Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gregory, Horace: M’Phail szenvedélye - Első monológ (The Passion of M'Phail - First Monologue Magyar nyelven)

Gregory, Horace portréja

The Passion of M'Phail - First Monologue (Angol)

Do I have to prove I can sell anything?
You can see it in my eyes, the way I brush my hair,
even when I need a drink and can't stop talking.

Do I have to prove it with my two hands and arms,
lifting live hundred pounds above my head,
until the house cheers and something falls,
the plataform broken and the lights gone out,
crowds calling the police,
and child criying for this mother down the aisles?

If the park is beautiful and the day is warm,
I can sell the power in my eyes that makes life grow
where not even one blade of grass has grown before,
that is like sunlight breaking through
darkness in a small room,
that shines and pours and flows,
that is here forever when it is here
and is gone forver as sunlight drops to darkness
when it goes.

I could even teach millons how to sell,
how to own a car and pay the rent,
how to live as through you were living in the sky,
your children happy before they get too old.
If yoy do it right, you can sell anything,
even your face on billboards ten feet high,
your youth, your age and what you hate and love,
and it gets sold.

If you can wake up in the morning early,
if you cab teach yourself to catch the train,
if you cang hang out everything for sale,
if you can say "I am man,
I can sell asphalt off the street,
I can sell snowbright
dead women gleaming through shop windows,
or diamond horseshoe naked dancig girls,
or eight hours on my feet,
or twenty years of talk in telephones,
or fifty years behind a desk" -
you need not fail.

If you strong as I am, you can hear
yourself talking to yourself at night
until your hair turns grey:
"I am God's white-haired boy,
I almost love the way I sell
my lips, my blood, my heart: and leave them there
and no one else can sell such pity and such glory,
such light, such hope
     even down to he last magnificent,
half-forgotten love affair."

Perhaps only I can do it as it should be done,
selling what ramains, yet knowing that a last
day will come and a last half-hour,
or five minutes left imposible to sell,
the last more valuable than all the rest.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://campodemaniobras.blogspot.hu

M’Phail szenvedélye - Első monológ (Magyar)

Bizonyítsam, hogy bármit el tudok adni?
Láthatjátok szememből, s ahogy a hajamat kefélem,
sőt, ha ital kell, vagy fecsegek s nem tudom abbahagyni.

Bizonyítsam-e két kézzel, két karral,
ötszáz fontot kinyomva a fejem fölé,
mígnem a tribün éljenez, valami lepottyan,
a dobogó beszakad, a villany elalszik,
a nép rendőrért kiált,
s egy gyerek anyjáért sír a széksorok között?

Ha gyönyörű a park és meleg a nappal,
eladom a szemem erejét, mely életet növeszt,
ahol addig egyetlen fűszál se nőtt,
s mint hogyha napfény töri meg
a sötétet egy kisszobában,
úgy ömlik, zuborog, ragyog,
örökre itt van, amikor itt van,
s örökre elhagy, mint a sötétbe hulló napfény,
ha elhagyott.

Milliókat tanítanék, hogyan kell eladni,
kocsival járni, fizetni a lakbért,
úgy élni, mintha fenn élnél az égben,
gyereked boldoggá tenni, míg ifjú és bohó.
Ha ügyes vagy, eladhatsz bármit, a hangodat,
a hallomásodat, az arcodat tízlábnyi hirdetésen,
ifjúságod, korod, és amit gyűlölsz vagy szeretsz,
minden eladható.

Hogyha fel tudsz kelni kora reggel,
s rászoksz, hogy elérd a vonatot,
ha mindenféle árut kiakasztasz,
és azt mondod: „Férfi vagyok,
eladom az utcáról a járdát,
eladom a hó-fényű
halott nőket a kirakatból és
a gyémántpatkó pucérságú táncosnőket,
nyolcórás talponállást,
húszévnyi telefon-beszélgetést,
ötven évet az íróasztalomnál” -
nem érhet kudarc.

Ha olyan erős vagy, mint én, hallhatod,
ahogy magadban beszélsz éjszakánként,
míg a hajad bele nem őszül:
„Én vagyok Isten fehér hajú fia,
majdnem jólesik, ahogy eladom
az ajkam, a vérem, a szívem: ott hagyom nekik,
nem ad el senki más, annyi szánalmat és sikert,
annyi fényt és reményt
        egészen az utolsó, nagyszerű
félig már elfelejtett szerelemig."

Talán csak én tudom, hogy hogy kell ezt csinálni,
eladni, ami megmarad, de tudni, hogy elér
egy utolsó nap majd, egy utolsó félóra
vagy öt perc, amit nem lehet eladni,
s ami értékesebb az összes többinél.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaG. Á.

minimap