Ginsberg, Allen: Üvöltés (Howl Magyar nyelven)
Howl (Angol)For Carl Solomon I I saw the best minds of my generation destroyed by madness, starving hysterical naked, dragging themselves through the negro streets at dawn looking for an angry fix, angelheaded hipsters burning for the ancient heavenly connection to the starry dynamo in the machin- ery of night, who poverty and tatters and hollow-eyed and high sat up smoking in the supernatural darkness of cold-water flats floating across the tops of cities contemplating jazz, who bared their brains to Heaven under the El and saw Mohammedan angels staggering on tene- ment roofs illuminated, who passed through universities with radiant cool eyes hallucinating Arkansas and Blake-light tragedy among the scholars of war, who were expelled from the academies for crazy & publishing obscene odes on the windows of the skull, who cowered in unshaven rooms in underwear, burn- ing their money in wastebaskets and listening to the Terror through the wall, who got busted in their pubic beards returning through Laredo with a belt of marijuana for New York, who ate fire in paint hotels or drank turpentine in Paradise Alley, death, or purgatoried their torsos night after night with dreams, with drugs, with waking nightmares, al- cohol and cock and endless balls, incomparable blind; streets of shuddering cloud and lightning in the mind leaping toward poles of Canada & Paterson, illuminating all the mo- tionless world of Time between, Peyote solidities of halls, backyard green tree cemetery dawns, wine drunkenness over the rooftops, storefront boroughs of teahead joyride neon blinking traffic light, sun and moon and tree vibrations in the roaring winter dusks of Brook- lyn, ashcan rantings and kind king light of mind, who chained themselves to subways for the endless ride from Battery to holy Bronx on benzedrine until the noise of wheels and children brought them down shuddering mouth-wracked and battered bleak of brain all drained of brilliance in the drear light of Zoo, who sank all night in submarine light of Bickford's floated out and sat through the stale beer after noon in desolate Fugazzi's, listening to the crack of doom on the hydrogen jukebox, who talked continuously seventy hours from park to pad to bar to Bellevue to museum to the Brook- lyn Bridge, lost battalion of platonic conversationalists jumping down the stoops off fire escapes off windowsills off Empire State out of the moon, yacketayakking screaming vomiting whispering facts and memories and anecdotes and eyeball kicks and shocks of hospitals and jails and wars, whole intellects disgorged in total recall for seven days and nights with brilliant eyes, meat for the Synagogue cast on the pavement, who vanished into nowhere Zen New Jersey leaving a trail of ambiguous picture postcards of Atlantic City Hall, suffering Eastern sweats and Tangerian bone-grind- ings and migraines of China under junk-with- drawal in Newark's bleak furnished room, who wandered around and around at midnight in the railroad yard wondering where to go, and went, leaving no broken hearts, who lit cigarettes in boxcars boxcars boxcars racketing through snow toward lonesome farms in grand- father night, who studied Plotinus Poe St. John of the Cross telep- athy and bop kabbalah because the cosmos in- stinctively vibrated at their feet in Kansas, who loned it through the streets of Idaho seeking vis- ionary indian angels who were visionary indian angels, who thought they were only mad when Baltimore gleamed in supernatural ecstasy, who jumped in limousines with the Chinaman of Okla- homa on the impulse of winter midnight street light smalltown rain, who lounged hungry and lonesome through Houston seeking jazz or sex or soup, and followed the brilliant Spaniard to converse about America and Eternity, a hopeless task, and so took ship to Africa, who disappeared into the volcanoes of Mexico leaving behind nothing but the shadow of dungarees and the lava and ash of poetry scattered in fire place Chicago, who reappeared on the West Coast investigating the F.B.I. in beards and shorts with big pacifist eyes sexy in their dark skin passing out incom- prehensible leaflets, who burned cigarette holes in their arms protesting the narcotic tobacco haze of Capitalism, who distributed Supercommunist pamphlets in Union Square weeping and undressing while the sirens of Los Alamos wailed them down, and wailed down Wall, and the Staten Island ferry also wailed, who broke down crying in white gymnasiums naked and trembling before the machinery of other skeletons, who bit detectives in the neck and shrieked with delight in policecars for committing no crime but their own wild cooking pederasty and intoxication, who howled on their knees in the subway and were dragged off the roof waving genitals and manu- scripts, who let themselves be fucked in the ass by saintly motorcyclists, and screamed with joy, who blew and were blown by those human seraphim, the sailors, caresses of Atlantic and Caribbean love, who balled in the morning in the evenings in rose gardens and the grass of public parks and cemeteries scattering their semen freely to whomever come who may, who hiccuped endlessly trying to giggle but wound up with a sob behind a partition in a Turkish Bath when the blond & naked angel came to pierce them with a sword, who lost their loveboys to the three old shrews of fate the one eyed shrew of the heterosexual dollar the one eyed shrew that winks out of the womb and the one eyed shrew that does nothing but sit on her ass and snip the intellectual golden threads of the craftsman's loom, who copulated ecstatic and insatiate with a bottle of beer a sweetheart a package of cigarettes a can- dle and fell off the bed, and continued along the floor and down the hall and ended fainting on the wall with a vision of ultimate cunt and come eluding the last gyzym of consciousness, who sweetened the snatches of a million girls trembling in the sunset, and were red eyed in the morning but prepared to sweeten the snatch of the sun rise, flashing buttocks under barns and naked in the lake, who went out whoring through Colorado in myriad stolen night-cars, N.C., secret hero of these poems, cocksman and Adonis of Denver-joy to the memory of his innumerable lays of girls in empty lots & diner backyards, moviehouses' rickety rows, on mountaintops in caves or with gaunt waitresses in familiar roadside lonely pet- ticoat upliftings & especially secret gas-station solipsisms of johns, & hometown alleys too, who faded out in vast sordid movies, were shifted in dreams, woke on a sudden Manhattan, and picked themselves up out of basements hung over with heartless Tokay and horrors of Third Avenue iron dreams & stumbled to unemploy- ment offices, who walked all night with their shoes full of blood on the snowbank docks waiting for a door in the East River to open to a room full of steamheat and opium, who created great suicidal dramas on the apartment cliff-banks of the Hudson under the wartime blue floodlight of the moon & their heads shall be crowned with laurel in oblivion, who ate the lamb stew of the imagination or digested the crab at the muddy bottom of the rivers of Bowery, who wept at the romance of the streets with their pushcarts full of onions and bad music, who sat in boxes breathing in the darkness under the bridge, and rose up to build harpsichords in their lofts, who coughed on the sixth floor of Harlem crowned with flame under the tubercular sky surrounded by orange crates of theology, who scribbled all night rocking and rolling over lofty incantations which in the yellow morning were stanzas of gibberish, who cooked rotten animals lung heart feet tail borsht & tortillas dreaming of the pure vegetable kingdom, who plunged themselves under meat trucks looking for an egg, who threw their watches off the roof to cast their ballot for Eternity outside of Time, & alarm clocks fell on their heads every day for the next decade, who cut their wrists three times successively unsuccess- fully, gave up and were forced to open antique stores where they thought they were growing old and cried, who were burned alive in their innocent flannel suits on Madison Avenue amid blasts of leaden verse & the tanked-up clatter of the iron regiments of fashion & the nitroglycerine shrieks of the fairies of advertising & the mustard gas of sinis- ter intelligent editors, or were run down by the drunken taxicabs of Absolute Reality, who jumped off the Brooklyn Bridge this actually hap- pened and walked away unknown and forgotten into the ghostly daze of Chinatown soup alley ways & firetrucks, not even one free beer, who sang out of their windows in despair, fell out of the subway window, jumped in the filthy Pas- saic, leaped on negroes, cried all over the street, danced on broken wineglasses barefoot smashed phonograph records of nostalgic European 1930s German jazz finished the whiskey and threw up groaning into the bloody toilet, moans in their ears and the blast of colossal steam whistles, who barreled down the highways of the past journeying to each other's hotrod-Golgotha jail-solitude watch or Birmingham jazz incarnation, who drove crosscountry seventytwo hours to find out if I had a vision or you had a vision or he had a vision to find out Eternity, who journeyed to Denver, who died in Denver, who came back to Denver & waited in vain, who watched over Denver & brooded & loned in Denver and finally went away to find out the Time, & now Denver is lonesome for her heroes, who fell on their knees in hopeless cathedrals praying for each other's salvation and light and breasts, until the soul illuminated its hair for a second, who crashed through their minds in jail waiting for impossible criminals with golden heads and the charm of reality in their hearts who sang sweet blues to Alcatraz, who retired to Mexico to cultivate a habit, or Rocky Mount to tender Buddha or Tangiers to boys or Southern Pacific to the black locomotive or Harvard to Narcissus to Woodlawn to the daisychain or grave, who demanded sanity trials accusing the radio of hyp notism & were left with their insanity & their hands & a hung jury, who threw potato salad at CCNY lecturers on Dadaism and subsequently presented themselves on the granite steps of the madhouse with shaven heads and harlequin speech of suicide, demanding in- stantaneous lobotomy, and who were given instead the concrete void of insulin Metrazol electricity hydrotherapy psycho- therapy occupational therapy pingpong & amnesia, who in humorless protest overturned only one symbolic pingpong table, resting briefly in catatonia, returning years later truly bald except for a wig of blood, and tears and fingers, to the visible mad man doom of the wards of the madtowns of the East, Pilgrim State's Rockland's and Greystone's foetid halls, bickering with the echoes of the soul, rock- ing and rolling in the midnight solitude-bench dolmen-realms of love, dream of life a night- mare, bodies turned to stone as heavy as the moon, with mother finally ******, and the last fantastic book flung out of the tenement window, and the last door closed at 4. A.M. and the last telephone slammed at the wall in reply and the last fur- nished room emptied down to the last piece of mental furniture, a yellow paper rose twisted on a wire hanger in the closet, and even that imaginary, nothing but a hopeful little bit of hallucination ah, Carl, while you are not safe I am not safe, and now you're really in the total animal soup of time and who therefore ran through the icy streets obsessed with a sudden flash of the alchemy of the use of the ellipse the catalog the meter & the vibrat- ing plane, who dreamt and made incarnate gaps in Time & Space through images juxtaposed, and trapped the archangel of the soul between 2 visual images and joined the elemental verbs and set the noun and dash of consciousness together jumping with sensation of Pater Omnipotens Aeterna Deus to recreate the syntax and measure of poor human prose and stand before you speechless and intel- ligent and shaking with shame, rejected yet con- fessing out the soul to conform to the rhythm of thought in his naked and endless head, the madman bum and angel beat in Time, unknown, yet putting down here what might be left to say in time come after death, and rose reincarnate in the ghostly clothes of jazz in the goldhorn shadow of the band and blew the suffering of America's naked mind for love into an eli eli lamma lamma sabacthani saxophone cry that shivered the cities down to the last radio with the absolute heart of the poem of life butchered out of their own bodies good to eat a thousand years.
II
What sphinx of cement and aluminum bashed open their skulls and ate up their brains and imagi- nation? Moloch! Solitude! Filth! Ugliness! Ashcans and unob tainable dollars! Children screaming under the stairways! Boys sobbing in armies! Old men weeping in the parks! Moloch! Moloch! Nightmare of Moloch! Moloch the loveless! Mental Moloch! Moloch the heavy judger of men! Moloch the incomprehensible prison! Moloch the crossbone soulless jailhouse and Congress of sorrows! Moloch whose buildings are judgment! Moloch the vast stone of war! Moloch the stun- ned governments! Moloch whose mind is pure machinery! Moloch whose blood is running money! Moloch whose fingers are ten armies! Moloch whose breast is a canni- bal dynamo! Moloch whose ear is a smoking tomb! Moloch whose eyes are a thousand blind windows! Moloch whose skyscrapers stand in the long streets like endless Jehovahs! Moloch whose fac- tories dream and croak in the fog! Moloch whose smokestacks and antennae crown the cities! Moloch whose love is endless oil and stone! Moloch whose soul is electricity and banks! Moloch whose poverty is the specter of genius! Moloch whose fate is a cloud of sexless hydrogen! Moloch whose name is the Mind! Moloch in whom I sit lonely! Moloch in whom I dream Angels! Crazy in Moloch! Cocksucker in Moloch! Lacklove and manless in Moloch! Moloch who entered my soul early! Moloch in whom I am a consciousness without a body! Moloch who frightened me out of my natural ecstasy! Moloch whom I abandon! Wake up in Moloch! Light streaming out of the sky! Moloch! Moloch! Robot apartments! invisible suburbs! skeleton treasuries! blind capitals! demonic industries! spectral nations! invincible mad houses! granite cocks! monstrous bombs! They broke their backs lifting Moloch to Heaven! Pave- ments, trees, radios, tons! lifting the city to Heaven which exists and is everywhere about us! Visions! omens! hallucinations! miracles! ecstasies! gone down the American river! Dreams! adorations! illuminations! religions! the whole boatload of sensitive bullshit! Breakthroughs! over the river! flips and crucifixions! gone down the flood! Highs! Epiphanies! De- spairs! Ten years' animal screams and suicides! Minds! New loves! Mad generation! down on the rocks of Time! Real holy laughter in the river! They saw it all! the wild eyes! the holy yells! They bade farewell! They jumped off the roof! to solitude! waving! carrying flowers! Down to the river! into the street!
III
Carl Solomon! I'm with you in Rockland where you're madder than I am I'm with you in Rockland where you must feel very strange I'm with you in Rockland where you imitate the shade of my mother I'm with you in Rockland where you've murdered your twelve secretaries I'm with you in Rockland where you laugh at this invisible humor I'm with you in Rockland where we are great writers on the same dreadful typewriter I'm with you in Rockland where your condition has become serious and is reported on the radio I'm with you in Rockland where the faculties of the skull no longer admit the worms of the senses I'm with you in Rockland where you drink the tea of the breasts of the spinsters of Utica I'm with you in Rockland where you pun on the bodies of your nurses the harpies of the Bronx I'm with you in Rockland where you scream in a straightjacket that you're losing the game of the actual pingpong of the abyss I'm with you in Rockland where you bang on the catatonic piano the soul is innocent and immortal it should never die ungodly in an armed madhouse I'm with you in Rockland where fifty more shocks will never return your soul to its body again from its pilgrimage to a cross in the void I'm with you in Rockland where you accuse your doctors of insanity and plot the Hebrew socialist revolution against the fascist national Golgotha I'm with you in Rockland where you will split the heavens of Long Island and resurrect your living human Jesus from the superhuman tomb I'm with you in Rockland where there are twenty-five-thousand mad com- rades all together singing the final stanzas of the Internationale I'm with you in Rockland where we hug and kiss the United States under our bedsheets the United States that coughs all night and won't let us sleep I'm with you in Rockland where we wake up electrified out of the coma by our own souls' airplanes roaring over the roof they've come to drop angelic bombs the hospital illuminates itself imaginary walls col- lapse O skinny legions run outside O starry spangled shock of mercy the eternal war is here O victory forget your underwear we're free I'm with you in Rockland in my dreams you walk dripping from a sea- journey on the highway across America in tears to the door of my cottage in the Western night
|
Üvöltés (Magyar)Carl Solomonért
I Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban, hisztérikusan lemeztelenedett éhezőket,
a néger utcákon vonszolva magukat hajnalban egy mérges belövés tűjét áhítozva
angyalfejű hipstereket égve az éjszaka gépezetében a csillagos dinamóhoz fűződő hajdani égi kapcsolatért,
kik nyomorúság és rongyok és üres tekintetű, intelligens pofájú cigarettá zás a lassú dzsessz városainak csúcsain átlebegő hidegfolyóvizes lakások természetfölötti sötétjében,
kik lemeztelenítették agyvelejüket az Ég előtt a Földfeletti alatt és megvi lágosult lélekkel mohamedán angyalokat láttak a bérházak tetején tántorogni,
kik hideget sugárzó szemekkel járták végig az egyetemeket, Arkansast és Blake-fényű tragédiát hallucináltak a háború tudósai között,
kiket kirúgtak az akadémiákról, mert bediliztek és obszcén ódákat közöl tek a hirdetőtáblák üres ablakain,
kik trikóban és gatyában kuporogtak a borotválatlan szobában, papírkosár ban égetve el pénzüket és figyelve a falon keresztül áradó Terrorra,
kiket tökön rúgtak mikor Laredón át New Yorkba igyekeztek vissza egy adag marihuánával,
kik tüzet kajáltak a betintázott szállodákban vagy terpentint piáltak Paradise Alleyben, halált, vagy tisztítótűzként égették törzsüket minden éjszaka
álmokkal gyógyszerekkel és ébredő lidércnyomással, alkohol és faszesz és a végtelen bulizás,
hasonlíthatatlan zsákutcái az elmében borzongó felhőnek és villámok továbbsuhanva Kanada és Paterson pólusai felé, bevilágítva a köz beeső Idő egész mozdulatlan világát,
meszkalin tömörségű hodályok, zöld fa a hátsó udvaron temetői hajnala, boros részegség a háztetők fölött, beszíva repesztés neont hunyorgó közlekedési lámpáinak kiratkatsor falvai, nap és hold és fák rezgése Brooklyn üvöltő téli sötétjében, hőbörgő kukák dörgése és kedves királyi fénye az észnek,
kik a benzedrinnel láncolták magukat a földalattihoz örökös rohanásra a Batterytől a szent Bronxig, míg a kerekek és a gyerekek zaja le nem szállította őket reszketeg bedőlt szájboltozattal roncsolt üres aggyal, melyből minden nagyszerűség elpárolgott az állatkert rémes fényé ben,
kik minden éjszaka a Bickford büféből kisugárzó tengerfenéki fénybe süllyedtek el és végigülték az állott sör délutánt egy vigasztalan Fugazziból figyelve a balsors reccsenéseit a hidrogén wurlitzerben,
kik hetven órán keresztül pofáztak egyfolytában parktól kégliig kocsmától a Bellevue-ig múzeumtól a brooklyni hídig,
letűnt serege a platonikus társalkodóknak vészkijáratok lépcsőfokairól ablakpárkányokról az Empire State Buildingről a holdról a mélybe ugorva,
karattyolva visítozva okádva suttogva tényeket emlékeket és vicceket és arcátlan pletykákat és kórházak és börtönök és háborúk sokkjait,
teljes intellektusok fénylő szemekkel kiáradva hét nap és hét éjszaka maradéktalan visszaidézésében, hús a Zsinagógának a kövezetre vetve,
kik lekoptak a seholsincs Zen-hitű New Jerseybe és zavaros képes levelező lapok csíkjait húzták maguk után Atlantic City Városi Hivatalától,
elszenvedve a Keleti verítéket a tangeri csont-zenét a kínai migrént kábí tószer-elvonókúrán Newark kopár bútorozott szobájában,
kik körbe-körbe járkáltak éjfélkor a vasút mentén töprengve merre men jenek és elmentek és nem hullatott könnyet utánuk a kutya se,
kik cigarettára gyújtottak a marhavagonokban a marhavagonokban a mar havagonokban zötyögve
a havon át a nagyapa éjszakában a magányos farmok felé,
kik Plotinust Poe-t Keresztes Szent Jánost telepátiát és bibáb kabalát tanultak mert a Kozmosz ösztönösen vibrált a lábuk előtt Kansasben,
kik magukban battyogtak végig Idaho utcáin vizionárius indián angyalokat keresve kik vizionárius indián angyalok,
kik azt hitték hogy csak egyszerűen becsavarodtak mikor Baltimore termé szetfeletti eksztázisban ragyogott,
kik a téli éjfél utcalámpák kisvárosi esőjének ösztönzésére limuzinokba ugráltak Oklahoma kínaijával,
kik éhesen és magányosan csavarogták végig Houstont dzsessz vagy egy jó kúrás vagy fű után szimatolva és követték a ragyogó Spanyolt hogy társalogjanak vele Amerikáról és az örökkévalóságról, reménytelen ügy, így aztán elhajóztak Afrikába,
kik leléptek Mexico vulkánjaiba nem hagyva maguk után mást csak overall juk árnyékát meg a költészet láváját és hamuját Chicago kohójában,
kik a Nyugati Parton kerültek elő lenyomozva az FBI-t shortban szakállasan nagy pacifista szemekkel sötét bőrükben erős erotikával felfoghatat lan röpiratokat osztogatva,
kik cigarettával égettek lukat a karjukba tiltakozásul a Kapitalizmus narko tikus dohányködje ellen
kik szuperkommunista brosúrákat osztogattak az Union Square-en zokog va és levetkőzve míg Los Alamos szirénái lefújták őket és lefújták a Sing-Singet és a Staten Island-i komp is fújt
kik kiáltozva törtek le a fehér tornatermekben meztelenül és remegve más csontvázak gépezete előtt,
kik nyakon harapták a detektíveket és gyönyörködve visítoztak a rabomo bilokban nem elkövetett vétkeik miatt hanem önnön vad forrongó pederasztériájuk örömmámorában,
kik térdre rogyva üvöltöztek a földalattiban és farkukat meg kézirataikat lóbálták mikor lecipelték őket a tetőről,
kik szende motorbiciklistákkal baszatták seggbe magukat és sikoltoztak a gyönyörtől,
kik szoptak és akiket leszoptak a tengerészek ezek az emberi szeráfok atlanti óceáni és déltengeri tapizások közben,
kik zsebhokiztak reggel és este a rózsalugasokban a parkok meg a temetők füvében bőségesen telefröcskölve ondóval bárkit, aki a szemük elé került,
kik röhögni próbáltak de csak csuklottak szüntelenül és a zokogásig ingerelték magukat a Török Fürdő válaszfala mögött mikor a szőke és meztelen angyal megérkezett hogy szétszabdalja őket a kardjával,
kik odadobták fiúikat a sors három hárpiájának az egyik félszemű hárpia a heteroszexuális dollár a másik félszemű hárpia kipislog az anya- méhből a harmadik félszemű hárpia nem csinál semmit csak ül a seggén és elnyisszantja a szellem aranyszálait a kézműves szövő székén,
kik eksztatikusan és telhetetlenül párzottak egy üveg sörrel egy nővel egy pakli cigarettával egy gyertyával és leestek az ágyról és tovább folytatták a padlón egészen le a lépcsőfordulóig és elájultak a falnak dőlve az utolsó picsa látomásával és kilőtték a tudat utolsó csöpp gecijét is,
kik nyelvükkel édesgették a napnyugtakor milliószám remegő lány mere dő pöckét és begyulladt szemmel ébredtek készen arra hogy nyel vükkel édesgessék a fölkelő napot is, mely meztelen seggeket villant a tóban és seggeket a csűrök alján,
ki kurválkodva ment végig Coloradón a lopott szemeteskocsik miriádjá ban, N. C., e költemény titkos hőse, Denver bikája és Adonisa - öröm az emlékezetnek a megszámlálhatatlan sok lány akit lefektetett az üres grundokon a vendéglők udvarán a mozik ócska széksoraiban a hegycsúcsokon a barlangokban vagy sovány pincérlányokkal az ismerős útszélen a szomorú alsószoknyaemelgetések és különös képpen az árnyékszékek titkos benzinkút szolipszizmusa, valamint a szülővárosi sikátoroké,
kik elájultak a hatalmas mocskos mozikban átváltoztak álmaikban felriad tak a hirtelen Manhattanre és összekaparták magukat a szívtelen toka jitól másnaposan az alagsorokból és a Harmadik Avenue vas álmainak borzalmaiból és belebotlottak a Munkanélküli Nyilvántartókba, kik egész éjjel vérrel teli cipőikben járkáltak a hóbucka dokkokon és egy gőzzel és ópiummal teli szobába nyíló ajtóra vártak East Riverben, kik nagy öngyilkossági jeleneteket rendeztek a Hudson sziklapadjain berendezett lakosztályukban a hold háborús kék reflektorfénye alatt és fejüket babér koronázta a feledésben,
kik megzabálták a képzelet birkapörköltjét vagy rákot ettek Bowery folyói nak sáros fenekén,
kik hagymával és rossz zenével teli targoncáikkal elbőgték magukat az utca romantikáján,
kik a sötétben lihegve csücsültek a híd alatt összkomfortos láda-lakásuk ban és klavicsembalót kezdtek építeni,
kik lángokkal koronázva köhögtek Harlem hatodik emeletén a tuberkulo tikus ég alatt a teológia narancsrekeszeivel bekerítve,
kik egész éjjel firkálták csűrve és csavarva a sárga reggelben közönséges halandzsa-stancáknak tetsző varázsigéiket,
kik dögöt főztek tüdőt szívet lábat borscsot és tortillát és vegetariánus paradicsomról álmodoztak,
kik hússzállító autók alá merültek egy tojást keresve,
kik lehajították óráikat a tetőről hogy ezzel szavazzanak az Időn túli örökkévalóságra és nap nap után ébresztőórák estek a fejükre az elkövetkező évtizedben,
kik egymás után háromszor vágták fel ereiket sikertelenül, végül is hagyták a fenébe, régiségkereskedést nyitottak, ahol is azt hitték majd meg öregszenek, és bőgtek,
kik ártatlan flanellruháikban elevenen égtek el a Madison Square-en az ólmos vers repeszei és a divat vas ezredeinek csatarendbe verődött csattogása és a reklám tündéreinek nitroglicerin visítozása meg a baljóslatúan intelligens szerkesztők mustárgáza között, vagy az Ab szolút Realitás részeg taxijai gázolták halálra őket,
kik leugrottak a brooklyni hídról ahogy az valóban megesett és ismeretlenül és elfelejtve sétáltak el a Kínai Negyed síri fényében a kifőzések és a tűzoltókocsik között és még egy pofa sört se tudtak összetarhálni, kik kétségbeesve ordítottak ablakaikban, kiestek a földalatti ablakain, beugrottak a mocskos Passaicba, leugrottak a négerekre, végigbőg ték az utcát, összetört borosüvegeken táncoltak mezítláb, darabokra törték a nosztalgikus 1930-as európai német dzsessz gramofonleme zeit, kiitták a whiskyt és beleokádtak a véres vécébe, nyögések és óriási gőzkürtök széllökése a fülükben,
kik a múltak országútjain száguldottak neki egymás áramvonalas-golgotai börtön-virrasztásának vagy Birmingham-stílusú dzsessz átlényegü lésének,
kik hetvenkét órát autóztak árkon-bokron át hogy kitalálják nekem van-e látomásom vagy neked van-e látomásod vagy neki van-e látomása mely megfejti az Örökkévalóságot,
kik elutaztak Denverbe és kikészültek Denverben kik visszajöttek Denver be és hiába vártak kik virrasztottak Denver fölött és merengtek és darvadoztak Denverben és végül elmentek megfejteni az Időt és most Denver itt áll hősei nélkül,
kik térdre estek a reménytelen katedrálisokban egymás megváltásáért fényéért és melléért könyörögve, míg a lélek megvilágította egy másodpercre a kisujja körmét,
kik az agyukat repesztették szét a várakozásban hogy megjöjjenek a meséből az aranyfejű bűnözők szívükben a valóság bájával és édes bluesokat énekeljenek az Alcatrazhoz,
kik visszavonultak Mexikóba egy szokás rabjaként vagy a Sziklás Hegység gyöngéd Buddhájához bújtak vagy Tangerbe futottak a fiúikhoz vagy a Dél-Csendes-Óceáni fekete mozdonyán dübörögtek Har vardra Narcissushoz Woodlawn sírkertjébe a körbaszásba a sírba, kik elmeorvosi bizonylatokat követeltek hipnózissal vádolva a rádiót és magukra maradtak tébolyukkal a két markukkal meg egy határozat- lan esküdtszékkel,
kik krumplisalátával hajigálták meg a New York Városi Szabadiskola előadásain a DADÁ-ról értekező előadókat következésképp a dili ház gránit lépcsőin produkálták magukat borotvált fejjel és az ön gyilkosság paprikajancsi beszédével sürgős homloklebenyműtétet követelve és akiket ehelyett az inzulin konkrét ürességének metra solnak villanyáramnak hidroterápiának pszichoterápiának munka terápiának pingpongnak és amnéziának adtak,
kik kedvetlen tiltakozásképpen csak egy szimbolikus pingpongasztalt borí tottak fel sürgősen megbékélve a katatóniában,
és évekkel később visszatértek a könnyeket az ujjakat meg a vér parókáját leszámítva már valóban kopaszon Kelet Őrült városainak megpecsé telt végzetű osztályaira,
Pilgrim State, Rockland és Greystone magzatállapotú termeiben pörölve a lélek visszhangjával éjfélkor a magányos padok kőtartományaiban, az élet álma lidércnyomás, kővé vált testek, nehezek mint a hold, anyjukkal, ki végül .................. és hogy az utolsó fantasztikus könyvet kivágták a lakás ablakán és az utolsó ajtót bezárták hajnali négykor és az utolsó telefont falhoz vágták feleletképpen és az utolsó bútorozott szobából kirámolták a szellemi berendezést az utolsó darabig, egy sárga papírrózsa csavarodott a garderobe-fülkében egy drótfogasra,
de még ez is csak képzelődés, semmi más csak reményteljes töredéke a hallucinációnak, –
ó, Carl, míg te nem vagy biztonságban én sem vagyok biztonságban és te aztán nyakig vagy az Idő mérhetetlen állati löttyében, –
és ki ezért végigfutott a jeges utcákon az ellipszis a katalógus a méter és a rezgő sík alkímiájának hirtelen megvilágosodásától gyötörve,
ki megálmodta és megtestesítette az Idő és a Tér szakadékait egymás mellé helyezett metaforák által és tőrbe ejtette a lélek arkangyalát a két látható metafora közt és összekapcsolta az elemi igéket és melléje helyezte a főnevet meg a tudat gondolatjelét és kibújt a bőréből a Pater Omnipotens Aeterna Deus érzetével,
hogy újraalkossa a szegény emberi próza mértékét és szintaxisát és némán és intelligensen és szégyentől remegve áll most előtted, bukottan mégis lelkéből gyónva hogy összeegyeztesse mindezt a gondolat ritmusával meztelen és végtelen fejében,
az őrült csavargó és az angyali beatnik az Időben, ismeretlenül és mégis ideírva ami még elmondható a halál utáni időben,
és az újból megszületett rózsa a dzsessz kísérteties lepleiben az együttes aranyszarv árnyékában és fújták Amerika meztelen elméjének szen vedését a szerelemért egy éli éli lamma lamma sabaktáni szaxofon sivításába mely végigborzongatta a városokat az utolsó rádióig az élet versének önnön testükből kihasított abszolút és évezredekig jóízű szívével.
II Milyen cement és alumínium szfinx törte fel koponyáikat és falta fel agyvelejüket és képzeletüket?
Moloch! Magány! Szenny! Utálatosság! Szemétvödrök és elérhetetlen dol lárok! Gyerekek sikolya a felüljárók alatt! Fiúk zokogása a hadsere gekben! Öregemberek sírása a parkokban!
Moloch! Moloch! Moloch lidércnyomása! Moloch, a szeretetlen! Szellemi
Moloch! Moloch, az ember kemény bírája!
Moloch, az érthetetlen börtön! Moloch, a halálfejes lélektelen fegyház és a keservek kongresszusa! Moloch, kinek épületei ítéletek! Mo loch, a háború hatalmas sziklája! Moloch, a meghülyült kormá nyok!
Moloch, kinek agya csak gépezet! Moloch, kinek pénz folyik az ereiben!
Moloch, kinek tíz ujja tíz hadsereg! Moloch, kinek melle emberevő dinamó! Moloch, kinek füle füstölgő temető!
Moloch, kinek szeme ezer megvakult ablak! Moloch, kinek felhőkarcolói mint végtelen Jehovák állnak a hosszú utcákon! Moloch, kinek gyárai álmodnak és hörögnek a ködben! Moloch, kinek kéményei és an tennái megkoronázzák a városokat!
Moloch, kinek szerelme végtelen kő és olaj! Moloch, kinek lelke elektro mosság és bankok! Moloch, kinek szegénysége a lángelme kísértete! Moloch, kinek végzete a semlegesnemű hidrogén felhője! Moloch, kinek neve Ész!
Moloch, kiben magányosan ülök! Moloch, kiben angyalokat álmodok! Őrült a Molochban! Faszszopó a Molochban! Szeretetlen és férfiatlan a Molochban!
Moloch, ki korán behatolt a lelkembe! Moloch, kiben testetlen tudat vagyok! Moloch, ki kiűzött a természetes elragadtatásból! Moloch, kinek odavetettek! Ébredj a Molochban! Égből kiáradó fény!
Moloch, Moloch! Hipermodern lakások! láthatatlan külvárosok! csontváz kincstárak! megvakult fővárosok! démoni ipartelepek! kísérteties népek! legyőzhetetlen tébolydák! gránit farkak! monstruózus bom- bák!
Inukszakadtáig emelik a Molochot az égig! Járdák, fák, rádiók, tonnák! a várost emelik az égig, mely létezik és mindenütt fölénk terül!
Víziók! előjelek! hallucinációk! csodák elragadtatások! elmerülve az Ame rikai Folyóban!
Álmok! imádatok! megvilágosodások! vallások! az érzékeny hülyeség egész hajórakománya! Áttörések! a folyón túl! flippek és keresztre feszítések! elmerülve az áradatban! Magaslatok! Szent Menyegzők! Kétségbeesések! Tíz év állati sikolyai és öngyilkosságai! Elmék! Új szerelmek! Őrült nemzedék! le az Idő szikláiról!
Valóságos szent nevetés a folyamban! Mind látták! a vad szemek! a szent ordítások! Búcsút intettek! Leugrottak a tetőről! a magányba! integet ve! felvirágozva! Le a folyamba! az utca közepére!
III Cari Solomon! Veled vagyok a Sárga Házban ahol te őrültebb vagy mint én vagyok
veled vagyok a Sárga Házban ahol különösen érezheted magad
veled vagyok a Sárga Házban ahol anyám árnyát utánozod
veled vagyok a Sárga Házban ahol megölted tizenkét titkárodat
veled vagyok a Sárga Házban ahol nevetsz ezen a láthatatlan nevetnivalón
veled vagyok a Sárga Házban ahol nagy írók vagyunk ugyanazon a rettenetes írógépen
veled vagyok a Sárga Házban ahol állapotod válságosra fordult és közölte a rádió
veled vagyok a Sárga Házban ahol a szellem képességei nem fogadják már be az érzékeny ész férgeit
veled vagyok a Sárga Házban ahol az utcai aggszüzek melléből készült teát iszod
veled vagyok a Sárga Házban ahol ütöd-vered ápolónőidnek a bronxi vén kurváknak a testét
veled vagyok a Sárga Házban ahol visítozol a kényszerzubbonyban hogy elveszítetted a pokol aktuális pingpongjátszmáját
veled vagyok a Sárga Házban ahol püfölöd a kataton zongorát a lélek ártatlan és halhatatlan és sohasem pusztulhat el istentelen egy felfegyverzett tébolydában
veled vagyok a Sárga Házban ahol hetvenhét sokk sem téríti vissza lelkedet az űrt keresztező zarándokútjáról porhüvelyébe
veled vagyok a Sárga Házban ahol elmebajod doktorait vádolod és héber szocialista forradalmat tervezel a fasiszta nemzeti Golgota ellen
veled vagyok a Sárga Házban ahol szét akarod hasítani Long Island mennyboltjait és fel akarod támasztani eleven emberi Jézusodat az emberfeletti sírból
veled vagyok a Sárga Házban ahol huszonötezer őrült bajtársad énekli egyszerre az Internacionálé utolsó szakaszait
veled vagyok a Sárga Házban ahol ágytakarónk alatt átöleljük az Egyesült Államokat és összecsó koljuk az Egyesült Államokat aki egész éjszaka köhög és nem hagy aludni minket
veled vagyok a Sárga Házban ahol áramütötten ébredünk a kómából a tetők fölött úszó üvöltésére önnön lelkünk repülőgépeinek mert eljöttek ők hogy lehajítsák angyali bombáikat a kórház bevilágítja önmagát a képzelt falak ledőlnek ó sovány seregek fussatok kifelé ó csillag-flitterű sokkjai a könyörületnek az örökkévaló háború elérkezett ó győzelem fe lejtsd el alsóneműidet szabadok vagyunk
veled vagyok a Sárga Házban álmaimban egy tengeri utazástól csöpögve jössz Amerikán át a műúton könnyek közt kunyhóm ajtajáig a Nyugati Éjszakában
|