Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Heaney, Seamus: St Kevin and the Blackbird

Heaney, Seamus portréja

St Kevin and the Blackbird (Angol)

And then there was St Kevin and the blackbird.

The saint is kneeling, arms stretched out, inside

His cell, but the cell is narrow, so

 

One turned-up palm is out the window, stiff

As a crossbeam, when a blackbird lands

and Lays in it and settles down to nest.

 

Kevin feels the warm eggs, the small breast, the tucked

Neat head and claws and, finding himself linked

Into the network of eternal life,

 

Is moved to pity: now he must hold his hand

Like a branch out in the sun and rain for weeks

Until the young are hatched and fledged and flown.

 

*

And since the whole thing's imagined anyhow,

Imagine being Kevin. Which is he?

Self-forgetful or in agony all the time

 

From the neck on out down through his hurting forearms?

Are his fingers sleeping? Does he still feel his knees?

Or has the shut-eyed blank of underearth

 

Crept up through him? Is there distance in his head?

Alone and mirrored clear in Love's deep river,

'To labour and not to seek reward,' he prays,

 

A prayer his body makes entirely

For he has forgotten self, forgotten bird

And on the riverbank forgotten the river's name.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://greenishlady.blogspot.com/2006/03

Szt. Kevin és a rigó (Magyar)

Aztán volt Szt. Kevin és a rigó.

Kitárt karral térdel, de szűk a cella,

Így kifordított tenyere

 

Mestergerenda-merev karja végén

Kilóg az ablakon, és a rigó

Belészáll, és már rakja is a fészkét.

 

Meleg tojások, apró begy s a behúzott

Arányos fej meg a karmok. Kevin érzi már: az örök

Élet körforgásába kapcsolódott,

 

A szíve elszorul: most napban, esőben

Ágként, hetekig kint kell, hogy tartsa kezét, míg

Kikelnek, kirepülnek a fiókák.

 

*

S mert mindez a képzelet játéka csak,

Képzeld: te vagy Kevin. De milyen az?

Túllépett magán vagy megéli

 

A leszakadó kar agóniáját?

Az ujja zsibbad? Érzi-e a térdét?

Vagy felkúszott-e a földből tagjaiba

 

A lehunyt szemű üresség? Érzékeli még a teret?

Egyedül van, tükröződik a mély szeretet-folyóban,

„Dolgozz, s ne kérj bért" – így imádkozik,

 

Azaz a teste, mert ő megfeledkezett már

Saját magáról, a madárról

S a folyóparton a folyó nevéről.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap