise of wheels and children brought

              them down shuddering mouth-wracked and

              battered bleak of brain all drained of brilliance

              in the drear light of Zoo,

       who sank all night in submarine light of Bickford's

              floated out and sat through the stale beer after

              noon in desolate Fugazzi's, listening to the crack

              of doom on the hydrogen jukebox,

       who talked continuously seventy hours from park to

              pad to bar to Bellevue to museum to the Brook-

              lyn Bridge,

       lost battalion of platonic conversationalists jumping

              down the stoops off fire escapes off windowsills

              off Empire State out of the moon,

       yacketayakking screaming vomiting whispering facts

              and memories and anecdotes and eyeball kicks

              and shocks of hospitals and jails and wars,

       whole intellects disgorged in total recall for seven days

              and nights with brilliant eyes, meat for the

              Synagogue cast on the pavement,

       who vanished into nowhere Zen New Jersey leaving a

              trail of ambiguous picture postcards of Atlantic

              City Hall,

       suffering Eastern sweats and Tangerian bone-grind-

              ings and migraines of China under junk-with-

              drawal in Newark's bleak furnished room,

       who wandered around and around at midnight in the

              railroad yard wondering where to go, and went,

              leaving no broken hearts,

       who lit cigarettes in boxcars boxcars boxcars racketing

              through snow toward lonesome farms in grand-

              father night,

       who studied Plotinus Poe St. John of the Cross telep-

              athy and bop kabbalah because the cosmos in-

              stinctively vibrated at their feet in Kansas,

       who loned it through the streets of Idaho seeking vis-

              ionary indian angels who were visionary indian

              angels,

       who thought they were only mad when Baltimore

              gleamed in supernatural ecstasy,

       who jumped in limousines with the Chinaman of Okla-

              homa on the impulse of winter midnight street

              light smalltown rain,

       who lounged hungry and lonesome through Houston

              seeking jazz or sex or soup, and followed the

              brilliant Spaniard to converse about America

              and Eternity, a hopeless task, and so took ship

              to Africa,

       who disappeared into the volcanoes of Mexico leaving

              behind nothing but the shadow of dungarees

              and the lava and ash of poetry scattered in fire

              place Chicago,

       who reappeared on the West Coast investigating the

              F.B.I. in beards and shorts with big pacifist

              eyes sexy in their dark skin passing out incom-

              prehensible leaflets,

       who burned cigarette holes in their arms protesting

              the narcotic tobacco haze of Capitalism,

       who distributed Supercommunist pamphlets in Union

              Square weeping and undressing while the sirens

              of Los Alamos wailed them down, and wailed

              down Wall, and the Staten Island ferry also

              wailed,

       who broke down crying in white gymnasiums naked

              and trembling before the machinery of other

              skeletons,

       who bit detectives in the neck and shrieked with delight

              in policecars for committing no crime but their

              own wild cooking pederasty and intoxication,

       who howled on their knees in the subway and were

              dragged off the roof waving genitals and manu-

              scripts,

       who let themselves be fucked in the ass by saintly

              motorcyclists, and screamed with joy,

       who blew and were blown by those human seraphim,

              the sailors, caresses of Atlantic and Caribbean

              love,

       who balled in the morning in the evenings in rose

              gardens and the grass of public parks and

              cemeteries scattering their semen freely to

              whomever come who may,

       who hiccuped endlessly trying to giggle but wound up

              with a sob behind a partition in a Turkish Bath

              when the blond & naked angel came to pierce

              them with a sword,

       who lost their loveboys to the three old shrews of fate

              the one eyed shrew of the heterosexual dollar

              the one eyed shrew that winks out of the womb

              and the one eyed shrew that does nothing but

              sit on her ass and snip the intellectual golden

              threads of the craftsman's loom,

       who copulated ecstatic and insatiate with a bottle of

              beer a sweetheart a package of cigarettes a can-

              dle and fell off the bed, and continued along

              the floor and down the hall and ended fainting

              on the wall with a vision of ultimate cunt and

              come eluding the last gyzym of consciousness,

       who sweetened the snatches of a million girls trembling

              in the sunset, and were red eyed in the morning

              but prepared to sweeten the snatch of the sun

              rise, flashing buttocks under barns and naked

              in the lake,

       who went out whoring through Colorado in myriad

              stolen night-cars, N.C., secret hero of these

              poems, cocksman and Adonis of Denver-joy

              to the memory of his innumerable lays of girls

              in empty lots & diner backyards, moviehouses'

              rickety rows, on mountaintops in caves or with

              gaunt waitresses in familiar roadside lonely pet-

              ticoat upliftings & especially secret gas-station

              solipsisms of johns, & hometown alleys too,

       who faded out in vast sordid movies, were shifted in

              dreams, woke on a sudden Manhattan, and

              picked themselves up out of basements hung

              over with heartless Tokay and horrors of Third

              Avenue iron dreams & stumbled to unemploy-

              ment offices,

       who walked all night with their shoes full of blood on

              the snowbank docks waiting for a door in the

              East River to open to a room full of steamheat

              and opium,

       who created great suicidal dramas on the apartment

              cliff-banks of the Hudson under the wartime

              blue floodlight of the moon & their heads shall

              be crowned with laurel in oblivion,

       who ate the lamb stew of the imagination or digested

              the crab at the muddy bottom of the rivers of

              Bowery,

       who wept at the romance of the streets with their

              pushcarts full of onions and bad music,

       who sat in boxes breathing in the darkness under the

              bridge, and rose up to build harpsichords in

              their lofts,

       who coughed on the sixth floor of Harlem crowned

              with flame under the tubercular sky surrounded

              by orange crates of theology,

       who scribbled all night rocking and rolling over lofty

              incantations which in the yellow morning were

              stanzas of gibberish,

       who cooked rotten animals lung heart feet tail borsht

              & tortillas dreaming of the pure vegetable

              kingdom,

       who plunged themselves under meat trucks looking for

              an egg,

       who threw their watches off the roof to cast their ballot

              for Eternity outside of Time, & alarm clocks

              fell on their heads every day for the next decade,

       who cut their wrists three times successively unsuccess-

              fully, gave up and were forced to open antique

              stores where they thought they were growing

              old and cried,

       who were burned alive in their innocent flannel suits

              on Madison Avenue amid blasts of leaden verse

              & the tanked-up clatter of the iron regiments

              of fashion & the nitroglycerine shrieks of the

              fairies of advertising & the mustard gas of sinis-

              ter intelligent editors, or were run down by the

              drunken taxicabs of Absolute Reality,

       who jumped off the Brooklyn Bridge this actually hap-

              pened and walked away unknown and forgotten

              into the ghostly daze of Chinatown soup alley

              ways & firetrucks, not even one free beer,

       who sang out of their windows in despair, fell out of

              the subway window, jumped in the filthy Pas-

              saic, leaped on negroes, cried all over the street,

              danced on broken wineglasses barefoot smashed

              phonograph records of nostalgic European

              1930s German jazz finished the whiskey and

              threw up groaning into the bloody toilet, moans

              in their ears and the blast of colossal steam

              whistles,

       who barreled down the highways of the past journeying

              to each other's hotrod-Golgotha jail-solitude

              watch or Birmingham jazz incarnation,

       who drove crosscountry seventytwo hours to find out

              if I had a vision or you had a vision or he had

              a vision to find out Eternity,

       who journeyed to Denver, who died in Denver, who

              came back to Denver & waited in vain, who

              watched over Denver & brooded & loned in

              Denver and finally went away to find out the

              Time, & now Denver is lonesome for her heroes,

       who fell on their knees in hopeless cathedrals praying

              for each other's salvation and light and breasts,

              until the soul illuminated its hair for a second,

       who crashed through their minds in jail waiting for

              impossible criminals with golden heads and the

              charm of reality in their hearts who sang sweet

              blues to Alcatraz,

       who retired to Mexico to cultivate a habit, or Rocky

              Mount to tender Buddha or Tangiers to boys

              or Southern Pacific to the black locomotive or

              Harvard to Narcissus to Woodlawn to the

              daisychain or grave,

       who demanded sanity trials accusing the radio of hyp

              notism & were left with their insanity & their

              hands & a hung jury,

       who threw potato salad at CCNY lecturers on Dadaism

              and subsequently presented themselves on the

              granite steps of the madhouse with shaven heads

              and harlequin speech of suicide, demanding in-

              stantaneous lobotomy,

       and who were given instead the concrete void of insulin

              Metrazol electricity hydrotherapy psycho-

              therapy occupational therapy pingpong &

              amnesia,

       who in humorless protest overturned only one symbolic

              pingpong table, resting briefly in catatonia,

       returning years later truly bald except for a wig of

              blood, and tears and fingers, to the visible mad

              man doom of the wards of the madtowns of the

              East,

       Pilgrim State's Rockland's and Greystone's foetid

              halls, bickering with the echoes of the soul, rock-

              ing and rolling in the midnight solitude-bench

              dolmen-realms of love, dream of life a night-

              mare, bodies turned to stone as heavy as the

              moon,

       with mother finally ******, and the last fantastic book

              flung out of the tenement window, and the last

              door closed at 4. A.M. and the last telephone

              slammed at the wall in reply and the last fur-

              nished room emptied down to the last piece of

              mental furniture, a yellow paper rose twisted

              on a wire hanger in the closet, and even that

              imaginary, nothing but a hopeful little bit of

              hallucination

       ah, Carl, while you are not safe I am not safe, and

              now you're really in the total animal soup of

              time

       and who therefore ran through the icy streets obsessed

              with a sudden flash of the alchemy of the use

              of the ellipse the catalog the meter & the vibrat-

              ing plane,

       who dreamt and made incarnate gaps in Time & Space

              through images juxtaposed, and trapped the

              archangel of the soul between 2 visual images

              and joined the elemental verbs and set the noun

              and dash of consciousness together jumping

              with sensation of Pater Omnipotens Aeterna

              Deus

       to recreate the syntax and measure of poor human

              prose and stand before you speechless and intel-

              ligent and shaking with shame, rejected yet con-

              fessing out the soul to conform to the rhythm

              of thought in his naked and endless head,

       the madman bum and angel beat in Time, unknown,

              yet putting down here what might be left to say

              in time come after death,

       and rose reincarnate in the ghostly clothes of jazz in

              the goldhorn shadow of the band and blew the

              suffering of America's naked mind for love into

              an eli eli lamma lamma sabacthani saxophone

              cry that shivered the cities down to the last radio

       with the absolute heart of the poem of life butchered

              out of their own bodies good to eat a thousand

              years.

 

                           II

 

       What sphinx of cement and aluminum bashed open

              their skulls and ate up their brains and imagi-

              nation?

       Moloch! Solitude! Filth! Ugliness! Ashcans and unob

              tainable dollars! Children screaming under the

              stairways! Boys sobbing in armies! Old men

              weeping in the parks!

       Moloch! Moloch! Nightmare of Moloch! Moloch the

              loveless! Mental Moloch! Moloch the heavy

              judger of men!

       Moloch the incomprehensible prison! Moloch the

              crossbone soulless jailhouse and Congress of

              sorrows! Moloch whose buildings are judgment!

              Moloch the vast stone of war! Moloch the stun-

              ned governments!

       Moloch whose mind is pure machinery! Moloch whose

              blood is running money! Moloch whose fingers

              are ten armies! Moloch whose breast is a canni-

              bal dynamo! Moloch whose ear is a smoking

              tomb!

       Moloch whose eyes are a thousand blind windows!

              Moloch whose skyscrapers stand in the long

              streets like endless Jehovahs! Moloch whose fac-

              tories dream and croak in the fog! Moloch whose

              smokestacks and antennae crown the cities!

       Moloch whose love is endless oil and stone! Moloch

              whose soul is electricity and banks! Moloch

              whose poverty is the specter of genius! Moloch

              whose fate is a cloud of sexless hydrogen!

              Moloch whose name is the Mind!

       Moloch in whom I sit lonely! Moloch in whom I dream

              Angels! Crazy in Moloch! Cocksucker in

              Moloch! Lacklove and manless in Moloch!

       Moloch who entered my soul early! Moloch in whom

              I am a consciousness without a body! Moloch

              who frightened me out of my natural ecstasy!

              Moloch whom I abandon! Wake up in Moloch!

              Light streaming out of the sky!

       Moloch! Moloch! Robot apartments! invisible suburbs!

              skeleton treasuries! blind capitals! demonic

              industries! spectral nations! invincible mad

              houses! granite cocks! monstrous bombs!

       They broke their backs lifting Moloch to Heaven! Pave-

              ments, trees, radios, tons! lifting the city to

              Heaven which exists and is everywhere about

              us!

       Visions! omens! hallucinations! miracles! ecstasies!

              gone down the American river!

       Dreams! adorations! illuminations! religions! the whole

              boatload of sensitive bullshit!

       Breakthroughs! over the river! flips and crucifixions!

              gone down the flood! Highs! Epiphanies! De-

              spairs! Ten years' animal screams and suicides!

              Minds! New loves! Mad generation! down on

              the rocks of Time!

       Real holy laughter in the river! They saw it all! the

              wild eyes! the holy yells! They bade farewell!

              They jumped off the roof! to solitude! waving!

              carrying flowers! Down to the river! into the

              street!

 

                           III

 

       Carl Solomon! I'm with you in Rockland

              where you're madder than I am

       I'm with you in Rockland

              where you must feel very strange

       I'm with you in Rockland

              where you imitate the shade of my mother

       I'm with you in Rockland

              where you've murdered your twelve secretaries

       I'm with you in Rockland

              where you laugh at this invisible humor

       I'm with you in Rockland

              where we are great writers on the same dreadful

              typewriter

       I'm with you in Rockland

              where your condition has become serious and

              is reported on the radio

       I'm with you in Rockland

              where the faculties of the skull no longer admit

              the worms of the senses

       I'm with you in Rockland

              where you drink the tea of the breasts of the

              spinsters of Utica

       I'm with you in Rockland

              where you pun on the bodies of your nurses the

              harpies of the Bronx

       I'm with you in Rockland

              where you scream in a straightjacket that you're

              losing the game of the actual pingpong of the

              abyss

       I'm with you in Rockland

              where you bang on the catatonic piano the soul

              is innocent and immortal it should never die

              ungodly in an armed madhouse

       I'm with you in Rockland

              where fifty more shocks will never return your

              soul to its body again from its pilgrimage to a

              cross in the void

       I'm with you in Rockland

              where you accuse your doctors of insanity and

              plot the Hebrew socialist revolution against the

              fascist national Golgotha

       I'm with you in Rockland

              where you will split the heavens of Long Island

              and resurrect your living human Jesus from the

              superhuman tomb

       I'm with you in Rockland

              where there are twenty-five-thousand mad com-

              rades all together singing the final stanzas of the Internationale

       I'm with you in Rockland

              where we hug and kiss the United States under

              our bedsheets the United States that coughs all

              night and won't let us sleep

       I'm with you in Rockland

              where we wake up electrified out of the coma

              by our own souls' airplanes roaring over the

              roof they've come to drop angelic bombs the

              hospital illuminates itself imaginary walls col-

              lapse O skinny legions run outside O starry

              spangled shock of mercy the eternal war is

              here O victory forget your underwear we're

              free

       I'm with you in Rockland

              in my dreams you walk dripping from a sea-

              journey on the highway across America in tears

              to the door of my cottage in the Western night



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://sprayberry.tripod.com

Üvöltés (Magyar)

Carl Solomonért

 

I

Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban, hisztérikusan

lemeztelenedett éhezőket,

 

a néger utcákon vonszolva magukat hajnalban egy mérges belövés tűjét

áhítozva

 

angyalfejű hipstereket égve az éjszaka gépezetében a csillagos dinamóhoz

fűződő hajdani égi kapcsolatért,

 

kik nyomorúság és rongyok és üres tekintetű, intelligens pofájú cigarettá

zás a lassú dzsessz városainak csúcsain átlebegő hidegfolyóvizes

lakások természetfölötti sötétjében,

 

kik lemeztelenítették agyvelejüket az Ég előtt a Földfeletti alatt és megvi

lágosult lélekkel mohamedán angyalokat láttak a bérházak tetején

tántorogni,

 

kik hideget sugárzó szemekkel járták végig az egyetemeket, Arkansast és

Blake-fényű tragédiát hallucináltak a háború tudósai között,

 

kiket kirúgtak az akadémiákról, mert bediliztek és obszcén ódákat közöl

tek a hirdetőtáblák üres ablakain,

 

kik trikóban és gatyában kuporogtak a borotválatlan szobában, papírkosár

ban égetve el pénzüket és figyelve a falon keresztül áradó Terrorra,

 

kiket tökön rúgtak mikor Laredón át New Yorkba igyekeztek vissza egy

adag marihuánával,

 

kik tüzet kajáltak a betintázott szállodákban vagy terpentint piáltak Paradise

Alleyben, halált, vagy tisztítótűzként égették törzsüket minden éjszaka

 

álmokkal gyógyszerekkel és ébredő lidércnyomással, alkohol és faszesz és

a végtelen bulizás,

 

hasonlíthatatlan zsákutcái az elmében borzongó felhőnek és villámok

továbbsuhanva Kanada és Paterson pólusai felé, bevilágítva a köz

beeső Idő egész mozdulatlan világát,

 

meszkalin tömörségű hodályok, zöld fa a hátsó udvaron temetői hajnala,

boros részegség a háztetők fölött, beszíva repesztés neont hunyorgó

közlekedési lámpáinak kiratkatsor falvai, nap és hold és fák rezgése

Brooklyn üvöltő téli sötétjében, hőbörgő kukák dörgése és kedves

királyi fénye az észnek,

 

kik a benzedrinnel láncolták magukat a földalattihoz örökös rohanásra a

Batterytől a szent Bronxig, míg a kerekek és a gyerekek zaja le nem

szállította őket reszketeg bedőlt szájboltozattal roncsolt üres aggyal,

melyből minden nagyszerűség elpárolgott az állatkert rémes fényé

ben,

 

kik minden éjszaka a Bickford büféből kisugárzó tengerfenéki fénybe

süllyedtek el és végigülték az állott sör délutánt egy vigasztalan

Fugazziból figyelve a balsors reccsenéseit a hidrogén wurlitzerben,

 

kik hetven órán keresztül pofáztak egyfolytában parktól kégliig kocsmától

a Bellevue-ig múzeumtól a brooklyni hídig,

 

letűnt serege a platonikus társalkodóknak vészkijáratok lépcsőfokairól

ablakpárkányokról az Empire State Buildingről a holdról a mélybe

ugorva,

 

karattyolva visítozva okádva suttogva tényeket emlékeket és vicceket és

arcátlan pletykákat és kórházak és börtönök és háborúk sokkjait,

 

teljes intellektusok fénylő szemekkel kiáradva hét nap és hét éjszaka

maradéktalan visszaidézésében, hús a Zsinagógának a kövezetre

vetve,

 

kik lekoptak a seholsincs Zen-hitű New Jerseybe és zavaros képes levelező

lapok csíkjait húzták maguk után Atlantic City Városi Hivatalától,

 

elszenvedve a Keleti verítéket a tangeri csont-zenét a kínai migrént kábí

tószer-elvonókúrán Newark kopár bútorozott szobájában,

 

kik körbe-körbe járkáltak éjfélkor a vasút mentén töprengve merre men

jenek és elmentek és nem hullatott könnyet utánuk a kutya se,

 

kik cigarettára gyújtottak a marhavagonokban a marhavagonokban a mar

havagonokban zötyögve

 

a havon át a nagyapa éjszakában a magányos farmok felé,

 

kik Plotinust Poe-t Keresztes Szent Jánost telepátiát és bibáb kabalát

tanultak mert a Kozmosz ösztönösen vibrált a lábuk előtt Kansasben,

 

kik magukban battyogtak végig Idaho utcáin vizionárius indián angyalokat

keresve kik vizionárius indián angyalok,

 

kik azt hitték hogy csak egyszerűen becsavarodtak mikor Baltimore termé

szetfeletti eksztázisban ragyogott,

 

kik a téli éjfél utcalámpák kisvárosi esőjének ösztönzésére limuzinokba

ugráltak Oklahoma kínaijával,

 

kik éhesen és magányosan csavarogták végig Houstont dzsessz vagy egy

jó kúrás vagy fű után szimatolva és követték a ragyogó Spanyolt hogy

társalogjanak vele Amerikáról és az örökkévalóságról, reménytelen

ügy, így aztán elhajóztak Afrikába,

 

kik leléptek Mexico vulkánjaiba nem hagyva maguk után mást csak overall

juk árnyékát meg a költészet láváját és hamuját Chicago kohójában,

 

kik a Nyugati Parton kerültek elő lenyomozva az FBI-t shortban szakállasan

nagy pacifista szemekkel sötét bőrükben erős erotikával felfoghatat

lan röpiratokat osztogatva,

 

kik cigarettával égettek lukat a karjukba tiltakozásul a Kapitalizmus narko

tikus dohányködje ellen

 

kik szuperkommunista brosúrákat osztogattak az Union Square-en zokog

va és levetkőzve míg Los Alamos szirénái lefújták őket és lefújták a

Sing-Singet és a Staten Island-i komp is fújt

 

kik kiáltozva törtek le a fehér tornatermekben meztelenül és remegve más

csontvázak gépezete előtt,

 

kik nyakon harapták a detektíveket és gyönyörködve visítoztak a rabomo

bilokban nem elkövetett vétkeik miatt hanem önnön vad forrongó

pederasztériájuk örömmámorában,

 

kik térdre rogyva üvöltöztek a földalattiban és farkukat meg kézirataikat

lóbálták mikor lecipelték őket a tetőről,

 

kik szende motorbiciklistákkal baszatták seggbe magukat és sikoltoztak a

gyönyörtől,

 

kik szoptak és akiket leszoptak a tengerészek ezek az emberi szeráfok

atlanti óceáni és déltengeri tapizások közben,

 

kik zsebhokiztak reggel és este a rózsalugasokban a parkok meg a temetők

füvében bőségesen telefröcskölve ondóval bárkit, aki a szemük elé

került,

 

kik röhögni próbáltak de csak csuklottak szüntelenül és a zokogásig

ingerelték magukat a Török Fürdő válaszfala mögött mikor a

szőke és meztelen angyal megérkezett hogy szétszabdalja őket a

kardjával,

 

kik odadobták fiúikat a sors három hárpiájának az egyik félszemű hárpia

a heteroszexuális dollár a másik félszemű hárpia kipislog az anya-

méhből a harmadik félszemű hárpia nem csinál semmit csak ül a

seggén és elnyisszantja a szellem aranyszálait a kézműves szövő

székén,

 

kik eksztatikusan és telhetetlenül párzottak egy üveg sörrel egy nővel egy

pakli cigarettával egy gyertyával és leestek az ágyról és tovább

folytatták a padlón egészen le a lépcsőfordulóig és elájultak a

falnak dőlve az utolsó picsa látomásával és kilőtték a tudat utolsó

csöpp gecijét is,

 

kik nyelvükkel édesgették a napnyugtakor milliószám remegő lány mere

dő pöckét és begyulladt szemmel ébredtek készen arra hogy nyel

vükkel édesgessék a fölkelő napot is, mely meztelen seggeket villant

a tóban és seggeket a csűrök alján,

 

ki kurválkodva ment végig Coloradón a lopott szemeteskocsik miriádjá

ban, N. C., e költemény titkos hőse, Denver bikája és Adonisa - öröm

az emlékezetnek a megszámlálhatatlan sok lány akit lefektetett az

üres grundokon a vendéglők udvarán a mozik ócska széksoraiban

a hegycsúcsokon a barlangokban vagy sovány pincérlányokkal az

ismerős útszélen a szomorú alsószoknyaemelgetések és különös

képpen az árnyékszékek titkos benzinkút szolipszizmusa, valamint

a szülővárosi sikátoroké,

 

kik elájultak a hatalmas mocskos mozikban átváltoztak álmaikban felriad

tak a hirtelen Manhattanre és összekaparták magukat a szívtelen toka

jitól másnaposan az alagsorokból és a Harmadik Avenue vas álmainak

borzalmaiból és belebotlottak a Munkanélküli Nyilvántartókba,

kik egész éjjel vérrel teli cipőikben járkáltak a hóbucka dokkokon és egy

gőzzel és ópiummal teli szobába nyíló ajtóra vártak East Riverben,

kik nagy öngyilkossági jeleneteket rendeztek a Hudson sziklapadjain

berendezett lakosztályukban a hold háborús kék reflektorfénye alatt

és fejüket babér koronázta a feledésben,

 

kik megzabálták a képzelet birkapörköltjét vagy rákot ettek Bowery folyói

nak sáros fenekén,

 

kik hagymával és rossz zenével teli targoncáikkal elbőgték magukat az utca

romantikáján,

 

kik a sötétben lihegve csücsültek a híd alatt összkomfortos láda-lakásuk

ban és klavicsembalót kezdtek építeni,

 

kik lángokkal koronázva köhögtek Harlem hatodik emeletén a tuberkulo

tikus ég alatt a teológia narancsrekeszeivel bekerítve,

 

kik egész éjjel firkálták csűrve és csavarva a sárga reggelben közönséges

halandzsa-stancáknak tetsző varázsigéiket,

 

kik dögöt főztek tüdőt szívet lábat borscsot és tortillát és vegetariánus

paradicsomról álmodoztak,

 

kik hússzállító autók alá merültek egy tojást keresve,

 

kik lehajították óráikat a tetőről hogy ezzel szavazzanak az Időn túli

örökkévalóságra és nap nap után ébresztőórák estek a fejükre az

elkövetkező évtizedben,

 

kik egymás után háromszor vágták fel ereiket sikertelenül, végül is hagyták

a fenébe, régiségkereskedést nyitottak, ahol is azt hitték majd meg

öregszenek, és bőgtek,

 

kik ártatlan flanellruháikban elevenen égtek el a Madison Square-en az

ólmos vers repeszei és a divat vas ezredeinek csatarendbe verődött

csattogása és a reklám tündéreinek nitroglicerin visítozása meg a

baljóslatúan intelligens szerkesztők mustárgáza között, vagy az Ab

szolút Realitás részeg taxijai gázolták halálra őket,

 

kik leugrottak a brooklyni hídról ahogy az valóban megesett és ismeretlenül

és elfelejtve sétáltak el a Kínai Negyed síri fényében a kifőzések és a

tűzoltókocsik között és még egy pofa sört se tudtak összetarhálni,

kik kétségbeesve ordítottak ablakaikban, kiestek a földalatti ablakain,

beugrottak a mocskos Passaicba, leugrottak a négerekre, végigbőg

ték az utcát, összetört borosüvegeken táncoltak mezítláb, darabokra

törték a nosztalgikus 1930-as európai német dzsessz gramofonleme

zeit, kiitták a whiskyt és beleokádtak a véres vécébe, nyögések és

óriási gőzkürtök széllökése a fülükben,

 

kik a múltak országútjain száguldottak neki egymás áramvonalas-golgotai

börtön-virrasztásának vagy Birmingham-stílusú dzsessz átlényegü

lésének,

 

kik hetvenkét órát autóztak árkon-bokron át hogy kitalálják nekem van-e

látomásom vagy neked van-e látomásod vagy neki van-e látomása

mely megfejti az Örökkévalóságot,

 

kik elutaztak Denverbe és kikészültek Denverben kik visszajöttek Denver

be és hiába vártak kik virrasztottak Denver fölött és merengtek és

darvadoztak Denverben és végül elmentek megfejteni az Időt és

most Denver itt áll hősei nélkül,

 

kik térdre estek a reménytelen katedrálisokban egymás megváltásáért

fényéért és melléért könyörögve, míg a lélek megvilágította egy

másodpercre a kisujja körmét,

 

kik az agyukat repesztették szét a várakozásban hogy megjöjjenek a

meséből az aranyfejű bűnözők szívükben a valóság bájával és édes

bluesokat énekeljenek az Alcatrazhoz,

 

kik visszavonultak Mexikóba egy szokás rabjaként vagy a Sziklás Hegység

gyöngéd Buddhájához bújtak vagy Tangerbe futottak a fiúikhoz

vagy a Dél-Csendes-Óceáni fekete mozdonyán dübörögtek Har

vardra Narcissushoz Woodlawn sírkertjébe a körbaszásba a sírba,

kik elmeorvosi bizonylatokat követeltek hipnózissal vádolva a rádiót és

magukra maradtak tébolyukkal a két markukkal meg egy határozat-

lan esküdtszékkel,

 

kik krumplisalátával hajigálták meg a New York Városi Szabadiskola

előadásain a DADÁ-ról értekező előadókat következésképp a dili

ház gránit lépcsőin produkálták magukat borotvált fejjel és az ön

gyilkosság paprikajancsi beszédével sürgős homloklebenyműtétet

követelve és akiket ehelyett az inzulin konkrét ürességének metra

solnak villanyáramnak hidroterápiának pszichoterápiának munka

terápiának pingpongnak és amnéziának adtak,

 

kik kedvetlen tiltakozásképpen csak egy szimbolikus pingpongasztalt borí

tottak fel sürgősen megbékélve a katatóniában,

 

és évekkel később visszatértek a könnyeket az ujjakat meg a vér parókáját

leszámítva már valóban kopaszon Kelet Őrült városainak megpecsé

telt végzetű osztályaira,

 

Pilgrim State, Rockland és Greystone magzatállapotú termeiben pörölve a

lélek visszhangjával éjfélkor a magányos padok kőtartományaiban,

az élet álma lidércnyomás, kővé vált testek, nehezek mint a hold,

anyjukkal, ki végül .................. és hogy az utolsó fantasztikus könyvet kivágták

a lakás ablakán és az utolsó ajtót bezárták hajnali négykor és az

utolsó telefont falhoz vágták feleletképpen és az utolsó bútorozott

szobából kirámolták a szellemi berendezést az utolsó darabig, egy

sárga papírrózsa csavarodott a garderobe-fülkében egy drótfogasra,

 

de még ez is csak képzelődés, semmi más csak reményteljes töredéke a

hallucinációnak, –

 

ó, Carl, míg te nem vagy biztonságban én sem vagyok biztonságban és te

aztán nyakig vagy az Idő mérhetetlen állati löttyében, –

 

és ki ezért végigfutott a jeges utcákon az ellipszis a katalógus a méter és a

rezgő sík alkímiájának hirtelen megvilágosodásától gyötörve,

 

ki megálmodta és megtestesítette az Idő és a Tér szakadékait egymás mellé

helyezett metaforák által és tőrbe ejtette a lélek arkangyalát a két

látható metafora közt és összekapcsolta az elemi igéket és melléje

helyezte a főnevet meg a tudat gondolatjelét és kibújt a bőréből a

Pater Omnipotens Aeterna Deus érzetével,

 

hogy újraalkossa a szegény emberi próza mértékét és szintaxisát és némán

és intelligensen és szégyentől remegve áll most előtted, bukottan

mégis lelkéből gyónva hogy összeegyeztesse mindezt a gondolat

ritmusával meztelen és végtelen fejében,

 

az őrült csavargó és az angyali beatnik az Időben, ismeretlenül és mégis

ideírva ami még elmondható a halál utáni időben,

 

és az újból megszületett rózsa a dzsessz kísérteties lepleiben az együttes

aranyszarv árnyékában és fújták Amerika meztelen elméjének szen

vedését a szerelemért egy éli éli lamma lamma sabaktáni szaxofon

sivításába mely végigborzongatta a városokat az utolsó rádióig

az élet versének önnön testükből kihasított abszolút és évezredekig jóízű

szívével.

 

 

II

Milyen cement és alumínium szfinx törte fel koponyáikat és falta fel

agyvelejüket és képzeletüket?

 

Moloch! Magány! Szenny! Utálatosság! Szemétvödrök és elérhetetlen dol

lárok! Gyerekek sikolya a felüljárók alatt! Fiúk zokogása a hadsere

gekben! Öregemberek sírása a parkokban!

 

Moloch! Moloch! Moloch lidércnyomása! Moloch, a szeretetlen! Szellemi

 

Moloch! Moloch, az ember kemény bírája!

 

Moloch, az érthetetlen börtön! Moloch, a halálfejes lélektelen fegyház

és a keservek kongresszusa! Moloch, kinek épületei ítéletek! Mo

loch, a háború hatalmas sziklája! Moloch, a meghülyült kormá

nyok!

 

Moloch, kinek agya csak gépezet! Moloch, kinek pénz folyik az ereiben!

 

Moloch, kinek tíz ujja tíz hadsereg! Moloch, kinek melle emberevő

dinamó! Moloch, kinek füle füstölgő temető!

 

Moloch, kinek szeme ezer megvakult ablak! Moloch, kinek felhőkarcolói

mint végtelen Jehovák állnak a hosszú utcákon! Moloch, kinek gyárai

álmodnak és hörögnek a ködben! Moloch, kinek kéményei és an

tennái megkoronázzák a városokat!

 

Moloch, kinek szerelme végtelen kő és olaj! Moloch, kinek lelke elektro

mosság és bankok! Moloch, kinek szegénysége a lángelme kísértete!

Moloch, kinek végzete a semlegesnemű hidrogén felhője! Moloch,

kinek neve Ész!

 

Moloch, kiben magányosan ülök! Moloch, kiben angyalokat álmodok!

Őrült a Molochban! Faszszopó a Molochban! Szeretetlen és férfiatlan

a Molochban!

 

Moloch, ki korán behatolt a lelkembe! Moloch, kiben testetlen tudat

vagyok! Moloch, ki kiűzött a természetes elragadtatásból! Moloch,

kinek odavetettek! Ébredj a Molochban! Égből kiáradó fény!

 

Moloch, Moloch! Hipermodern lakások! láthatatlan külvárosok! csontváz

kincstárak! megvakult fővárosok! démoni ipartelepek! kísérteties

népek! legyőzhetetlen tébolydák! gránit farkak! monstruózus bom-

bák!

 

Inukszakadtáig emelik a Molochot az égig! Járdák, fák, rádiók, tonnák! a

várost emelik az égig, mely létezik és mindenütt fölénk terül!

 

Víziók! előjelek! hallucinációk! csodák elragadtatások! elmerülve az Ame

rikai Folyóban!

 

Álmok! imádatok! megvilágosodások! vallások! az érzékeny hülyeség

egész hajórakománya! Áttörések! a folyón túl! flippek és keresztre

feszítések! elmerülve az áradatban! Magaslatok! Szent Menyegzők!

Kétségbeesések! Tíz év állati sikolyai és öngyilkosságai! Elmék! Új

szerelmek! Őrült nemzedék! le az Idő szikláiról!

 

Valóságos szent nevetés a folyamban! Mind látták! a vad szemek! a szent

ordítások! Búcsút intettek! Leugrottak a tetőről! a magányba! integet

ve! felvirágozva! Le a folyamba! az utca közepére!

 

 

III

Cari Solomon! Veled vagyok a Sárga Házban

ahol te őrültebb vagy mint én vagyok

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol különösen érezheted magad

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol anyám árnyát utánozod

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol megölted tizenkét titkárodat

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol nevetsz ezen a láthatatlan nevetnivalón

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol nagy írók vagyunk ugyanazon a rettenetes írógépen

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol állapotod válságosra fordult és közölte a rádió

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol a szellem képességei nem fogadják már be az érzékeny ész

férgeit

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol az utcai aggszüzek melléből készült teát iszod

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol ütöd-vered ápolónőidnek a bronxi vén kurváknak a testét

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol visítozol a kényszerzubbonyban hogy elveszítetted a pokol

aktuális pingpongjátszmáját

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol püfölöd a kataton zongorát a lélek ártatlan és halhatatlan és

sohasem pusztulhat el istentelen egy felfegyverzett tébolydában

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol hetvenhét sokk sem téríti vissza lelkedet az űrt keresztező

zarándokútjáról porhüvelyébe

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol elmebajod doktorait vádolod és héber szocialista forradalmat

tervezel a fasiszta nemzeti Golgota ellen

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol szét akarod hasítani Long Island mennyboltjait és fel akarod

támasztani eleven emberi Jézusodat az emberfeletti sírból

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol huszonötezer őrült bajtársad énekli egyszerre az Internacionálé

utolsó szakaszait

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol ágytakarónk alatt átöleljük az Egyesült Államokat és összecsó

koljuk az Egyesült Államokat aki egész éjszaka köhög és nem hagy

aludni minket

 

veled vagyok a Sárga Házban

ahol áramütötten ébredünk a kómából a tetők fölött úszó üvöltésére

önnön lelkünk repülőgépeinek mert eljöttek ők hogy lehajítsák

angyali bombáikat a kórház bevilágítja önmagát a képzelt falak

ledőlnek ó sovány seregek fussatok kifelé ó csillag-flitterű sokkjai

a könyörületnek az örökkévaló háború elérkezett ó győzelem fe

lejtsd el alsóneműidet szabadok vagyunk

 

veled vagyok a Sárga Házban

álmaimban egy tengeri utazástól csöpögve jössz Amerikán át a

műúton könnyek közt kunyhóm ajtajáig a Nyugati Éjszakában



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.terebess.hu

minimap