Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Hayne, Paul Hamilton: A gezerigó (The Mocking-Bird (At Night) Magyar nyelven)

Hayne, Paul Hamilton portréja

The Mocking-Bird (At Night) (Angol)

A golden pallor of voluptuous light
Filled the warm southern night:
The moon, clear orbed, above the sylvan scene
Moved like a stately queen,
So rife with conscious beauty all the while,
What could she do but smile
At her own perfect loveliness below,
Glassed in the tranquil flow
Of crystal fountains and unruffled streams?
Half lost in waking dreams,
As down the loneliest forest dell I strayed,
Lo! From a neighboring glade,
Flashed though the drifts of moonshine, swiftly came
A fairy shape of flame.
It rose in dazzling spirals overhead,
Whence to wild sweetness wed,
Poured marvelous melodies, silvery trill on trill;
On the charmed trees to hearken; while for me,
Heart-trilled to ecstasy,
I followed - followed the bright shape that flew,
Still circling up the blue,
till as a fountain that has reached its height,
Falls back in sprays of light
Slowly dissolved, so that enrapturing lay,
Divinely melts away
Through tremulous spaces to a music-mist,
Soon by the fitful breeze
How gently kissed
Into remote and tender silences.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gutenberg.org

A gezerigó (Magyar)

Bűvös arany derengés járta át
a forró éjszakát:
a hold a fák felett úgy kelt elő,
mint dús királyi nő,
ki büszke szépségében egyebet
már nem is tehetett,
csak mosolygott önnön bájaira,
melyeket lent sima
kristályos kút és csermely tükrözött.
S amint álmok között
bolyongtam a magányos völgyeken,
mellettem hirtelen
egy tündér láng a hold-zuhatagot
átszelve felcsapott, -
mind feljebb járta tündöklő körét,
s a varázslat toldva még
ezüst trillát trillára zengett.
A fán a rengeteg levél némán fülelt,
míg én magam daltól mámorosan
mentem utána, - s ő csak szállt, szökött,
az égig körözött,
mígnem, mint forrásvíz, mely égbe nyúl,
ragyogva visszahull,
s harmattá porlad, úgy e drága dal
is szétporlott hamar
zengő párává fent az ég honán,
s a szeszélyes szelek
csókja nyomán
a messzeség magányos csendje lett.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blog.xfree.hu

minimap