Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Greene, Robert: A bűnbánat millióján vásárolt garasnyi ész (részlet) (A Groatsworth of Wit Bought with a Million of Repentance (detail) Magyar nyelven)

Greene, Robert portréja

A Groatsworth of Wit Bought with a Million of Repentance (detail) (Angol)

Deceiving world, that with alluring toys,

Hast made my life the subject of thy scorn:

And scornest now to lend thy fading joys,

To lengthen my life, whom friends have left forlorn.

How well are they that die ere they be born,

And never see thy sleights, which few men shun,

Till unawares they helpless are undone.

 

Oft have I sung of Love, and of his fire,

But now I find that Poet was advised;

Which made full feasts increasers of desire,

And proves weak love was with the poor despised.

For when the life with food is not sufficed,

What thought of love, what motion of delight;

What pleasance can proceed from such a wight?

 

Witness my want, the murderer of my wit;

My ravished sense of wonted fury reft;

Wants such conceit, as should in Poems sit,

Set down the sorrow wherein I am left:

But therefore have high heavens their gifts bereft:

Because so long they lent them me to use,

And I so long their bounty did abuse.

 

O that a year were granted me to live,

And for that year my former wits restored:

What rules of life, what counsel would I give?

How should my sin with sorrow be deplored?

But I must die of every man abhorred.

Time loosely spent will not again be won,

My time is loosely spent, and I undone.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.exclassics.com

A bűnbánat millióján vásárolt garasnyi ész (részlet) (Magyar)

Csalárd világ, gúnyoltad életem,

mert csábos játékaid rabja lett,

s gúnyolod most is, hogy kölcsön veszem

– baráttalan – fonnyadt kéjeidet.

Annak jó, aki meg sem született!

A többi nehezen kerüli ki

csapdádat, mely lopva tönkreteszi.

 

Daloltam én, hogy Ámor lángja járt át,

de bölcs poéta, most már azt hiszem,

dús lakomákon hízlalja a vágyát.

Nincstelennél sovány a szerelem;

mert milyen érzés, élvezet, milyen

szerelmi fortély telik az olyantól,

aki még életében nem lakott jól?

 

Példa nyomorom, elmem gyilkosa.

Roncs szellemem nem képes ihletett

és leleményes versbe szedni a

szomorúságot, melyben elveszek.

De a magas ég méltán vonta meg

adományát: soká volt benne részem,

s én jóságával soká visszaéltem.

 

Ó, ha egy évet élhetnék s ez évre

visszatérne korábbi szellemem!

Adnék tanácsot: hogyan élj s mivégre!

Megbánnám bűnömet keservesen!

De megvetve kell meghalnom nekem.

Elprédált idő visszanyerhetetlen;

időmet elprédáltam – s tönkrementem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap