Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Herbert, George: A hívás (The Collar Magyar nyelven)

Herbert, George portréja

The Collar (Angol)

I struck the board, and cryd, No more ;

                                I will abroad.

    What ?  shall I ever sigh and pine ?

My lines and life are free ; free as the rode,

    Loose as the winde, as large as store.

                                Shall I be still in suit ?

    Have I no harvest but a thorn

    To let me bloud, and not restore

What I have lost with cordiall fruit ?

                                Sure there was wine,

    Before my sighs did drie it : there was corn

              Before my tears did drown it.

    Is the yeare onely lost to me ?

              Have I no bayes to crown it ?

No flowers, no garlands gay ?  all blasted ?

                                All wasted ?

    Not so, my heart : but there is fruit,

                                And thou hast hands.

              Recover all thy sigh-blown age

On double pleasures :  leave thy cold dispute

Of what is fit, and not forsake thy cage,

                                Thy rope of sands,

Which pettie thoughts have made, and made to thee

    Good cable, to enforce and draw,

                                And be thy law,

    While thou didst wink and wouldst not see.

                                Away ;  take heed :

                                I will abroad.

Call in thy deaths head there : tie up thy fears.

                                He that forbears

              To suit and serve his need,

                                Deserves his load.

But as I ravd and grew more fierce and wilde,

                                At every word,

    Methought I heard one calling, Childe :

                                And I replyd, My Lord.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.luminarium.org/sevenlit

A hívás (Magyar)

Az asztalra csaptam: Elég!

Én elmegyek.

Mit sóhaj és jaj! túl komor

Világ nekem; szabad legyek,

Mint a szél, az út, mint az ég.

Pokolra, sok viszály!

Tüskét aratni? megaláz!

A vérző kéz, a veszteség,

Gyümölcslé, mely nekem kijár!

Volt persze, bor:

Sóhajom szikkasztotta. Volt kalász;

Könnyem tikkasztotta, igen.

Évem mihaszna elszaladt?

Babér nem koronáz, fejem?

Virág? víg füzér? elfújta a szél?

Semmi nem él?

Nem, szívem! van gyümölcsös ág,

És van kezed.

Heverd ki sóhaj-fútta korod

Kettős örömmel: hagyj hideg vitát,

Mi illik, mi nem. Hagyd el kalitod,

s ha köthetett

Sok kicsinyes eszméd, sodorj magad

Hajókötelet, légy erőd

S törvénytevőd,

Ne csak hunyorogj itt, te vak.

Fel most, hamar:

Én elmegyek.

Húzd be halálfejed, győzz félszeden.

Mert aki nem

Tisztázza, mit akar,

Csak terheket

Érdemel. Így, hevesen, vészesen

Dúlt-fúlt szavam;

S akkor egy hang, szólt? hívott? Gyermekem!

S én feleltem: Uram.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap