Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Graves, Robert: 1805 (1805 Magyar nyelven)

Graves, Robert portréja

1805 (Angol)

At Viscount Nelson’s lavish funeral,
While the mob milled and yelled about St Paul’s,
A General chatted with an Admiral:

“One of your colleagues, Sir, remarked today
That Nelson’s exit, though to be lamented,
Falls not inopportunely, in it’s way”

“He was a thorn in our flesh’, came the reply-
‘The mot bird-witted, unaccountable,
Odd little runt that ever I did spy”.

“One arm, one peeper, vain as Pretty Poll,
A meddler too, in foreign politics
And gave his heart in pawn to a plain moll.

“He would dare lecture us Sea Lords, and then
Would treat his ratings as though men of honour
And play leap-frog with his midshipmen!

We tried to box him down, but up he popped,
And when he banged Napoleon on the Nile
Became too much the hero to be dropped.

“You’ve heard that Copenhagen ‘blind eye’ story?
We’d tied him to Nurse Parker’s apron- strings-
By G-d, he snipped them through and snatched the glory!”

“Yet”, cried the General, ‘sic-and-twenty sail
Captured or sunk by him off Trafalgar-
That writes a handsome finis to the tale”

“Handsome enough. The seas are England’s now.
That fellow’s foibles need no longer plague us
He died most creditably, I’ll allow.”

“And Sir, the secret of his victories?”
“By his unServicelike, familiar ways, Sir,
He made the whole Fleet love him, damn his eyes!”



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

1805 (Magyar)

Parádés temetésén Nelson úrnak,
Míg üvölt a nép a Szent Pál körül,
Egy Tábornok s Tengernagy összesúgnak:

„Egy kollégája, Sir, ma megjegyezte,
Hogy Nelson távozása, bár lesújtó,
A legjobb órában következett be."

„Szemünkben szálka volt - felel a másik -,
A legtyúkeszűbb, legszeszélyesebb
Kis méregzsák, aki valaha járt itt.

Fél karu, fél szemű, Tök Mári díszben,
Egy kontár, mármint külpolitikusnak,
Akit egy lotyóval vert meg az isten.

Oktatni is mert minket, Lordokat,
Tisztjeit viszont hercegszámba vette
S kadétokkal ugrott bakot sokat.

Lecsaptuk, fölkelt, nem bírt vele ez sem,
S hogy eltángálta még Napóleont is,
Túl nagy hős lett, hogy ejteni lehessen.

Hallotta a koppenhágai hírt?
Parker Anyó köténykéjébe raktuk;
Kivágta magát, onnan!, s győzni bírt!"*

S a Tábornok: „Huszonhat gyors hajó,
Trafalgárnál ennyit küldött pokolra -
Minden jó, uram, ha a vége jó."

„Csinos kis vég. Angliáé a tenger.
És többé nem bosszant ez a szamár.
Nemesen halt meg, mint egy úriember."

„De folyton csak győzött, Sir; hogy tehette?"
„Szabályzatellenes, köznapi lényét
A Flotta, Sir, a francba is, szerette!"

 
*Sir Hyde Parker admirális, a koppenhágai ütközet főparancsnoka, akinek zászlójelzését semmibe véve győzött Nelson: a vak félszeme elé tartotta a  távcsövet, bogy ne kelljen a jelzést észrevennie. (A fordító)



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaO. O.

minimap