Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Heaney, Seamus: Blackberry-picking

Heaney, Seamus portréja

Blackberry-picking (Angol)

To Philip Hobsbaum

 

Late August, given heavy rain and sun

For a full week, the blackberries would ripen.

At first, just one, a glossy purple clot

Among others, red, green, hard as a knot.

You ate that first one and its flesh was sweet

Like thickened wine: summer's blood was in it

Leaving stains upon the tongue and lust for

Picking. Then red ones inked up and that hunger

Sent us out with milk cans, pea tins, jam-pots

Where briars scratched and wet grass bleached our boots.

Round hayfields, cornfields and potato-drills

We trekked and picked until the cans were full,

Until the tinkling bottom had been covered

With green ones, and on top big dark blobs burned

Like a plate of eyes. Our hands were peppered

With thorn pricks, our palms sticky as Bluebeard's.

 

We hoarded the fresh berries in the byre.

But when the bath was filled we found a fur,

A rat-grey fungus, glutting on our cache.

The juice was stinking too. Once off the bush

The fruit fermented, the sweet flesh would turn sour.

I always felt like crying. It wasn't fair

That all the lovely canfuls smelt of rot.

Each year I hoped they'd keep, knew they would not.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.ishk.org/school/poem/poem_007.html

Szederszedés (Magyar)

Philip Hobsbaumnak

 

Nyár végén, egy teljes hét napsütés

Es zápor után a szeder beért.

Előbb csak egy: ragyogó lila rög

A kemény pirosak s zöldek között.

Megetted édes húsát: sűrű bor,

A nyár véréből nyelveden a folt

Maradt utána és a szüret testi

Vágya. A bogyók betintultak és mi

Kannákkal és befőttesüvegekkel

Nedves fűben elsötétült cipőben

Indákon át, búzatáblák, kaszálók,

Krumpliföldek körül addig kószáltunk,

Amíg a kongó kanna tele nem lett –

Zöld szemek fölött nagy sötétek égtek,

Mint egy tányér szem. Tenyerünk dagadt

Tűpárna, s mint Kékszakállé, ragadt.

 

A tehénistállóban gyűlt a készlet.

De a teli kádban szőrmetenyészet:

Patkányszürke gombafaj hemzsegett.

Poshadt a lé. Erjedt a leszedett

Gyümölcs és az édes hús ecetes lett.

Kapart a torkom. Tisztességtelennek

Éreztem, hogy elrohadt. Minden évben

Reméltem, hogy eláll. Tudtam, hogy mégsem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap