Heaney, Seamus: The Blackbird of Glanmore

On the grass when I arrive,

Filling the stillness with life,

But ready to scare off

At the very first wrong move,

In the ivy when I leave,

It's you, blackbird, I love.

I park, pause, take heed.

Breathe. Just breathe and sit

And lines I once translated

Come back: 'I want away

To the house of death, to my father

Under the low clay roof.'

And I think of one gone to him,

A little stillness dancer -

Haunter-son, lost brother -

Cavorting through the yard,

So glad to see me home,

My homesick first term over.

And think of a neighbour's words

Long after the accident;

'Yon bird on the shed roof,

Up on the ridge for weeks -

I said nothing at the time

But I never liked yon bird'

The automatic lock

Clunks shut, the blackbird's panic

Is shortlived, for a second

I've a bird's eye view of myself,

A shadow on raked gravel

In front of my house of life.

Hedge-hop, I am absolute

For you, your ready talkback,

Your each stand-offish comeback,

Your picky, nervy goldbeak -

On the grass when I arrive,

In the ivy when I leave.

A fűre szökellve vár,

Minden kételyt kizár,

De csak egy rossz mozdulat,

És máris elriad.

Megyek - a bokron áll.

Úgy szeretlek, madár.

Leparkolok óvatosan.

Csendben kifújom magam,

S egy régi fordításom

Jut eszembe: „Kívánkozom

A halál házába, apámhoz,

Alacsony tető alá."

Eszembe jut egy, ki elment,

Mozdulatlan kis táncos,

Szellemfiú, halott öcs,

Ugrál elém a kertben,

Mikor letelt az első

Szemeszter végre már.

S a szomszéd, hosszú hetekkel

A baleset után:

„A pajtatetőn, a gerincen

A madár sok hétig ott vót -

Nem szóltam semmit akkor,

De nagyon nem szerettem."

Az autózár beklikken,

A rigó visszaretten,

Egy pillanatra madárszem-

Képem van önmagamról:

Árnyék a sima murván,

Életem udvarán.

Odáig vagyok érted,

Imádom fecsegésed,

Szolid szökdécselésed,

Ahogy kitátod a csőröd –

Míg fűre szökellve vársz,

S menet a bokron állsz.