Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Heaney, Seamus: A lelkiismeret köztársaságából (From the Republic of Conscience Magyar nyelven)

Heaney, Seamus portréja

From the Republic of Conscience (Angol)

I

When I landed in the republic of conscience

it was so noiseless when the engines stopped

I could hear a curlew high above the runway.

 

At immigration, the clerk was an old man

who produced a wallet from his homespun coat

and showed me a photograph of my grandfather.

 

The woman in customs asked me to declare

the words of our traditional cures and charms

to heal dumbness and avert the evil eye.

 

No porters. No interpreter. No taxi.

You carried your own burden and very soon

your symptoms of creeping privilege disappeared.

 

II

Fog is a dreaded omen there but lightning

spells universal good and parents hang

swaddled infants in trees during thunderstorms.

 

Salt is their precious mineral. And seashells

are held to the ear during births and funerals.

The base of all inks and pigments is seawater.

 

Their sacred symbol is a stylized boat.

The sail is an ear, the mast a sloping pen,

the hull a mouth-shape, the keel an open eye.

 

At their inauguration, public leaders

must swear to uphold unwritten law and weep

to atone for their presumption to hold office –

 

and to affirm their faith that all life sprang

from salt in tears which the sky-god wept

after he dreamt his solitude was endless.

 

III

I came back from that frugal republic

with my two arms the one length, the customs

woman having insisted my allowance was myself.

 

The old man rose and gazed into my face

and said that was official recognition

that I was now a dual citizen.

 

He therefore desired me when I got home

to consider myself a representative

and to speak on their behalf in my own tongue.

 

Their embassies, he said, were everywhere

but operated independently

and no ambassador would ever be relieved.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.thewitness.org/archive

A lelkiismeret köztársaságából (Magyar)

I

A lelkiismeret köztársaságában,

a csendben, mikor a hajtómű leállt,

póling kiáltotta kifutó fölött.

 

A bevándorlási hivatalban egy öregúr

a házikabátja belső zsebéből

nagyapám fényképét húzta elő.

 

A vámon a hölgynek be kellett vallanom,

milyen gyógyírunk és varázsigénk van

a némaságra, a szemmel-verésre.

 

Sehol egy hordár. Se tolmács. Se taxi.

Az ember a maga terheit cipelte, és

eltűntek a kiváltság viszolygó tünetei.

 

II

A köd itt rossz ómen, de a villámlás

jót jelent, mennydörgéskora szülők

a pólyásokat kiaggatják a fákra.

 

Ásványkincsük: a só. Születéskor

és temetésen tengeri kagylóba fülelnek.

A tintát és a tust tengervízben oldják.

 

Szent jelképük egy stilizált hajó,

A vitorla fül, az árboc ferde toll,

a hajótest: száj, a tőkesúly: nyitott szem.

 

Beiktatáskor minden vezető

az íratlan törvényre esküszik fel,

a dölyfért, hogy hivatalt vállal,

 

sírva vezekel — és hitet tesz: az élet

az égisten könnyének sójából ered,

kit az örök magány álma gyötört.

 

III

A mértékletes köztársaságból jövet

kinyúlt karom a felére ugrott össze:

a vámon csak magamat vihettem át.

 

Az öregúr felállt, a szemembe nézett,

közölte, hogy hivatalosan elismeri,

ezennel kettős állampolgár vagyok.

 

Ezért elvárja, hogy ha hazaértem,

tekintsem magamat képviselőnek,

és szóljak a nevükben a nyelvemen.

 

Követségeiket bárhol megtalálom,

de függetlenül működnek, és soha

egyetlen követet fel nem mentenek.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap