Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Heaney, Seamus: A sár-látomás (The Mud Vision Magyar nyelven)

Heaney, Seamus portréja

The Mud Vision (Angol)

Statues with exposed hearts and barbed-wire crowns

Still stood in alcoves, hares flitted beneath

The dozing bellies of jets, our menu-writers

And punks with aerosol sprays held their own

With the best of them. Satellite link-ups

Wafted over us the blessings of popes, heliports

Maintained a charmed circle for idols on tour

And casualties on their stretchers. We sleepwalked

The line between panic and formulae, screentested

Our first native models and the last of the mummers,

Watching ourselves at a distance, advantaged

And airy as a man on a springboard

Who keeps limbering up because the man cannot dive.

 

And then in the foggy midlands it appeared,

Our mud vision, as if a rose window of mud

Had invented itself out of the glittery damp,

A gossamer wheel, concentric with its own hub

Of nebulous dirt, sullied yet luccent.

We had heard of the sun standing still and the sun

That changed colour, but we were vouchsafed

Original clay, transfigured and spinning.

And then the sunsets ran murky, the wiper

Could never entirely clean off the windscreen,

Reservoirs tasted of silt, a light fuzz

Accrued in the hair and the eyebrows, and some

Took to wearing a smudge on their foreheads

To be prepared for whatever. Vigils

Began to be kept around pudddled gaps,

On altars bulrushes ousted the lilies

And a rota of invalids came and went

On beds they could lease placed in range of the shower.

 

A generation who had seen a sign!

Those nights when we stood in an umber dew and smelled

Mould in the verbena, or woke to a light

Furrow-breath on the pillow, when the talk

Was all about who had seen it and our fear

Was touched with a secret pride, only ourselves

Could be adequate then to our lives. When the rainbow

Curved flood-brown and ran like a water-rat's back

So that drivers on the hard shoulder switched off to watch,

We wished it away, and yet we presumed it a test

That would prove us beyond expectation.

 

We lived, of course, to learn the folly of that.

One day it was gone and the east gable

Where its trembling corolla had balanced

Was starkly a ruin again, with dandelions

Blowing high up on the ledges, and moss

That slumbered on through its increase. As cameras raked

The site from every angle, experts

Began their post factum jabber and all of us

Crowded in tight for the big explanations.

Just like that, we forgot that the vision was ours,

Our one chance to know the incomparable

And dive to a future. What might have been origin

We dissipated in news. The clarified place

Had retrieved neither us nor itself -- except

You could say we survived. So say that, and watch us

Who had our chance to be mud-men,

convinced and estranged,

Figure in our own eyes for the eyes of the world.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.nbu.bg/webs/amb/british/6/heaney

A sár-látomás (Magyar)

A kitárt szívű szobrok szögesdrót koronával

Még mindig a fülkékben álltak, vadnyulak

Ugráltak a repülők alvó hasa alatt,

Étlap-íróink és graffitis punkjaink keményen

Tartották magukat. Műholdas sugárzásokon

Áramlott felettünk a pápák áldása, a heliportokon

Varázs-kör várta turnéjukon a sztárokat és hordágyukon

A sebesülteket. Alvajáróként egyensúlyoztunk

Pánik és szabály között, kipróbáltuk, tévén milyenek

Első hazai modelljeink és az utolsó mímusok,

Magunkat távolról figyelve, a magasban és

Könnyedén, mint az ember az ugródeszkán,

Aki csak rugózik, mert leugrani nem tud az ember.

 

Aztán a ködös dombok közt megjelent

Sár-látomásunk, mintha iszapból egy rózsa-ablak

Rajzolódott volna ki a csillogó párában:

Egy fátyolkerék, középpontjában foszló

Piszokból kerékagy, bár mocsok, de fényes.

Hallottunk már mozdulatlan vagy színváltó

Napról, de mi az ősagyagból kaptunk,

Már átlényegülve pörgött előttünk.

Aztán homályossá váltak a naplementék,

Az ablaktörlő sosem tudta teljesen letisztítani

Az üveget, a tározók vizén érződött az iszap,

A hajba és szemöldökbe gyűlt a por

És néhányan foltot kentek homlokukra,

Hogy minden eshetőségre készen álljanak.

Már pocsolyák körül virrasztottunk imával,

Az oltárokon sás került a liliomok helyére,

Es nyomorékok hosszú sora váltotta egymást

A sárfürdő körül bérelhető ágyakon.

 

Egy nemzedék, amelyik látta a jelet!

Azok az éjjelek: barna harmatban álltunk

És a vasfűnek is penész szaga volt, vagy

Felébredtünk leheletünk nyomára a párnán;

Csak arról beszéltünk, ki látta, és félelmünk

Mélyén titkon ott lapult a büszkeség: erre

Az életre csak mi vagyunk méltók. A szivárvány

Sár-barnán ívelt, mint egy vízi patkány háta,

És az autósok félreálltak, hogy megnézzék.

A fenébe kívántuk, de azért hittük, hogy ez a próba,

Amely teljességében igazolna minket.

 

Később, persze, rájöttünk: ostobaság volt.

Eltűnt egy napon és a keleti oromzatból,

Amelyre remegő látványa támaszkodott,

Ismét csak rom maradt, pitypangok

Tarkították szegélyét, és moha,

Amely szendergett, míg növekedett. Kamerákkal

Pásztázták végig minden szögből a terepet,

Tudósok post factum locsogásba fogtak, és mi

Tömegekbe préselődtünk a nagy magyarázatokért.

S már el is felejtettük, hogy a látomás

Miénk volt, egyetlen esélyünk, hogy megismerjük

A hasonlíthatatlant és a jövőbe ugorjunk. Hírként

Eltékozoltuk, pedig kezdet lehetett volna.

A megtisztított hely se minket nem nyert vissza,

Sem önmagát, bár mondhatni: megmaradtunk.

Mondjátok hát és nézzetek: lehettünk volna

megvilágosodott, elidegenedett

Sáremberek, saját szemünkön keresztül láthatott

volna a világ.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap