Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

H. D.: A falak nem omlanak le (részletek) (The Walls Do Not Fall (details) Magyar nyelven)

H. D. portréja

The Walls Do Not Fall (details) (Angol)

[I]
An incident here and there,
And rails gone (for guns)
From your (and my) old town square:

mist and mist-grey, no colour,
still the Luxor bee, chick and hare
pursue unalterable purpose

in green, rose-red, lapis;
they continue to prophesy
from the stone papyrus:

there, as here, ruin opens
the tomb, the temple; enter,
there as here, there are no doors;

the shrine lies open to the sky,
the rain falls, here, there
sand drifts; eternity endures:

ruin everywhere, yet as the fallen roof
leaves the sealed room
open to the air,

so, through our desolation,
thoughts stir, inspiration stalks us
through gloom.

unaware, Spirit announces the Presence;
shivering overtakes us,
as of old, Samuel:

trembling at a known street-corner,
we know not nor are known;
the Pythian pronounces - we pass on

to another celler, to another sliced wall
where poor utensils show
like rare objects in a museum;

Pompeii has nothing to teach us,
we know crack of a volcanic fissure,
slow flow of terrible lava,

pressure on heart, lungs, the brain
about to burst its brittle case
(what the skull can endure!):

over us, Apocryphal fire,
under us, the earth sway, dip of a floor,
slope of a pavement

where men roll, drunk
with a new bewilderment,
sorcery, bedevilment:

the bone-frame was made for
no such shock knit within terror,
yet the skeleton stood up to it:

the flesh? it was melted away,
the heart burnt out, dead ember,
tendons, muscles shattered, outer husk dismembered,

yet the frame held:
we passed the flame: we wonder
what saved us? what for?

[IV]
There is a spell, for instance,
in every sea-shell:

continuous, the seathrust
is powerless against coral,

bone stone marble
hewn from within by that craftsman,

the shell-fish:
oyster, clam, mollusc

is master-mason planning
the stone marvel:

yet that flabby, amorphous hermit
within, like the planet

senses the finite,
it limits its orbit

of being, its house,
temple, fane, shrine:

it unlocks the portals
at stated intervals:

prompted by hunger,
it opens to the tide-flow:

but infinity? no,
of nothing-too-much:

I sense my own limit,
my shell-jaws snap shut

at invasion of the limitless,
ocean-weight; infinite water

can not crack me, egg in egg-shell;
closed in, complete, immortal

full-circle, I know the pull
of the tide, the lull

as well as the moon;
the octopus-darkness

is powerless against
her cold immortality;

so I in my own way know
that the whale

can not digest me:
be firm in your own small, static, limited

orbit and the shark-jaws
of outer circumstances

will spit you forth:
be indigestible, hard, ungiving

so that, living within,
you beget, self-out-of-self,

selfless,
that pearl-of-great-price.

 
For Karnak 1923
From London 1942



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://faculty.dwc.edu

A falak nem omlanak le (részletek) (Magyar)

I
Egy incidens itt meg ott,
sín nincs már (ágyúnak lett)
városom (-od) ó terén:

köd és ködszürke, színtelen
még a luxori méh, csirke, nyúl
célba tart változatlanul

zöldben, rózsaszínben, azúrban;
tovább jövendölnek
kő-papiruszról:

ott, mint itt, rom tárja ki
a sírt, a szentélyt, beléphetsz,
se ott, se itt nincs ajtó:

ég boltozza a szentélyt,
itt eső hull, ott homok-
vihar; kitart az öröklét:

rom mindenütt, de ahogy a bedőlt
mennyezet a lepecsételt szobát
a levegőre tárja,

úgy a pusztuláson át
eszme moccan, a homályban
ihlet közelget:

Szellem jelenti váratlan: Jelenlét,
s borzongás lesz rajtunk úrrá,
mint hajdanán Sámuelen:

reszketés ismert utcasarkon,
nem ismerjük, ki sem ismeri
Pythia jóslatait - átmegyünk egy

más cellába, más szobaszeletbe,
mely szegényes tárgyakat mutat,
mint drága leleteket múzeum;

Pompejitől nincs mit. tanulnunk,
tudjuk a kürtőrepedés dörejét,
a szörnyű láva lassú folyását,

hogy nyom szívet, tüdőt, az agy már
törékeny tokját majd szétveti
(mit ki nem bír a koponya!):

fölöttünk apokrif tűz,
alattunk a föld himbál, padló ing,
megdől a járda, hol

emberek görögnek elázva
egy új zavarodottság szeszétől,
megigézve, megbabonázva:

a csontváz nem ily iszonyat-álcás
csapásokra van méretezve,
de a csontozat állta a sarat:

a hús? az elolvadt bizony,
a szív kiégett, holt parázs,
íz, izom tépve, szaggatva a palást,

de a váz állta még: a
lángokon túlvagyunk, de vajon
mi óvott meg? s mivégre?

4
Van valami varázs
minden kagylóhéjba', lásd:

hiú a tenger örökös
ostroma a korall,

a csont, kő, márvány ellen,
amit belülről farag a míves,

a kagyló:
osztriga, gyöngykagyló, nautilus

kő-csodát tervező
építőmester:

de a puhány, amorf remete
belül, mint a planéta,

érzékeli a végest,
hogy léte mozgásterét

behatárolja a háza,
mely szentély, templom, oltár:

szabályos időközökben
kapuját kireteszeli:

az éhségtől ösztönözve
utat nyit a dagálynak:

de a végtelenség? ó, nem,
csak mértékkel mindent:

érzékelem határain,
kagylószájam bekattan

a határtalan inváziója,
óceán-súly előtt; végtelen víz

meg nem roppanthat, tojáshéjban tojást;
bezárt, teljes, halhatatlan

kör, ismerem a dagályt
vonzását, a csendet

éppen úgy, mint a holdat;
és mindhiába horgad

a polip sötétség hideg
halhatatlansága ellen;

így én is tudom a magam
módján, hogy a bálna

meg nem emészthet engem:
légy szűk és statikus körödben

rendíthetetlen, és a külső
körülmények cápa-

állkapcsai kiköpnek:
légy emészthetetlen, kemény, ne engedj

s akkor, bensőségben élve
megalkotod önnönmagadból

önzetlenül
a felbecsülhetetlen gyöngyöt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap