Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Hass, Robert: A Sausalitóhoz közeli tengerparton (On the Coast Near Sausalito Magyar nyelven)

Hass, Robert portréja

On the Coast Near Sausalito (Angol)

1

I won’t say much for the sea,

except that it was, almost,

the color of sour milk.

The sin on that clear

unmenacing sky was low,

angled off the gray fissure of the cliffs,

hills dark green with manzanita.

 

Low tide: slimed rocks

mottled brown and thick with kelp

merged with the gray stone

of the breakwater, sliding off

to antediluvian depths.

The old story: here filthy life begins.

 

2

Fish-

ing, as Melville said,

“to purge the spleen,”

to put to task my clumsy hands

my hands that bruise by

not touching

pluck the legs from a prawn,

peel the shell off,

and curl the body twice about a hook.

 

3

The cabezone is not highly regarded

by fishermen, except Italians

who have the grace

to fry the pale, almost bluish flesh

in olive oil with a sprig

of fresh rosemary.

 

The cabezone, an ugly atavistic fish,

as old as the coastal shelf

it feeds upon

has fins of duck’s-web thickness,

resembles a prehistoric toad,

and is delicately sweet.

 

Catching one, the fierce quiver of surprise

and the line’s tension

are a recognition.

 

4

But it’s strange to kill

for the sudden feel of life.

The danger is

to moralize

that strangeness.

Holding the spiny monster in my hands

his bulging purple eyes

were eyes and the sun was

almost tangent to the planet

on our uneasy coast.

Creature and creatures,

we stared down centuries.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poetry365.tumblr.com

A Sausalitóhoz közeli tengerparton (Magyar)

1

Nem mondhatok sokat a tengerről,

talán csak annyit, hogy

savanyútejszínűnek látszott.

Alacsonyan ült a nap a tiszta,

barátságos égen,

a szirtek szürke réseire manzanita bokrokról

sötéten zöldellő dombok hajlanak.

 

Az apály,

a hínárral vastagon barnára erezett

csusszanós sziklákról, akár ezeréves teknősökről,

melyek eggyé váltak a móló bazaltjával,

ősi mélységekbe siklik el.

A régi mese: mocskos élet kezdődik itt.

 

2

A hal-

ászat, ahogy Melville mondta,

„szabadulás a rossz kedélytől";

ügyetlen munkára fogom a kezem,

mely a semmitől is felhorzsolódik,

kitépi a garnélarák lábait,

megkopasztja héjától

és duplán csavarja a horogra a testet.

 

3

A cabezone-t nem értékelik a halászok,

hacsak az olaszok nem,

akik kegyelettel sütik meg

a sápadt, kékes halat,

olívaolajban, egy ágacska friss

rozmaringgal.

 

A cabezone egy csúnya atavisztikus hal,

olyan vén, mint a tengerparti szikla,

amin táplálkozik,

uszonya olyan vastag, mint a kacsa úszóhártyája,

történelem előtti varangyra hasonlít,

és kellemesen édes.

 

Kifogni egyet, a meglepetés vad remegése,

a feszülő damil,

a felismerés.

 

4

Viszont furcsa ölni,

ahogy hirtelen megérzed az életet.

A veszély az,

ha moralizálunk

e furcsaságon.

Tartani ezt a tüskés szörnyet a tenyeremben

kidülledő bíbor szemeivel,

a szemek és a nap szinte

megérintette a bolygót

nyughatatlan tengerpartunkon.

Teremtés és teremtés,

évszázadokba tekintettünk vissza.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap