Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Glück, Louise: Celestial Music

Glück, Louise portréja

Celestial Music (Angol)

I have a friend who still believes in heaven.

Not a stupid person, yet with all she knows, she literally talks to God.

She thinks someone listens in heaven.

On earth she's unusually competent.

Brave too, able to face unpleasantness.

 

We found a caterpillar dying in the dirt, greedy ants crawling over it.

I'm always moved by disaster, always eager to oppose vitality

But timid also, quick to shut my eyes.

Whereas my friend was able to watch, to let events play out

According to nature. For my sake she intervened

Brushing a few ants off the torn thing, and set it down

Across the road.

 

My friend says I shut my eyes to God, that nothing else explains

My aversion to reality. She says I'm like the child who

Buries her head in the pillow

So as not to see, the child who tells herself

That light causes sadness-

My friend is like the mother. Patient, urging me

To wake up an adult like herself, a courageous person-

 

In my dreams, my friend reproaches me. We're walking

On the same road, except it's winter now;

She's telling me that when you love the world you hear celestial music:

Look up, she says. When I look up, nothing.

Only clouds, snow, a white business in the trees

Like brides leaping to a great height-

Then I'm afraid for her; I see her

Caught in a net deliberately cast over the earth-

 

In reality, we sit by the side of the road, watching the sun set;

From time to time, the silence pierced by a birdcall.

It's this moment we're trying to explain, the fact

That we're at ease with death, with solitude.

My friend draws a circle in the dirt; inside, the caterpillar doesn't move.

She's always trying to make something whole, something beautiful, an image

Capable of life apart from her.

We're very quiet. It's peaceful sitting here, not speaking, The composition

Fixed, the road turning suddenly dark, the air

Going cool, here and there the rocks shining and glittering-

It's this stillness we both love.

The love of form is a love of endings



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Mennyei muzsika (Magyar)

Egy barátnőm még mindig hisz a mennyországban.

Nem egy buta nő, mégis a nagy okossággal, Istenhez beszél.

Azt hiszi valaki hallgat rá odafenn.

Itt a földön szerfelett belevaló.

Bátor is, könnyen elvisel kellemetlenségeket.

 

Haldokló hernyót találtunk a földön, mohó hangyák mászták.

Mindig meghatnak a csapások, szembeszállni készen állok

De félek is, hamar szemet húnyok.

Ámbár a barátnőm könnyűnek találja, hogy a dolgok

természetük szerint folynak. Értem azonban

Néhány hangyát leseperve róla, letette

Az út túlsó oldalán.

 

Azt mondja, hogy behúnyom a szemem Istenhez, más nem

Magyarázza vakságom. Azt mondja, mint egy gyermek

Aki fejét a párnájába fúrja, hogy ne lássa

a gyermeket, aki azt képzeli, hogy a fény

Szomorít, olyan vagyok.

A barátnőm mint egy ősanya. Arra bíztat

Ébredjek felnőve mint ő, legyek egy bátor személy-

 

Álmomban korhol a barátnőm. Sétálunk

Ugyanazon az úton, csakhogy tél van már;

Azt mondja amikor a világot szereted mennyei muzsikát hallassz:

Nézz fel, mondja. Amikor megteszem, semmi.

Csak fellegek, hó, fehér ügyek a fákon

Mint menyasszonyok a magasba szökkenve-

S akkor félek érte, látom

A világ köré feszített hálóba akadva-

 

Igaziból az út szélén ülünk, s a naplementét nézzük;

Néha a csendet madárfütty szúrja át.

Ebben a pillanatban próbáljuk megmagyarázni,

Hogy kibékültünk a halállal, egyedülléttel.

A barátnőm kört rajzol a porba, benne, a hernyó nem mozdul.

Mindig próbál dolgokat egésszé tenni, valami szépet, egy képet

Alkotni, ami magától élni képes.

Nagy csend van. Békés dolog így szótlanul ülni. A kompozíció

Lezárva, az út hírtelen sötétbe borul, a levegő

Lehűl, itt-ott a kövek megcsillannnak-

A mozdulatlanságot szeretjük mindketten.

A forma imádata a befejezés szeretete. 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.fullextra.hu

minimap