Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Hemingway, Ernest: A very short story

Hemingway, Ernest portréja

A very short story (Angol)

One hot evening in Padua they carried him up onto the roof and he could look out over the top of the town. There were chimney swifts in the sky. After a while it got dark and the searchlights came out. The others went down and took the bottles with them. He and Luz could hear them below on the balcony. Luz sat on the bed. She was cool and fresh in the hot night.

Luz stayed on night duty for three months. They were glad to let her. When they operated on him she prepared him for the operating table; and they had a joke about friend or enema. He went under the anaesthetic holding tight on to himself so he would not blab about anything during the silly, talky time. After he got on crutches he used to take the temperatures so Luz would not have to get up from the bed. There were only a few patients, and they all knew about it. They all liked Luz. As he walked back along the halls he thought of Luz in his bed.

Before he went back to the front they went into the Duomo and prayed. It was dim and quiet, and there were other people praying. They wanted to get married, but there was not enough time for the banns, and neither of them had birth certificates. They felt as though they were married, but they wanted everyone to know about it, and to make it so they could not lose it.

Luz wrote him many letters that he never got until after the armistice. Fifteen came in a bunch to the front and he sorted them by the dates and read them all straight through. They were all about the hospital, and how much she loved him and how it was impossible to get along without him and how terrible it was missing him at night.

After the armistice they agreed he should go home to get a job so they might be married. Luz would not come home until he had a good job and could come to New York to meet her. It was understood he would not drink, and he did not want to see his friends or anyone in the States. Only to get a job and be married.

On the train from Padua to Milan they quarreled about her not being willing to come home at once. When they had to say good-bye, in the station at Milan, they kissed good-bye, but were not finished with the quarrel. He felt sick about saying good-bye like that.

He went to America on a boat from Genoa. Luz went back to Pordonone to open a hospital. It was lonely and rainy there, and there was a battalion of arditi quartered in the town. Living in the muddy, rainy town in the winter, the major of the battalion made love to Luz, and she had never known Italians before, and finally wrote to the States that theirs had only been a boy and girl affair. She was sorry, and she knew he would probably not be able to understand, but might some day forgive her, and be grateful to her, and she expected, absolutely unexpectedly, to be married in the spring. She loved him as always, but she realized now it was only a boy and girl love. She hoped he would have a great career, and believed in him absolutely. She knew it was for the best.

The major did not marry her in the spring, or any other time. Luz never got an answer to the letter to Chicago about it. A short time after he contracted gonorrhea from a sales girl in a loop department store while riding in a taxicab through Lincoln Park.

  

1924



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.blogs.uni-osnabrueck.de

Nagyon rövid elbeszélés (Magyar)

Padovában egy forró estén felvitték a tetőre, s onnan elnézhetett a város felett. Füsti fecskék röpködtek a levegőben. Egy idő múlva besötétedett, és felgyulladtak a fényszórók. A többiek lementek, s magukkal vitték az üvegeket. Ő és Luz hallották őket lenn az erkélyen. Luz az ágyon ült: hűvös és friss volt a forró éjszakában.

Luz három hónapig maradt éjszakai szolgálatban. Szívesen megengedték neki. Mikor őt operálták, Luz készítette elő a műtétre. Az orvosok valami viccet mondtak a teniszpályáról meg a penisztájáról. Altatás közben erősen fegyelmezte magát, hogy ne fecsegjen semmiről az ostoba, beszélő időszakban. Miután mankóra kapott, maga szokta megmérni a lázát, hogy Luznak ne kelljen felkelnie az ágyból. Csak néhány beteg volt, és mindnyájan tudtak kettőjük dolgáról. Mindnyájan szerették Luzt. Mikor visszament a folyosón, arra gondolt, hogy Luzt ott találja az ágyban.

Mielőtt visszatért volna a frontra, elmentek a Duomóba és imádkoztak. Benn csendes félhomály volt, mások is imádkoztak. Szerettek volna öszeházasodmi Luzzal, de nem volt idő a kihirdetésre, és nem voltak meg az okmányaik. Mégis házasoknak érezték magukat, de szerették volna, ha mindenki tudna róla, s oly szorosan kapcsolnák össze életüket, hogy ne veszíthessék el egymást.

Luz sok levelet írt neki, de ő nem kapott meg egyet sem, csak a fegyverszünet után. Tizenöt jött egy csomagban a frontra; dátum szerint elrendezte, s együltében végigolvasta mindet. Mindegyik a kórházról szólt, s arról, hogy Luz mennyire szereti, a milyen borzasztó nélküle, s milyen szörnyű, hogy éjszaka nincs mellette.

A fegyverszünet után megállapodtak, hogy hazamegy, munkát keres, és akkor összeházasodhatnak. Luz nem jön utána, míg neki nincs megfelelő munkája; ha lesz, majd elébe megy New Yorkba. Megegyeztek, hogy nem fog inni. Nem kívánta látni a barátait vagy bárki mást az Államokban. Csak munkát akart és megházasodni.

A vonaton Padovától Milánóig azon veszekedtek, hogy Luz miért nem akar azonnal utána menni. Mikor elbúcsúztak Milánóban, megcsókolták egymást, de a veszekedést nem zárták le. Bántotta, hogy így búcsúznak el.

Genovából hajóval ment Amerikába. Luz visszatért Pordononéba, hogy ott kórházat nyisson. Elhagyatott, esős város volt, s ott állomásozott egy zászlóalj arditi. Luz ott élt a sáros, esős városban egész télen át, a zászlóalj őrnagya udvarolt neki. Luznak sosem volt eddig dolga olaszokkal, s végül írt az Egyesült Államokba, hogy kettőjüké csak afféle gyerekszerelem volt. Sajnálja és tudja, hogy ő valószínűleg nem érti meg, de egyszer talán majd megbocsátja és hálás lesz neki; most készülődik, egészen váratlanul, hogy tavasszal férjhez megy. Ugyanúgy szereti, mint eddig, de rájött, hogy az csak gyerekszerelem volt. Reméli, hogy nagy karriert fut be, és rendületlenül hisz benne. Tudja, hogy így a legjobb.

Az őrnagy nem vette el se tavasszal, se máskor. Luz sose kapott választ Chicagóba küldött levelére. Ö pedig nem sokkal később gonorrheát kapott egy áruházi elárusítólánytól, mialatt taxival a Lincoln Parkon hajtattak keresztül.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.vidammancsok.hu

minimap