Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Harrison, Tony: V (details)

Harrison, Tony portréja

V (details) (Angol)

'My father still reads the dictionary every day. He says your life depends on your power to master words.'

Arthur Scargill

 

Sunday Times, 10 January 1982

 

Next millennium you'll have to search quite hard

to find my slab behind the family dead,

butcher, publican, and baker, now me, bard

adding poetry to their beef, beer and bread.

 

With Byron three graves on I'll not go short

of company, and Wordsworth's opposite.

That's two peers already, of a sort,

and we'll all be thrown together if the pit,

 

whose galleries once ran beneath this plot,

causes the distinguished dead to drop

into the rabblement of bone and rot,

shored slack, crushed shale, smashed prop.

 

Wordsworth built church organs, Byron tanned

luggage cowhide in the age of steam,

and knew their place of rest before the land

caves in on the lowest worked-out seam.

 

This graveyard on the brink of Beeston Hill's

the place I may well rest if there's a spot

under the rose roots and the daffodils

by which dad dignified the family plot.

 

If buried ashes saw then I'd survey

the places I learned Latin, and learned Greek,

and left, the ground where Leeds United play

but disappoint their fans week after week,

 

which makes them lose their sense of self-esteem

and taking a short cut home through these graves here

they reassert the glory of their team

by spraying words on tombstones, pissed on beer.

 

- - - -

 

But why inscribe these graves with CUNT and SHIT?

Why choose neglected tombstones to disfigure?

This pitman's of last century daubed PAKI GIT,

this grocer Broadbent's aerosolled with NIGGER?

 

They're there to shock the living, not arouse

the dead from their deep peace to lend support

for the causes skinhead spraycans could espouse.

The dead would want their desecrators caught!

 

Jobless though they are how can these kids,

even though their team's lost one more game,

believe that the 'Pakis', 'Niggers', even 'Yids'

sprayed on the tombstones here should bear the blame?

 

What is it that these crude words are revealing?

What is it that this aggro act implies?

Giving the dead their xenophobic feeling

or just a cri-de-coeur because man dies?

 

So what's a cri-de-coeur, cunt? Can't you speak

the language that yer mam spoke. Think of 'er!

Can yer only get yer tongue round fucking Greek?

Go and fuck yourself with cri-de-coeur!

 

'She didn't talk like you do for a start!'

I shouted, turning where I thought the voice had been.

She didn't understand yer fucking 'art'!

She thought yer fucking poetry obscene!

 

I wish on this skin's words deep aspirations,

first the prayer for my parents I can't make,

then a call to Britain and to all nations

made in the name of love for peace's sake.

 

Aspirations, cunt! Folk on t'fucking dole

'ave got about as much scope to aspire

above the shit they're dumped in, cunt, as coal

aspires to be chucked on t'fucking fire.

 

'OK, forget the aspirations. Look, I know

United's losing gets you fans incensed

and how far the HARP inside you makes you go

but all these Vs: against! against! against!

 

Ah'll tell yer then what really riles a bloke.

It's reading on their graves the jobs they did –

Butcher, publican and baker. Me, I'll croak

doing t'same nowt ah do now as a kid.

 

'ard birth ah wor, mi mam says, almost killed 'er.

Death after life on t'dole won't seem as 'ard!

Look at this cunt, Wordsworth, organ builder,

This fucking 'aberdasher Appleyard!

 

If mi mam's up there, don't want to meet 'er

listening to me list mi dirty deeds,

and 'ave to pipe up to St fucking Peter

ah've been on t'dole all mi life in fucking Leeds!

 

Then t'Alleluias stick in t'angels' gobs.

When dole-wallahs fuck off to the void

What'll t'mason carve up for their jobs?

The cunts who lieth 'ere wor unemployed?

 

This lot worked at one job all life through.

Byron, 'Tanner', 'Lieth 'ere interred'.

They'll chisel fucking poet when they do you

and that, yer cunt, 's a crude four-letter word.

 

'Listen, cunt!' I said, 'before you start your jeering

the reason why I want this in a book

's to give ungrateful cunts like you a hearing!'

A book, yer stupid cunt, 's not worth a fuck!

 

'The only reason why I write this poem at all

on yobs like you who do the dirt on death

's to give some higher meaning to your scrawl.'

Don't fucking bother, cunt! Don't waste your breath!

 

'You piss-artist skinhead cunt, you wouldn't know

and it doesn't fucking matter if you do,

the skin and poet united fucking Rimbaud

but the autre that je est is fucking you.'

 

- - - -

 

The ground's carpeted with petals as I throw

the aerosol, the HARP can, the cleared weeds

on top of dad's dead daffodils, then go,

with not one glance behind, away from Leeds.

 

The bus to the station's still the No. 1

but goes by routes that I don't recognise.

I look out for known landmarks as the sun

reddens the swabs of cloud in darkening skies.

 

Home, home, home, to my woman as the red

darkens from a fresh blood to a dried.

Home, home to my woman, home to bed

where opposites seem sometimes unified.

 

A pensioner in turban taps his stick

along the pavement past the corner shop,

that sells samosas now, not beer on tick,

to the Kashmir Muslim Club that was the Co-op.

 

House after house FOR SALE where we'd played cricket

with white roses cut from flour-sacks on our caps,

with stumps chalked on the coal-grate for our wicket,

and every one bought now by 'coloured chaps',

 

dad's most liberal label as he felt

squeezed by the unfamiliar, and fear

of foreign food and faces, when he smelt

curry in the shop where he'd bought beer.

 

And growing frailer, 'wobbly on his pins',

the shops he felt familiar with withdrew

which meant much longer tiring treks for tins

that had a label on them that he knew.

 

And as the shops that stocked his favourites receded

whereas he'd fancied beans and popped next door,

he found that four long treks a week were needed

till he wondered what he bothered eating for.

 

The supermarket made him feel embarrassed.

Where people bought whole lambs for family freezers

he bought baked beans from check-out girls too harassed

to smile or swap a joke with sad old geezers.

 

But when he bought his cigs he'd have a chat,

his week's one conversation, truth to tell,

but time also came and put a stop to that

when old Wattsy got bought out by M. Patel.

 

And there, 'Time like an ever rolling stream''s

What I once trilled behind that boarded front.

A 1000 ages made coal-bearing seams

and even more the hand that sprayed this CUNT

 

on both Methodist and C of E billboards

once divided in their fight for local souls.

Whichever house more truly was the Lord's

both's pews are filled with cut-price toilet rolls.

 

Home, home to my woman, never to return

till sexton or survivor has to cram

the bits of clinker scooped out of my urn

down through the rose-roots to my dad and mam.

 

- - - -

 

As the coal with reddish dust cools in the grate

on the late-night national news we see

police v. pickets at a coke-plant grate,

old violence and old disunity.

 

The map that's colour-coded Ulster/Eire's

flashed on again as almost every night.

Behind a tiny coffin with two bearers

men in masks with arms show off their might.

 

The day's last images recede to first a glow

and then a ball that shrinks back to a blank screen.

Turning to love, and sleep's oblivion, I know

what the UNITED that the skin sprayed has to mean.

 

- - - -



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://ebookbrowse.com

V (részletek) (Magyar)

"Apám ma is minden nap olvassa a szótárt. Azt mondja, az életed függ attól, hogyan bánsz a szavakkal."

Arthur Scargill

 

Sunday Times, 1982. január 10.

 

Száz év, és kutathatsz, hogy megtaláld

a családi kövek közt síromat,

hentes, kocsmáros, pék, s most én, a bárd,

ki hús, sör, kenyér mellé verset ad.

 

Byron, három sírral feljebb, ez itt

szemben Wordsworth, pompás kis társaság hát.

Az elődeim, bizonyos fokig,

s mind ugyanott végezzük, ha a tárnák,

 

amelyek itt vezettek valaha

e parcellák alatt, beomlanak

és csont, széntörmelék, deszka, pala

masszájába gyúrja a holtakat.

 

Wordsworth orgonát épített a gőzgép

korában, Byron cserzővarga volt.

Nyughelyet itt találtak, mielőtt még

a legalsó holt járat beomolt.

 

Beeston hegyoldalán e temető

ad majd nekem is végső nyughelyet,

a családi sírt nárcisz, rózsatő

jelzi, amelyet apám ültetett.

 

S a síron túlról ellátogatok

az iskolába, hol latint tanultam,

s a pályára, hol a Leeds-szurkolók

hétről-hétre csalódnak csapatukban,

 

s hogy visszanyerjék önbizalmukat,

a sírokat, ahogy átvágnak itt,

lefújják festéksprayvel s a csapat

dicsőségére le is vizelik.

 

- - - -

 

De mért fújják le a sírköveket?

Miért ez a sok BUZI, GECI? Lám,

a múlt századi bányász FEKA lett,

a fűszeresből meg ROHADT CIGÁNY.

 

Az élőket támadják a szkinek,

nem azért verik fel a temetőket,

mert ott keresnek rokon szellemet.

Ők is csak el akarnák kapni őket.

 

Bár többnyire munkanélküliek

ezek a srácok, mégis, mért hiszik,

hogy a "feka", "cigány", "zsidó" tehet

arról, ha kedvenc csapatuk veszít?

 

Ez az agresszivitás mit jelent?

A trágárság? A holtakra mitől

sugárzik át idegengyűlölet?

Vagy halálfélelem csak? Cri de coeur?

 

Mi van? Mi a faszt cri-de-coeur-özöl?

Nem tudsz úgy beszélni, ahogy anyádat

hallottad, csak kibaszott görögül?

Dugd fel a cri-de-coeurt, ne verd a nyálad!

 

"Először is, nem beszélt soha így" -

fordultam üvöltve a hang felé.

Szerinte a kibaszott verseid

trágár és érthetetlen zagyvalék!

 

Jó volna e mély aspirációval

hallani szüleimért egy imát,

hogy aztán szeretet- és békeóhaj

zengje be egész Nagy-Britanniát.

 

Aspiráció, az kell, buzi állat?

Akinek szarba tunkolják fejét,

segélyen él, mi a faszt aspirálhat?

Hogy mint a szenet, lapátra tegyék.

 

"Oké, hagyjuk. Nézd, jól tudom, a Leeds

folyton veszít s ez olyan lehetetlen.

És hogy belül a sör is dolgozik.

De ez a sok V! Ellen! Ellen! Ellen!"

 

Megmondom, mitől pöccenek be. Hogy

ott van a síron szakmájuk neve.

Hentes, kocsmáros, pék. Úgy patkolok

el, hogy belőlem nem lesz semmi se.

 

Szüléskor anyám majdnem bekrepált.

Még az is jobb, mint ha segélyre vársz.

Itt ez a buzi boltos, Appleyard,

és Wordsworth, a szájbakúrt orgonás!

 

Nem akarok találkozni a mennyben

anyámmal, folyton hisztizik,

és Szent kibaszott Péternek se zengem,

hogy szar segélyen éltem Leedsben itt.

 

Az angyalok kara veri a nyálat.

Ha elpatkol egy csóró kis geci,

a sírján mi az istenfasza áll majd?

Hogy itt nyugszik egy munkanélküli?

 

Ez itt Byron, a cserzővarga sírja,

és egész életében volt meló.

Költő, ez lesz a te sírodra írva,

de az, seggfej, kibaszott csúnya szó!

 

"Kuss, hagyd abba a fikázást, köcsög!

Ezt a könyvet azért írom, teérted,

hogy szót kapjanak az olyan pöcsök,

mint te." A könyvek, faszfej, szart se érnek.

 

"Hogy megértessem, mi van amögött,

ha pár suhanc festékszórót ragad

és összemázolja a temetőt."

Kis fasz, kurvára ne fáraszd magad.

 

"Azt persze nem tudod, te budi-művész,

hogy ki volt Rimbaud, de ne rágd magad.

Benne költő és szkinhed egyesült és

az autre, aki je est, faszfej, te vagy."

 

- - - -

 

Lépdelek itt a szirom-szőnyegen,

a sörösdobozt, flakont, szemetet,

elszáradt nárciszt még összeszedem,

aztán vissza se nézek, elmegyek.

 

Az 1-es busz visz még az állomásig,

de útvonala nem a régi már.

Nézem, a régi Leedsből még mi látszik

a nap vöröslő sugarainál.

 

Haza, haza, haza az asszonyomhoz,

a nap vére már feketére alvad.

Haza, haza, majd asszonyom feloldoz,

az ágyában találok majd nyugalmat.

 

Turbános öreg megy, kopog a botja,

samosát vesz. Valaha itt a sört még

hitelbe adták, ma a sarki boltra

az van kiírva, hogy Kasmír Közösség.

 

Minden ház ELADÓ. De valaha

ezen az utcán játszottunk krikettet

tűzhely-rostélyből készült kapura.

Most minden házat "színesbőrű ürge" vesz meg,

 

s ez apámtól enyhe kifejezés

volt még, mindentől félt, ami szokatlan,

egy arc, vagy ha lement sört venni és

a curry szagát érezte a boltban.

 

S ahogy a sok kis üzlet itt bezárt,

s ő gyengébb lett, de nőtt a tyúkszeme,

egyre messzibb boltokba sántikált,

hogy kedvenc ételeit megvegye.

 

Mikor aztán a hosszú utakat

heti négyszer kellett megtennie,

úgy gondolta, hogy annál a vacak

babkonzervnél drágább az ideje.

 

De a bevásárlóközpont se volt jobb,

mélyfagyasztott fél bárányaival.

A pult mögött a lány sosem mosolygott,

ha viccelni próbált a vén szivar.

 

Még a trafikossal beszélgetett

- heti adag -, amikor cigarettát

vásárolt, de ennek is vége lett,

az üzlet indiai kézbe ment át.

 

E bedeszkázott ablakok mögött

zengtem, hogy "Végtelen az idő kútja".

Hány évmillió telt, míg létrejött

a kőszén és a kéz, mely idefújta

 

a metodista és az anglikán

templom falaira is, hogy BUZIK?

megosztották a híveket, s ma lám,

vécépapírt kapsz akciósan itt.

 

Haza, asszonyomhoz, vissza se térjek,

míg hamvaimat nem szórják ide

e rózsabokornak tövébe, végleg,

apám-anyám mellé a földbe le.

 

- - - -

 

Hűl a hamu, színe átvált vörösre,

most megy a későesti híradó,

rendőrök sztrájkolókkal csapnak össze,

örök erőszak és agresszió.

 

Most Ulster és Írország képei.

A térképen különböző színek.

Kis koporsó, csak két ember viszi,

hátul álarcos, fegyveres menet.

 

Egy villanás, a képernyő sötét,

itt a szerelem, álom ideje.

Látom a szót, szüleim sírkövét,

és tudom, mit kell jelentenie.

 

- - - - -



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.epa.hu

Kapcsolódó videók


minimap