Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Hemans, Felicia: A halál évadja (The Hour of Death Magyar nyelven)

Hemans, Felicia portréja

The Hour of Death (Angol)

Leeaves have their time to fall,         
And flowers to wither at the north wind’s breath,  
  And stars to set; but all,      
Thou hast all seasons for thine own, O Death!        
 
    Day is for mortal care,
Eve, for glad meetings round the joyous hearth,     
  Night, for the dreams of sleep, the voice of prayer;
But all for thee, thou mightiest of the earth!
 
    The banquet hath its hour—         
Its feverish hour of mirth, and song, and wine;
  There comes a day for griefs o’erwhelming power,
A time for softer tears—but all are thine.    
 
    Youth and the opening rose         
May look like things too glorious for decay,
  And smile at thee—but thou art not of those
That wait the ripened bloom to seize their prey.      
 
    Leaves have their time to fall,      
And flowers to wither at the north-wind’s breath,  
  And stars to set—but all,    
Thou hast all seasons for thine own, O Death!
 
    We know when moons shall wane,          
When summer birds from far shall cross the sea,     
  When Autumn’s hue shall tinge the golden grain;
But who shall teach us when to look for thee?        
 
    Is it when Spring’s first gale
Comes forth to whisper where the violets lie?
  Is it when roses in our paths grow pale?    
They have one season—all are ours to die!  
 
    Thou art where billows foam;       
Thou art where music melts upon the air;
  Thou art around us in our peaceful home,  
And the world calls us forth—and thou art there.   
 
    Thou art where friend meets friend,         
Beneath the shadow of the elm to rest—     
  Thou art where foe meets foe, and trumpets rend
The skies, and swords beat down the princely crest.
 
    Leaves have their time to fall,      
And flowers to wither at the north wind’s breath,  
  And stars to set; but all,      
Thou hast all seasons for thine own, O Death!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bartleby.com

A halál évadja (Magyar)

A falevél csak egy évszakba’ sárgul,
Virágot egyszer fú a szél az ágrul.
Csillag csak egy évszakba’ hulldogál -
De minden évszak a tied, Halál!
 
A nap dolognak van csak szánva s gondnak,
Az esték víg családi körbe vonnak,
Az éjnek adománya pihenés -
Hatalmas Úr, te mindegyikben élsz!
 
És megvan ideje a röpke dalnak,
Lakmározásnak, gyöngyöző italnak;
Majd köny vagyon soron s keserű gyász -
De éles két szemed mindég vigyáz.
 
Az ifjúság s a bimbó úgy mosolyghat,
Hogy azt hihetnők, bájuk nem foszolhat:
Mindegy: a mosolyuk nem hat terád -
Te bé nem várod az érés korát!
 
A falevél csak egy évszakba’ sárgul,
Virágot egyszer fú a szél az ágrul,
A csillag egy évszakba’ hulldogál -
De minden évszak a tied, Halál!
 
A fecske hogy mikor kel vándorútra,
Mikor enyész a hold, mindenki tudja;
Tudjuk, mi korban szőkül a kalász,
De sohse tudjuk, ránk mikor találsz.
 
Akkor, midőn a tavasz illatárja
Élesztve leng a nyugvó ibolyára?
Avagy ha lábunk holt nárciszt tipor?
Az egy évszakba’ hal - mi bármikor!
 
Ott vagy, hol orkán bőgve küzd az árral,
S hol édes dallam cseng a légen által;
Ha békés otthonunkba’ heverünk,
S világi zajban is:- ott vagy velünk!
 
Ott vagy, hol ernyős-sátrú hűs berekbe’
Barát baráttal társalog szeretve,
S hol szól a kürt, hol ellent ellen üld
S a vas sok büszke főt a sirba küld.
 
A falevél csak egy évszakba’ sárgul,
Virágot egyszer fú a szél az ágrul,
Csillag csak egy évszakba’ hulldogál -
De minden évszak a tied, Halál!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. A.

minimap