Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Heaney, Seamus: Digging

Heaney, Seamus portréja

Digging (Angol)

Between my finger and my thumb

The squat pen rests; snug as a gun.

 

Beneath my window, a rich rasping sound

When the spade sinks clean into gravelly ground:

My father, digging. I look down

 

Till his straining rump among the flowerbeds

Bends low, comes up twenty years away

Stooping in rhythm through potato drills

Where he was digging.

 

The coarse boot nestled on the lug, the shaft

Against the inside-knee was levered firmly.

He rooted out tall tops, buried the bright edge deep

To scatter new potatoes that we picked

Loving their cool hardness in our hands.

 

By God, the old man could handle a spade;

Just like his old man.

 

My grandfather cut more peat in a day

Than any other man in Toner's bog.

Once I carried him milk in a bottle

Corked sloppily with paper. He straightened up

To drink it, then fell to right away

Nicking and slicing neatly, heaving sods

Over his shoulder, going down and down

For the good turf. Digging.

 

The cold smell of potato mould, the squelch and slap

Of soggy peat, the curt cuts of an edge

Through living roots awaken in my head.

But I've no spade to follow men like them.

 

Between my finger and my thumb

The squat pen rests.

I'll dig with it.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poetry.emory.edu/epoet-item-tamino-irishpoet-heaneyCPUE.d0e1023

Ásás (Magyar)

Két ujjam közt a sima toll,

Mint pisztoly csöve, úgy lapul.

 

Éles csikorgás az ablakon át,

Az ásó a köves talajba vág:

Apám az, ás. Nézem, ahogy

 

Háta az ágyások között előre dől,

Fölemelkedik, húsz év távolából,

Ütemre görnyed a krumplisorokban,

Ahol ásott.

 

Bakancsa megült az ásó fején,

Térde oldalt megtámasztotta nyelét.

Mélyre nyomta a vasat, kifordította

A lombos bokrokat, szedtük a krumplit,

Jó volt a hűvös gumót tenyerünkbe fogni.

 

Ó, tudott ám bánni az ásóval az öreg!

Éppen úgy, ahogy az ő apja.

 

Senki nem vágott annyi tőzeget

A Toner-lápon, mint a nagyapám.

Egyszer tejet vittem neki papírral

Bedugaszolt üvegben. Fölegyenesedett,

Megitta, és folytatta máris, körbevágta

Kihasította és válla fölött

Hátravetette, megint lehajolt

A jó kis tőzegért. Ásott.

 

A krumpliföld hideg szaga, a cuppogó

Nedves tőzeg, átvágott, élő gyökerek

Az emlékezetemben újra élnek.

De nincs ásóm, hogy őseim kövessem.

 

Két ujjam közt a sima toll

Lapul.

Azzal ások.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap