Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Heaney, Seamus: Death of a Naturalist

Heaney, Seamus portréja

Death of a Naturalist (Angol)

All the year the flax-dam festered in the heart

Of the townland; green and heavy headed

Flax had rotted there, weighted down by huge sods.

Daily it sweltered in the punishing sun.

Bubbles gargled delicately, bluebottles

Wove a strong gauze of sound around the smell.

There were dragon-flies, spotted butterflies,

But best of all was the warm thick slobber

Of frogspawn that grew like clotted water

In the shade of the banks. Here, every spring

I would fill jampots full of the jellied

Specks to range on the window-sills at home,

On shelves at school, and wait and watch until

The fattening dots burst into nimble-

Swimming tadpoles. Miss Walls would tell us how

The daddy frog was called a bullfrog

And how he croaked and how the mammy frog

Laid hundreds of little eggs and this was

Frogspawn. You could tell the weather by frogs too

For they were yellow in the sun and brown

In rain.

 

           Then one hot day when fields were rank

With cowdung in the grass the angry frogs

Invaded the flax-dam; I ducked through hedges

To a coarse croaking that I had not heard

Before. The air was thick with a bass chorus.

Right down the dam gross-bellied frogs were cocked

On sods; their loose necks pulsed like snails. Some hopped:

The slap and plop were obscene threats. Some sat

Poised like mud grenades, their blunt heads farting.

I sickened, turned, and ran. The great slime kings

Were gathered there for vengeance and I knew

That if I dipped my hand the spawn would clutch it.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://cruciality.wordpress.com/2010/01/22

A természetbúvár halála (Magyar)

Egész évben poshadt a városi

Lenáztató: nagy gyeptéglák alatt

Súlyos zöld lenfejek rohadtak, és

Csak a dühödt nap szikkasztotta őket.

Buborékok buggyantak, kék legyek

Szőttek dús hangfátyolt a szag köré.

Volt ott pettyes lepke, szitakötő,

S meleg, ikrás békatojás-telep

Terjedt, mint a parti homályban a

Békanyál. Minden tavasszal befőttes

Üvegekbe szedtem a kocsonyás

Szemcséket, párkányon, iskolai

Polcon tároltam őket és figyeltem

A húsos golyókból előcikázó

Ebihalakat. Miss Walls elmesélte,

Hogy a papabéka, a kecskebéka

Hogyan brekeg, és hogy a mamabéka

Sok száz kis tojást rak és ez a béka-

Tojás. Az időt is előre jelzik:

Sárgák, ha süt a nap, de ha eső lesz,

Barnák.

 

            Egy forró nap – tehénganétól

Bűzlött a rét és megszállták a partot

A dühödt békák – sövényeken át

Másztam sose-hallott, nyers brekegés

Felé. Basszuskar sűrű levegőben

Nagyhasú békák pöffeszkedtek úgy

Pulzált petyhüdt nyakuk, mint a vitorla.

Obszcénul csobbantak, fenyegetően

Vagy ültek s fingtak eltompult fejükkel.

Öklendezve rohantam el: a nagy

Nyál-királyok bosszúra gyűltek; ujjam,

Ha nyújtom, beszívta volna a massza.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap